Botos Kölönte

"To entertain these fair well-spoken days, I am determined to prove a villain"

Tolcsva híres szülötte, William Fox

2024. január 13. 20:44 - Hans Castorp

még Jim Morrison is megénekelte

20thcenturyfox.jpg

1705173092608.jpg

Tolcsva, Petőfi u. 11. (Fried Vilmos szülőháza, utcafront, saját fotó, 2024)

williem-fox-03-400x284.jpg

udvari rész, forrás: https://zemplenizsidosag.hu/tolcsva-hu/

 

 

Inkább idézem a Wikipédiát, de ezen is lehet elmélkedni (én is ezt teszem, mióta megtudtam).

"William Fox (szül. Fried Vilmos;[7] Tolcsva1879január 1. – New York1952május 8.) magyarországi származású amerikai filmgyáros, producer, a Fox Film Corporation és a Fox West Coast Theatres mozihálózat alapítója. Habár 1936-ban tönkrement és eladta érdekeltségeit, neve tovább él a Fox Television Network és a 20th Century Fox cégekben.

Zsidó származású családba született Tolcsván Fried Vilmos néven. Kilenc hónapos korában a család az Amerikai Egyesült Államokba emigrált, és a gyerek nevét Fuchs családnevű édesanyja után[8] William Foxra változtatták (Fuchs németül „rókát” jelent, angolul: fox). 13 fiatalabb testvére született New Yorkban, akik közül csak hat maradt életben a New York-i Lower East Side akkori körülményei között. Nyolcévesen kezdett dolgozni mosodai inasként. 11 évesen otthagyta az iskolát. 1900-ban (21 évesen) alapította első cégét, melyet 1904-ben eladott, hogy megvehessen egy filmszínházat1908-ban már a Broadwayen volt mozija, amelyet hamarosan újabbak követtek. 1915-ben megalapította a Fox Film Corporation-t.

Az ő ötlete volt, hogy egyetlen óriási technológiai láncba fűzze a filmipart a forgatástól a vetítésig. Filmkészítési alapelve a cselekmény, fordulatosság, érzelmesség, humor, látvány és izgalom ötvözése volt. Számos magyar színészt, filmírót és ötletembert alkalmazott.[8] Kiváló üzletember volt. Ő találta ki a „sztár” fogalmát, amely világszerte nagy hatással volt az emberek gondolkodására, viselkedésére, öltözködésére. Nem a filmeket és írójukat, hanem a bennük szereplő sztárokat reklámozta. Futószalagon gyártotta és nagy pénzzel fizette az újabb és újabb filmcsillagokat. Fox vezette be először az új találmányt, a hangosfilmet, amelyet versenytársai sokáig nem mertek átvenni (még Chaplin sem). Fox azonban több száz mozijában egyik napról a másikra véget vetett a némafilmek vetítésének, és az újítás hatalmas sikert aratott. Európában is kisebb filmstúdiókat alapított, Berlinben és Párizsban.

1929-ben Fox és a cégei súlyos válságba kerültek. Ebben az évben a kormány trösztellenes eljárást indított ellene, ő maga súlyos autóbalesetet szenvedett, valamint cégeinek részvénye a fekete csütörtök során 90%-ot zuhant. 1930-ban részvényeit bankok felvásárolták, így elvesztette cégeiben a többséget. 1935-ben a Fox Film Corporation egyesült a Twentieth Century Pictures-zel és megalakult a 20th Century Fox, mely 1985-ben beolvadt a News Corporation-ba. 1936-ban cégének csődeljárása során a bírókat megpróbálta megvesztegetni, amiért 6 hónapra börtönbe került. A büntetés letöltése után visszavonult a filmiparból, és szegényen élt.

1952-ben halt meg 73 évesen. A hollywoodi producerek közül senki nem ment el a temetésére."

 

Háttér: általánosnak mondható, hogy ahol szől termett, a borkereskedelem virágzásában szerepet játszottak a zsdók, örmények, görögök (Tokaj!) és szerbek.

 

"Az első, adóztatási céllal országosan elrendelt zsidó összeírás, 1726-ban volt. A népszámlálásban 7 zsidó család [1] szerepelt. 1736-ban Zemplén megyében Tolcsván élt a legtöbb zsidó: 14 család (43 fő), amelyekben a családfők mind Lengyelországban születtek. [2] A dokumentumok 1770-ben már jegyzik a zsidó temetkezési egylet (chevra kadisa) működését, és a közösség gyarapodását tanúsítják az összeírások: ekkor már 45 családban 102 fő zsidó élt a településen. 1811-ben 353 főt számlált a zsidó közösség, megtartva a megye zsidó lakosságában első helyét. A foglalkozási megoszlásban találhatók kereskedők, mesteremberek, csaposok és haszonbérlők is, akik megélhetésük biztosítására földesuraktól, nemesektől bérbe vették azok regáléjogait (a. m. nemességgel járó kocsmatartásra, mészárszék üzemeltetésre, pálinka- és sörfőzésre vonatkozó jogok). [3] Kezdetben a haszonbérlet volt az egyetlen lehetőség a megélhetésre, és a letelepedésre is csak akkor volt mód, hogy ha a földesúr ellenszolgáltatás fejében lehetőséget biztosított erre. 1880-ra már a település majdnem egyharmada izraelita volt: az ortodox hitközség 860 főt számlált ekkor. Az I. világháború idején a településről 42 izraelita vallású ember vett részt a harcokban és közülük heten hősi halált haltak.

