Botos Kölönte

"To entertain these fair well-spoken days, I am determined to prove a villain"

Királynő borítékban

2018. május 04. 12:14 - Hans Castorp

Kiskoromban nem szerettem a spárgát.

Hiába mondták, hogy a Zöldségek Királynője, meg hogy nagyon drága, meg különleges, meg egészséges: nem érdekelt. Furcsa volt az illata, a levesben úgyis ráharaptam egy szálkásabb-fásabb részre és ami fő: úúúúútáltam tisztítani[1]. Joggal merül fel a kérdés, hogy ha olyan drága, hogy jutottunk hozzá a nyolcvanas években? Úgy, hogy a homokos talajon érzi jól magát. Ergo Homokhátság szorgalmas népe termesztette[2] a németek számára (NSZK). És mindig maradt valamennyi, ami nem volt exportképes…de SPÁRGA volt. Az emberek amúgy nemigen ették a faluban. Ahhoz képest, hogy macerás, kevéssé tápláló. És itt elérkeztünk két ellentmondáshoz máris:

1. Presztízsalapanyag, amit pont azok nem fogyasztanak, akik kemény munkával megtermelik,

2. és arisztokratikus, különleges növény, holott 95%-a víz, VAGYIS a maradék öt százalék hordozza a spárgaság tulajdonságait. (Gondoljatok bele, a medúzának is 95%-a víz, mégsem esszük.:-))

A spárga, mint alapanyag, akkor kezdett érdekelni, mikor saját háztartást kezdtem vezetni, és láttam, milyen megbecsült helye van a spárgának (külföldi) szakácskönyvekben. Meg amikor hazamentem a tavaszi zöldséglevesben mindig volt spárga, így összefonódott az illata a tavasszal, és az otthoni levessel. Ami tudvalevőleg az egyik legerősebb szimbóluma a családi tűzhelynek.

Szóval, megbarátkoztam vele…amúgy tudtátok, hogy az egyik régi neve NYÚLÁRNYÉK[3]? Szerintem gyönyörű.

Tegnap kipróbáltam egy tök jó receptet[4].  Neve:

 

SPÁRGA BORÍTÉKBAN

Elkészítés

5 megtisztított spárgasíp

vaj

csipet só

csipet cukor

sütőpapír

 boritek0.jpg

A sütőpapírra ráfektetem a spárgát, megkenem vajjal, megszórom cukorral és sóval, összehajtom a papírt, összecsíptetem (hústűvel, vagy gemkapoccsal).

boritek_1.jpg

 

180 fokos sütőbe teszem 10 percre (ha főszereplő kissé öregecskedőbb, kelleni fog 15 perc is).

boritek2.jpg

 

Az asztalnál bontom fel. Mellé speciel én máltai mártást (hollandi mártás naranccsal) kínáltam VOLNA, ám első próbálkozásra nem lett meggyőző az eredmény, így kicsikét fajsúlyosabbá tettem tárkonnyal. Meg zsályával, szerintem az passzol a spárgához. Továbbá: azért egy-két fasírt elkél azért mellé, mert annyira egészséges, hogy nem laktató. :-)

Amúgy, ha bekapcsolod a sütőt, készíts rögtön 2 borítékot :-)

spargusz.jpg

A lila virág (zsálya) elhagyható, csak azért szórtam rá, mert ez most nagyon menő :-)

 

[1] Bővebben: http://gaultmillau.hu/buvos-szakacs/ismetles-spargaszezon

[2] Bővebben: http://epa.oszk.hu/01600/01609/00043/pdf/MFME_EPA01609_2003_neprajzi4_113-132.pdf

[3] Lippai János: Posoni kert, 1664

[4] http://gaultmillau.hu/receptek/sparga-boritekban

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://botoskolonte.blog.hu/api/trackback/id/tr3613889378

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása