(Manócska a Csőr című újságot olvassa, benn híreket a Pókháló-kiállítás megnyitásáról, vagy a Vakondok-aluljáró építéséről, közben Mazsola moziba ment, hogy megnézze a Világjáró vaddisznó című színes, szélesvásznú filmet. Közben megérkezik Varjú bácsi, és kihasználva a nyugalmat, mely Mazsola távollétének köszönhető, sakkozni kezd Manócskával).

Idézet következik.

„…kivágódott az ajtó, és Mazsola a Vár a mocsár című filmdalt harsogva bemasírozott a szobába. Sárgarépaszínű sipkáját hanyagul az asztalra dobta úgy, hogy a sakkfigurák mind szanaszét repültek. A vén Varjú megdöbbenésében még krákogni sem tudott.

Manócska hátrafordult Mazsolához, aki azon lucskosan, csatakosan ahogy volt, végigvetette magát a szalmaágyacskán.

-Mazsola! A köszönés hol marad? Nem látod, ki van itt?

-Látom! - röffent Mazsola, rá sem pillantott a vendégre. Annál lesújtóbb pillantás vetett az őreá.

-És az ajtó? Azt ki csukja be, kedvesem?

-Majd a huzat! Mondta Mazsola, és hosszasan kacagott saját elmésségén.

Manócska úgy fordult hátra, mint akit darázs csípett meg. Ránézett Mazsolára és azt mondta:

-Azonnal csukd be az ajtót!

Mazsolának nem jutott rögtön eszébe, mit szokott ilyenkor tenni a világjáró vaddisznó. Fölkelt hát és bevágta az ajtót úgy, hogy az egész tökház beleremegett. Károgott is az öreg Varjú.

-Kár, kár, kár így csapkodni az ajtót! Még összedűl a ház!

Mazsola könnyedén vállat vont.

-Legfeljebb összedűl. a világjáró vaddisznó sem házban lakott.

Manócska és az öreg varjú egymásra néztek. Mazsola a tűzhelyhez ment, orrával lelökdöste a fedőket, és megkérdezte:

-Mit eszünk?

-Délről maradt egy kis barátfüle- mondta a manó. Erre Mazsola megvetéssel elhajította a fedőt:

-Barátfüle, az is étel? A világjáró vaddisznó nyers strucctojást evett!”