Botos Kölönte

"To entertain these fair well-spoken days, I am determined to prove a villain"

Széchenyi háziorvosának* beszámolója

2019. április 15. 23:11 - Hans Castorp

a Döblinget megelőző napokról-hetekről

img_20190319_140133.jpg

Gr. Széchenyi István

Az ujabbkori események váratlan kifejlései és rendkívüliségei minden érző kebelre mondhatatlan hatást gyakoroltak. nincs köztünk senki, kinek lelkülete azok által kisebb nagyobb változást ne szenvedett volna.És még korán sincs vége a’ drámának! senki sem számíthatja ki, miként jutand el, az átalakulás vészteljes viharai közt, az uj aranykor élvezéséhez. Mert a sors nem szokta olcsón adni javait, egyeseknek ugymint nemzeteknek. Szerencsés az, ki cum mente sana in corpore sano, juthatand el, a’ mindnyájunk által buzgón óhajtott, de csak becsületteljes úton kivívandó béke oasisához. Ezen szerencsében fájdalom! nem részesülhete hazánkfiainak legnagyobbika ’s átalakulásunk legrégibb hőse gr. Széchenyi István, ki élete legfőbb feladatául tűzé ki, boldognak és nagynak látni e’ hont, az olly rég ’ ollya sokkép zaklatottat.

A’néhány hónap előtt kifejlett világrenditő események, mellyek által egy egész lap fordult meg Európa sorskönyvében a’ nagy férfiú folytonos küzdelmek közt lévő elméjére megrázó hatással voltak, ’s felszólítatván ő is, nemzetünk életbárkájának vezetésére, aggodalami nőttön nőttek, midőn látta, minden elmeri kiszámítások csalékonyságát, ’s midőn látta miként esküdt öszve ármán és cselszövény, árulás és gazság, az olly szerencsésen kivívott szabadság megbuktatására. A’ naponkint vészteljesebben tornyosodó felhők, imádott hona láthatárán, visszatükröződtek lelkében, ’s ő ki a’béke olajágával ohajtá legyőzni hazánk daemonait, borzasztó sejtelmeket érze keletkezni keblében, midőn az alacsony udvari cselszövények é sármányok által gyujtatott polgári háború lángjai csapkodni kezdének az egekre, pusztítani szép hazánk virágzó határait. lelkének folytonos feszüléseben volt húrjai lankadni kezdének,’s ő ki hona javáért olly fáradhahatlan tevékenységet tanusított, ki nem olcsó szavakkal, hanem nagy tettekkel bizonyítá jelleme valóságos becsét, naponkint szenvedőlegesb szerepet kezde játszani.

Bizalma a magyarok istenében csökkenni kezdett ’s a’ láthatár mellyen epedve várjuk mindnyájan nemzetünk nagyságának fénysugárai fellövelleni, előtte naponként sötétebb homályba merült. Mint kinek lelek a’ legborzasztóbb vészjóslatokkal teljes, úgy nevekedénk a’nagy férfiú szorongásai ’s nyugtalanságai . Családja pár hét előtt nyári lakába költözött,’s ő ezen lelki levertségben magára hagyva az aggodalmak és szorongattatások kínjai között élt,’s minden kedvetlen hír, minden nemvárt esemény mélyen megrezzentette keble húrjait.

Az annyi küzdelmek közt rendíthetetlen hős, ezúttal maga ingadozni kezdett. Folytonos álmatlan éjjeli virrasztásai  közte nem látott ő egyebet, mint rémképeket, mellyek ellen leke diadalt vívni ki képes többé nem vala. És ezen lelki küzdelmekhez azon gondolat csatlakozott legkinosb hatással, hogy imádott hazájának veszedelmének legfőbb oka ő maga, ő ébresztvén fel a’ nemzetet százéves álmából. Ha magas lelki ereje legyőzé is ottan ottan a’túlságos képzeletek’ s kinos gondolatok fúrdalásait, annál nagyobb rohammal támadák meg azok egész valóját,’s a’ legkeserűbb kitőrésekre nyujtának alkalmat. Ilyenkor minden józan előterjesztés, minden nyugtató szó sikertelen volt. Az étvágy már régóta elhagyá.