A tolcsvai zsidóság lelki és szellemi életében számos rabbi vett részt. Leghosszabb ideig azonban a szerénységgel, visszavonultsággal jellemzett Glück Ábrahám Izsák rabbi töltötte be ezt a tisztséget: 1859-től fél évszázadon át vezette a közösséget, 1909-ben bekövetkezett haláláig. Nevéhez köthető a zsidó vallási iskola (jesiva) létrehozása és működtetése – minden idejét, tudását ezen intézményre és az írásra fordította.

Tolcsva utolsó rabbija, Kornitzer Ákivá volt (1909-1944), aki élen járt a felekezetek közötti párbeszéd kialakításában, így lehetősége volt találkozni 1938 októberében Serédi Jusztinián hercegprímással is. A keresztény egyházi vezető azon kevesek közé tartozott, aki szót emelt az 1938-as, első zsidótörvény ellen, majd 1939-ben nagy szerepe volt abban, hogy lengyel-zsidó menekülteket helyeztek el kolostorokban, megmentve ezáltal az életüket. Nyíltan szembe szállt a nyilasokkal és véleményét alátámasztva, nem jelent meg Szálasi Ferenc eskütételén.

E segítő kezek ellenére sem volt elkerülhető a helyi zsidók, beleértve Kornitzer Ákivá meggyilkolása. A Tolcsvára menekült „hontalan” zsidók 1941-es internálása és a gyilkosságok megakadályozása Kamenyec-Podolszkijban.[i] Ekkor a zsidó közösség 2700 fős volt Tolcsván.

Pár évvel később, Magyarország 1944-es német megszállását követően sor került a magyar zsidók deportálására. Ekkor a közösség fiatalabb férfi tagjai már mind munkaszolgálaton voltak így főleg a nők, a gyerekek és az idősebbek tartózkodtak Tolcsván. A német nácikkal együttműködő magyar hatóságok közel háromszáz tolcsvai zsidót zsúfoltak össze a település zsinagógájában és a környező épületekben és szállították onnan a sátoraljaújhelyi gettóba, majd Auschwitzba, ahol meggyilkolták őket. A haláltáborokból alig negyvenen tértek vissza. Hasonlóan sok már magyar vidéki településhez, a tolcsvai zsidók is megpróbálták újjászervezni a közösségüket, de ez már csak viszonylag rövid időre sikerült és az ötvenes évek közepére, az 1956-os forradalmat övező kivándorlási hullám eredményeként megszűnt a hajdan virágzó tolcsvai zsidó közösség." (zemplenizsidosag.hu).

1705173092680.jpg

 Az egykori izraelita népiskola, Tolcsva, Kossuth út 37. (saját foró, 2024)

1705173092657.jpg

 1705173092633.jpg

 

(saját fotók, 2024)

"Emléktábla állítja meg a látogatót a hajdani izraelita népfőiskolánál. Rosenveld Fischl 1871-ben hozott létre alapítványt a család – elsődlegesen édesapja, Bernát – emlékének ápolására. A héber-magyar felirat szerint az épületben egykor Tóra- és héber nyelvtanulásra is volt lehetőség az ingyenes oktatási intézményben. A helytörténetben a hajdan három tantermes épület Efrájim Házaként maradt meg, hiszen a Fischl az Efrájim becézése. A múlt folytatásaként ma is oktatási intézménynek ad otthont az épület, itt található a Tolcsvai Általános Iskola."

 

Szólj hozzá!

Adventi naplóm, december 22.

2023. december 22. 18:57 - Hans Castorp

Dologtiltó napok, ajándékok

File:1543 Massijs Ankunft der Heiligen Familie in Bethlehem anagoria.JPG

 

A naplómban említettem, hogy néha fordítva ülünk a lovon. Elegánsabban kifejezve, érdemes olykor átkeretezni a dolgokat. Merthogy engem sok közvélekedés borzasztóan idegesít elgondolkodásra késztet.

Például, mikor a napokban-hetekben azon töprengtem, hogy mit fedünk el a rohanással, esetleg mi elől menekülünk, szíven ütött a következő kifejezés: DOLOGTILTÓ NAP.

