Nemrég Szentesen jártam.

Az esős idő ellenére teljesen el voltam bűvölve: egy szecessziós villa itt, egy százéves redőnyzár ott…valósággal fel voltam villanyozva. Egy „PICK EDE UTÓDAI” angyalfejes redőnyzár (én redőnycímernek neveztem el ezeket, mert nem egyszerű zárak, olyan gyönyörűek…), megpillantottam.

Egy kocsma.

OBSITOS a neve.

Ez már önmagában csodálatos. Nem a kicsit sem kommersz OÁZIS, nem az eredetieskedő BORFALÓ és társai, hanem szépen, egyszerűen, nemesen: OBSITOS.

Ezt meg kell örökítenem.

Igaz, szakad az eső. Meg ott áll egy fazon, pipával a szájában a fa alatt, mint a modern idők áldozata: hiába régi a kocsma, új időknek új szelei fújnak, nem lehet bent dohányozni, oh tempora oh mores… Áhh, nem vagyok én Gerda Taro ez meg pláne nem a spanyol polgárháború…mi bajom lehet?

Parkol, vészvillogó, kiszáll, kattint, fejleszegve vissza, mert a pipás közeledik.

PIPÁS számonkérően Héééé…EZ Meg MÉRT VOLT?!

wannabe FOTÓRIPORTER (=ÉN) gondolatban Lelkiismeretem tiszta, gondolataim szabadon áramlanak.

ÉN Lefényképeztem, mert nagyon tetszik. Mert szép.

PIPÁS meghökken, még a pipát is kiveszi MI?!

ÉN Ön a tulajdonos?

PIPÁS Ááá, nem. pipa vissza

ÉN gondolatban, kárörvendően (Akkor…, akkor mit beszélsz bele?!)

ÉN úrinő módján Elnézést kérek, nem tudtam, hogy nem szabad…de olyan réginek tűnik…csak meg szeretném mutatni a családomnak.

PIPÁS próbálja feldolgozni a hallottakat Réginek, régi…régi bizony…ekkor rájön, hogy ez valamiféle bók volt és kezd megenyhülni Tudja, mióta áll itt?

ÉN (gotcha!) Dehogy! Talán múlt századi?

PIPÁS elégedetten göcög Persze…még régebbi! büszkén Úgy higgye meg, ez az egész ház fogadó volt már az 1800-as években is

ÉN elégedetten, gondolatban (Van nekem szemem J)

PIPÁS kezd megjönni a bizalma s mit egy tulajdonosi büszkeséggel rákezdi és közben beinvitál a fa alá, hogy ne ázzak olyan nagyon Hanem, tudja-e, hogy itt bulikat is lehet szervezni?

ÉN töredelmesen Nem gondoltam volna…

PIPÁS Ugye? Idefigyeljen, ha érdekli, hívja fel a Zsófit. Ő a tulaj. elbizonytalanodva Lehet, hogy elsőre nem akarja elvállalni, de mondja meg neki, hogy a Juci, meg a Pipás segít a pultnál. szerényen Én afféle mindenes vagyok itt.

ESŐ szakad

ÉN Nagyon hálás vagyok…köszönöm, de most rohannom kell…hogy másszak ki ebből

ÉN AUTÓJA szakadatlan vészvillog

PIPÁS Ne rohanjon annyira…hova valósi?

ÉN Szegedre, de most már igazán mennem kell…

PIPÁS Ne felejtse el, ha bulit akar szervezni, az étel is megoldható…hívja fel Zsófikát, Ő a tulaj. Kicsit szigorú, de Pipást szereti…

#gerdataromenniobsitos