Rorate coeli desuper
et nubes pluant justum
Rohannak a napok. Pedig el kéne csöndesülni. Gondolkozni. Akkor rájönnék, hogy nem a napok rohannak, hanem én. És hálát adni, hogy vannak napjaim.
Biztosan ismeritek a kafarnaumi százados történetét, aki Jézus segítségét kéri, mert nagyon beteg a szolgája. „Uram – szólította meg –, szolgám bénán fekszik otthon, és rettenetesen kínlódik.” . Erre Jézus azt felei: „Megyek, meggyógyítom”. A százados pedig azt feleli, üzeni (a két evangélista[1] ezt kétféleképpen örökíti meg: Máténál személyesen megy elébe, Lukácsnál küldöttség, de ez a legszebb a szinoptikusokban: mindkét változatot megőrizte az evangélium és a lényeg érintetlen.): „Uram, nem vagyok méltó, hogy betérj házamba. Csak szólj egy szót, és szolgám meggyógyul!”. Ezeket a szavakat a szentmise liturgiája is őrzi.[2]
Régebben úgy gondoltam, hogy a százados képmutató (dehogy): nem akarja, hogy a zsidó „próféta”, ha mégoly híres is, átlépje a háza küszöbét, mert…zsidó. Ugyanis a „legállandóbb érzés, mellyel a rómaiak a zsidókkal szemben viseltettek a gyarmattartó tökéletes megvetése volt, a lenézés, a közömbösség és a már-már szándékos értetlenség keveréke…”. [3]
Holott inkább Jézus az, aki (megint) felülemelkedik az előírásokon, ha egy szenvedő megsegítéséről van szó. Meghallgatott egy POGÁNYT, egy HITETLENT, akit „a farizeusok az állatoknál is rosszabbaknak és még a szánalomra is méltatlannak jelentettek ki.[4] De Ő indult, hogy meggyógyítsa.
Nem, századosunk nem volt képmutató. Felismerte, hogy egy zsidó számára a a pogány háza a tisztátalanság maga. Nem akarta kellemetlen helyzetbe hozni Jézust. De a szolgájáért is emésztette az aggodalom. És a tapintat, alázat és logika e szavakat mondatja vele:
„„Uram, ne fáradj! Nem vagyok rá méltó, hogy betérj házamba. Magamat sem tartottam elég érdemesnek, hogy elmenjek érted. Csak szólj egy szót, és meggyógyul a szolgám. Bár magam is alárendelt ember vagyok, szolgálnak alattam katonák, s ha azt mondom az egyiknek: Indulj! – akkor elindul; ha a másiknak mondom: Gyere ide! – akkor odajön; vagy ha a szolgámnak: Tedd meg! – akkor megteszi.”
Jézus elcsodálkozott a százados hitén (és szerintem a bölcsességén), és azt mondta neki: „Menj, legyen úgy, ahogy hitted!” A szolga még abban az órában meggyógyult."
Jézus túllépett a farizeusok véleményén.
A százados túllépett a gyarmatosítók gőgjén.
Odaléptek a szenvedőhöz (akinek még hinnie sem kellett benne, elég volt gazdájának hite is!)
Aki meggyógyult.
#roratehelyett
[1] Lk7, 1-10. , Mt 8, 5-13.
[2] „Domine, non sum dignus…
[3] Henri Daniel-Rops: Jézus és kora
[4] uo.