Ó, igen.

Nagyobb szentek ünnepén bizony nem volt szabad dolgozni (egyébként volt külön asszonyi és férfi dologtiltás is).

Bizony.

Így nemigen állt meg a  kifogás, hogy azért nem tudok elmenni a templomba/meglátogatni a demens rokont az öregotthonban, mert sok a dolgom. Milyen bölcs hagyomány, nem igaz?

Emlékszem, édes nagymamám milyen megrovóan nézett rám, mikor a Szenteste kapott koppincs Barbie-nak (nem kértem én ilyet, de ha már ott volt: baba, tehát öltöztetni kell) azonnal ruhát akartam varrni. December 24-én, dologtiltó napon. És EGYÉBKÉNT böjt is, bár nem egyházilag előírt (már). Ennek köszönhetjük a karácsonyi halászlevet. Meg a mákos túrós gubát IS.

 

Másik.

Itt van például a Karácsony megélésének igénye. Ez bölcs gondolat, csak mai kontextusban eléggé egoista szerintem. A Karácsony, mint Fogyasztandó Élmény. Okos véleményformálók[i] (jórészt nők) adják kéretlenül tanácsaikat, hogy hogyan KELLENE elvárásoktól mentesen készülni a Karácsonyra (vegyük észre az ellentmondást, köszönöm :D).  

Nem, csajok.

Nem és NEM.

A Karácsony nem egy élménykupon, amit ki kell maxolni, hogy nekem full jó legyen.

Megaztán.

Hogy mennyire kúl a fölnőtteknek egy tábla csokit venni konszenzuálisan, és kész. De könyörgöm, ha az a szegény fölnőtt másjusban megcsodált egy könyvet? Vagy sóhajt az orvosi táskája egy otoszkóp után?

És a megszólaló szerint például tök menő napokig nem főzni, mert így a szülők-nagyszülők hasznosnak érezhetik magukat (ez egyébként nem rossz gondolat, de azért nyugodtan kérdezzük meg, hogy nem fárasztó-e huszonplusz emberre sütni-főzni és mosogassunk el kérdezés nélkül. Szerintem.)

És (jó esetben) enyhe felsőbrendűséggel lenézni azokat a tömegeket, akik ajándékokért rohangásznak, szegények, mert fejleltlen a szeretetnyelvük.[ii] Mert a Karácsony nem erről szól. És (figyelem!) Jézusnak ez biztos nem tetszene (Igen? Honnan tudod?…)[iii].

 

Biztos vagy benne, hogy Jézus nem látja a túlórázó csomagfutárban, a fáradt családanyában, az ügyeletes orvosban, a családos kolléga helyett műszakot elvivő trafikosban a próbálkozást? A másokért való áldozatot?

 

Az ajándék attól ajándék, hogy (jobb szó híján) nem érdemeljük meg/ki. Nem dolgozunk meg érte. Az Ajándékozó annyira szeret minket, hogy szeretné, hogy boldogok legyünk. Hétköznapi életünkben ilyenkor öntudatlanul megpróbáljuk továbbadni a Születés-Megváltás Ajándékát. Mert a lelkünk mélyén alázatosan érezzük, hogy nem vagyunk méltók rá.

 

A boldogságot az bírja el, aki elosztja.

A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle.[iv]

 

A Karácsony maga a Kifogyhatatlan Ajándék.

 

 

Kép: Cornelis Massijs: A Szent Család megérkezik Betlehembe, 1543 (wikipédia, de igaziból Gemäldgalerie, Berlin

 

 

 

 

[i] Régebben több eszem volt: Adventben és Nagyböjtben tartózkodtam ilyesféle műsoroktól. Sajnos, öregszem.

[ii] A podcastban a családanya hihetetlen elégedettséggel mesél arról, hogy egyik szenteste zárás előtt egy órával ment a teszkóba ajándékot venni, és olyan jó volt, mer kevesen voltak és könnyű volt dönteni, mert csak egy óra volt rá. Hát, kinek mi.

[iii] Az vajon miért van, hogy véleményformálóink leggyakrabban mások viselkedését bírálgatva úgy érzik. hogy tudják, hogy Jézusnak mi tetszene. Most, egyetlenegyszerén, én is erre fogok vetemedni: felebarátaim, szerintem Jézusnak EZ nem tetszene. Hogy megpróbáljátok felhasználni Őt. Lsd még #újfarizeus.

[iv] Hamvas Béla: Oszd meg, amid van!

Szólj hozzá!

