Nakovana

2019. szeptember 09. 12:05 - Hans Castorp

az elhagyott falu

Kilincs. Nyitókép

Nakovanára* gyakorlatilag mellékleletként bukkantunk: a Sveti Ilija hegycsúcsra vezető turistautat kerestük. Aznap nem is találtuk meg, és itt szeretném figyelmeztetni a Dalmáciában kalandozni kívánókat, hogy nincsenek különösebben kitáblázva a kirándulóösvények…és a térképek sem okvetlenül egyértelműek. Úgyhogy érdemes jóval előtte és több forrásból tájékozódni.

A hely már az újkőkor óra lakott volt (8000 éve), találtunk egy ősi barlang-szentélyt, ahol csomó erre utaló cuccot, csontot, cserepet találtak anno.

K. e. 4. századtól az első századig áldozatokat mutattak be itt egy fallosz alakú sztalagmitnál.

Az akkori emberek kapcsolatot tartottak fent a szomszéd szigetekkel, Kocsulával, Vissel, sőt itáliai interakcióknak is van nyoma. Az illírek Kr.e. 2000 körül érkezének, állítólag Dél-Adria legkomolyabb erődje volt egy kisebb magaslaton (Grad). Ezt a helyszínen könnyű megérteni, mert ideális a pozíciója: az egész környék belátható, viszont maga a falu védett.

Alsó-Nakovana házai, az út mellett nem sokkal, itt jelenleg él valaki (1 fő kb); háttérben a tenger

Fölső-Nakovana: Na itt 19 éve nem él senki (hivatalosan), pedig milyen jó kis helyen van, háttérben a tenger; az egyetlen cserepes házról még lesz szó

Aztán jött Octavianus (Kr.u. 30), majd a Raguzai Köztársaság (14-18. sz.). Nakovana lakói nagy vitorlásaikkal szuper tengerészek voltak.

Minden Horvátországgal kapcsolatos szócikk megemlíti, hogy 1806 és 1815 között Napólon hadai elfoglalta a Raguzai Köztársaságot és említett császár 1815-ben történő bukása után a Habsburgokhoz került.

Aztán 1918-ban a Szerb-Horvát-Szlovén állam, majd a Jugoszláv Királyság következett, de akkor már nem volt olyan fényes a gazdasági helyzet...és a java csak eztán következett! A második világháborúban az olaszok (1943.január hatodikán), majd a németek égették porig a falut (ami két részből állt: Alsó-és Felső Nakovana, útközben a közös, Kisboldogasszonynak szentelt templom). A falu lakosságát elhurcolták koncentrációs táborokba (El Shatt, Sínai félsziget (!); valamint Bosznia), a rátermett férfiak többsége partizánnak állt. Akinek a házát elpusztították ÉS életben maradt, a szomszédos települések valamelyikére költözött.A fiatalok többsége kivándorolt Ausztráliába és Ú-Zélandra (Miért pont oda?! Micsoda exodus...).

1991-re az utolsó lakos is elhagyta Gorni Nakovanj-t (a fönti falu), Alsó-Nakovanában (Dolni) csak egy háromfős család maradt (akkor).

Az utolsó lakók távoztával a fosztogatók tették teljessé a pusztítást.

Képriportunk következik, a fölső, rejtettebb faluval kezdünk.