A naplómban említettem, hogy néha fordítva ülünk a lovon. Elegánsabban kifejezve, érdemes olykor átkeretezni a dolgokat. Merthogy engem sok közvélekedés borzasztóan idegesít elgondolkodásra késztet. Például, mikor a napokban-hetekben azon töprengtem, hogy mit fedünk el a rohanással, esetleg mi…

Rájöttem, hogy a „rohanó világ” toposz nemmás, mint egy látványos pajzs, amit magam elé tartok, nehogy le tudjak lassulni, el tudjak csöndesedni, neadjisten, elmélyedni. Még a végén kényelmetlen kérdéseket tenne föl a Csönd, olyasmiket, hogy mivégre vagyunk a világon, biztos egyedül értem-e el a…

  Még mindig nem tudtam elcsöndesedni. Nagyon nehéz a sok-sok ember közt, akik mind segítségért jönnek és/vagy ezért lépnek kapcsolatba velem. Nem tudom, melyik merít ki jobban: azok, akik nem szorulnak érdemi segítségre, csak – mondjuk ki -, mert már nem bírják idegekkel a háromnapos orrdugulást…

Rorate coeli desuper et nubes pluant justum   Rohannak a napok. Pedig el kéne csöndesülni. Gondolkozni.  Akkor rájönnék, hogy nem a napok rohannak, hanem én. És hálát adni, hogy vannak napjaim.   Biztosan ismeritek a kafarnaumi százados történetét, aki Jézus segítségét kéri, mert nagyon beteg a…

  Adventi naplóm December 2-3.     Szombat, december 2. A szombat a kedvenc napom. Amióta az eszemet tudom. Pedig szombaton kellett takarítani és hajat mosni, de szombaton volt a hittan is. Most szombaton dolgoznom is kellett, de attól még akkor is a szombat. Első feladatunk Sándorfalvára…

December elsején volt nagynéném esküvője Rimaszombatban. AZt hiszem, 39 éve. Nagyon vártam, mert én lettem volna a KOSZORÚSLÁNY, és melyik ötéves kislány ne akarna kismenyasszonynak (igen, ezt egybeírjuk ilyenkor) lenni? Egyébként a mi vidékünkön az elsőáldozó kislányokat is kismenyasszonynak…