Botos Kölönte

a zord külső bölcsész szívet takar

Született: 1928. január 13-án

2019. január 13. 22:31 - Hans Castorp

mama_apa.jpg

91 évvel ezelőtt, január 13-án Franek Teréz egy Bácsalmás környéki  tanyán világra hozza elsőszülöttjét, egy lánycsecsemőt, akit Margitnak neveznek el.

Ő az én apai nagymamám.

Teréz később még két fúnak ad életet, a legkisebbel együtt szállnak sírba 1941 körül, (körülbelül olyan idősen, mint én most vagyok); családi történelem szerint Rém és Borota között szekereztek, mikor egy eső elkapta őket, ekkor fázott meg végzetesen dédanyám (vagy ezután lángolt fel a tébécéje…ki mondja meg?).

Nagymamám ekkor 13 éves volt. Dédapám a gyászév letelte ELŐTT újranősült. Nagymamámat nem sokkal később  a szabadkai tanítóképzőben találjuk…a háború miatt Bajára menekülnek az apácák, így a Miasszonyunkról nevezett kalocsai szegény iskolanővéreknél szerez tanítónői oklevelet, melyet megcsodálhattam néha. Már majdnem apácának állt, de Baján már elkezdett udvarolni Neki leendő nagypapám, az egyke parasztfiú a félárva lánynak…unokatestvérének adta ki magát, így látogathatta meg nagyritkán a tanítónő-növendéket.

Összeházasodtak, négy gyermekük született, az elsőszülött: édesapám.

Nagymamámnak fogalma sem volt (bár, ki tudja?!) a feminizmusról, és ha lett is volna, szerintem jellegzetes mozdulattal a sarokba hajítja (valahogy a paraszt-polgár családokban a baloldali dolgok nem örvendtek különösebb népszerűségnek, ki tudja, miért): dolgozó nő volt, gyermekek generációit tanította írni-olvasni, vezette a háztartást, öko-bio élelmiszerekkel táplálta a családját…és nem éreztem soha, hogy elégedetlen lett volna a sorsával.

Mikor papáért jöttek 1956-ban, negyedik gyermekét fürdette, ha már melegített vizet, a csirkéket is előkészítette kopasztani, állt gőz a konyhában és jöttek a férjéért a pufajkások (nagypapám bezárta a pincébe két napra  a párttitkárt a forradalom hevében és éheztette kicsit: Lenin-köteteket dobált le neki a pinceablakon, hogy ezeket eszegesse…vérengző személyiség volt, na); mama rásegítette a kabátot és nem szólt egy szót sem.

1990 után mondjuk, 32 percig tűrte, hogy nagypapám a bácskai kis faluban kirakja az ablakba, hogy MDF –iroda :-) (Lehet, hogy nem bízott a rendszerváltásban? :-)

 

Hogy miket tanultunk tőle, ezt majd később mondom el.

 

Ma lenne 91 éves.

 

A képen: nagymamám elsőszülött kisfiával (1950)

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://botoskolonte.blog.hu/api/trackback/id/tr1314560778

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.