 

Folyó hó 4-én kijelentém a’grofnak, hogy ha egészségét vissza nyerni kívánja, innen tüstént távoznia kell, hogy gyógyulásának mulhatlan feltétele, mennék távolabb menni a’ fővárostól, hol minden szó, minden hír, minden találkozás csak nagyobb zavarba hozza elhangolt lelki tehetségeit, de a’gróf nem vala hajlandó az üdvös tanács elfogadására. Nem akarta hinni, hogy beteg. Az ingerültség pirjával festett arczot mutató tükör folytonos csalódásban tartá őt.Csak következetes sürgetések, többszörös szándékváltozások után szülének végre benne elhatározást. Másnap (kedden) csakugyan kocsira ült a’gróf társaságomban, nem határozva el hova és merre, de Buda alig vala hátunk megett,’smár a’gróf leszállt, vagyis inkább kiszökött a kocsiból, kijelentvén,  hogy nem megy egy tapodtat sem, hogy visszatér pestre, hogy mint minister helyet el nem hagyhatja,’s hogy ő együtt kíván veszni ha kell, hontársaival. Csak erélyes sürgetések után, sikerült őt reá bírni, hogy ismét kocsiba üljön. A’ haladás azonban csak nevelé ’a gróf sötét melanchóliáját. Szüntelen hazája szerencsétlenségét emlegeté, ’s egész komolysággal fejtegeté, mikép nincs többé menekülés nemzetünkre nézve. Beteg képzeleteinek tükrében, már látta ő hazánk fővárosát ellenséges vad csordák által elpusztítva; a’század egyik legpompásabb mesterművét, a’ budapesti lánczhidat, a’ hullámok mélyébe temetve,’sm int Marius Carthago düledékein, úgy képzelé ő magát elpusztult hazája romjain. És amikor szerencsétlen grófot meglepi az eszelősség haragja mint Esquirol a’ dühöt nevezi – az eltorzult arc barázdáin gyakran a’ kétségbeesés keserü könyei görgedeznek le.- Ilyenkor gyakran megkisérté az öngyilkosság daemona is, de lelki ereje nem engedé lesülyedni őt a’ rosz játékososk ezen utolsó menhelyéhez, mint Napoleon nevezé. Ellenben számtalszor nyilvánítá mi örömmel ölelné a halált, mint aki már gyógyíthatatlan,’s ki többé hazájának hasznos tagja nem lehet.’S mi lelki szenvedéseit a’ legmagasabb fokra emeli, az azon vallásos tulingerültseg, mely a’ szemrehányások keserű fullánkját mérges nyilakká változtatja.

         Illy leírhatatlan kinos leki gyötrelmek közt, mit a’gróf sokszor nyilvánítá, többszöri huzakodások és ellenszegülések után,’s a’ legdühösb rohamok gyakori kitörései közt, de még is szerencsésen eljutottunk Döblingbe, hol őt további orvosi felügyelés alá adtam át. Vérző szívvel hagyám lelki küzdelmei közt hazám nagy polgárát, távolt kedvelt családjától, ’s idegen arczoktól környezve, kik nem értik lelke nemes vágyait, ’s nem osztoznak keble nemes érzelmeiben.

Mint a’ nemes gróf házi orvosa,

almasi_balogh.jpg kötelességemnek tartottam, mind ezt némi részletességgel közölni a’ közönséggel, különösen azon gyöngédtelenek irányában, kik felejtve nagy hazánkfiának halhatatlan érdemeit, felejtve hogy ő ujjászületésünk történetében oly fénypontot foglal el, nem átallották őt, kit lelánczolt Prometheusként hona vészteljes sorsáni kétségbeesése, mardosó féreg gyanánt gyötör, alacsony gunyaik, gyanusitásaik és rágalmaik tárgyául tüzni ki.

         Hazánk, melly nagy férfiakban olly szegény, mint tétlen szóhősökben gazdag, méltán fájlalhatja egy olly fiának szerencsétlenségét, kinek keble tettdus életének minden perczében, csak hazája dicsőségéért ’s boldogságáért dobogott, ki ezért annyit áldozott, mint századok lefolyta alatt egyetlen magyar sem ’s ki most is ezer örömmel váltaná meg élete árán, hona megszabadulását.

         Megis vagyok győződve, hogy hazám nemesb keblű polgárai közt nincsen egy sem, ki a’ nemes gróf halhatalan érdemei iráni hálaérzetében, buzgón ne ohajtaná, hogy a’ honunk egén borongó sötét felhők minélelőbbi szétoszlatásával, oszoljanak el a’ gróf lelkéről is azon sötét felhők, mellyek most annak tehetségét olly kínos zsibbadásban tartják,’s hogy a’gróf léphessen fel ismét minélelőbb a’ nagy tettek azon színpadára, mellyen ő annyi éveken át, olly fényárasztva működött ’s mellyen őt minden honszerető polgár, olly bús szívvel nélkülözi.

gyaszjelentes.jpg

 

Közlöny, 1848. szeptember 20.

 

Balogh Pál

 (betűhív átírás; kiemelések tőlem)

Bónusz:

ciprus_lombok.jpg

*amúgy nem volt akkor hivatalosan a háziorvosa; homeopata volt amúgy...tudtátok?

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://botoskolonte.blog.hu/api/trackback/id/tr9314766242

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.