Adventi naplóm

2023. december 15. 08:58 - Hans Castorp

december 15.

kabatok.jpg

Rájöttem, hogy a „rohanó világ” toposz nemmás, mint egy látványos pajzs, amit magam elé tartok, nehogy le tudjak lassulni, el tudjak csöndesedni, neadjisten, elmélyedni. Még a végén kényelmetlen kérdéseket tenne föl a Csönd, olyasmiket, hogy mivégre vagyunk a világon, biztos egyedül értem-e el a dolgaimat, vagy esetleg állt mögöttem Valaki[i], aki eljött megváltani a bűnös világot, ilyesmi, de nem érek rá ilyeneken gondolkodni, mert sok dolgom van, értse meg a Megváltó legyen szíves, hiszen annyi beteg van és még az ablakok sincsenek megpucolva (szerintem nem is lesznek), mert ójaj, NAGYON SOK A DOLGOM.

Aztán persze majd csodálkozom (és becsapottnak érzem majd magam persze), hogy miért nem KERÜLTEM (mert az ember csak hopp, már ott is van, mi?) a karácsonyi varázslatos hangulatba.

Cifra takaró a kifogásokból összetákolt köpönyeg, de szakadozott-vékony: nem melegít.

 

Szerintem a családorvos a változó idő egyik csúnya metszéspontján helyezkedik el. Le fogom egyszerűsíteni, nekem ez így érthető. A bálványozott felvilágosodás után fokozatosan lázadtunk fel a tekintélyek ellen és diadalmas vigyorral löktük őket a szemétdombra, olykor csizmával meg is tapostuk. Körülbelül ilyen sorrendben: Isten, egyház, nemzet, iskola, egyáltalában minden INTÉZMÉNY, aztán a család, szülő…mert a TEKINTÉLY rossz. Talány az anyaság „intézménye”, ami úgy-ahogy tartja magát…valameddig. És igen, az orvos is ilyen fenyegető tekintély, és az orvos-beteg kapcsolatban újra és újra lejátszódik a szülő-gyermek kapcsolat, a segítő Anya, aki megpuszilja a bibit, és a strukturáló Apa, aki a megoldásra törekszik, és elvárásai vannak (diétát, mozgást ír elő, horribile dictu, hogy szedjem ezt a tablettát). Miután társadalmunk egy ideje a (kórosan prolongált[ii]) kamaszos lázadás fázisában van, mintegy kamaszként viselkedik: tiltakozik a tekintély ellen, ugyanakkor sóvárogja a puszit is.

Ugyanitt jelen van a tudattalan-nagyon ősi mágikus ösztön-elvárás az orvossal szemben: neki HATALMÁBAN[iii] áll, hogy meggyógyítson (ha jó leszek/ szót fogadok/ viszek neki ajándékot). Ezt izgalmasan színezi posztmodern társadalmakban a piaci szemlélet: ez egy szolgáltatás, ÉN fizetem a tébét …de azért mégis jó lenne ha a Mágikus Gyógyító teljes szívével, teljes elméjével és minden erejével a szolgálatomba állítaná a hatalmát.

A háziorvos ilyen szempontból különösen nehéz helyzetben van, hisz alapesetben ő az első képviselője a Mágikus Gyógyító Szisztémának, nagyon sokszor egy bosszantó adminisztratív küszöb[iv], akadály amit a betegnek át kell lépni, LE KELL GYŐZNI, hogy bejusson a varázslatos birodalomba, ahol gyógyírt lelhet, de legalábbis ANTIBIOTIKUMOT.

35 év körüli, trendin öltözött fiatalember a rendelőben. Panasza tegnap kezdődött torokfájás. Minden tudok segíteni? Hát kíváncsi volna, hogy fertőző-e. Megvizsgálom, belevilágítok a torkába, megtapogatom a nyakát, majd derűsen kijelentem, hogy nem piros a torka. Meghökken, majd rám szól: „megnézné még egyszer? Mert BIZTOS, hogy piros!”

 Én így látom, de próbálok a szebbre koncentrálni. Nagyon mást úgysem tehetek.[v]

Mint például:

tizenöt éves nagyfiú, édesanyjával érkezik a szomszéd faluból, de édesanya kint marad a váróban (mily dicséretes😊). Szépen, értelmesen elmondja a panaszát, megvizsgálom, megbeszéljük.

Így köszön el: „legyen SZEBB NAPJA!”.

 

Szebb napot Nektek is, és készítsetek magatoknak VALÓDI, meleg, prémes köpenyt-kabátot (én mindenesetre körülnézek)! 😊

Lesz még hidegebb is.

 

 

[i] vö: Dsida Jenő: Egyszerű vers a kegyelemről

[ii] S mint ilyen, improduktív: milyen szánalmas egy negyvenéves „kamasz”. Vagyis, ha jól számolom, 55, mert a mi kamaszunk 1968-ban született, aufklérista nagyszülőktől :D.

[iii] Hatalma valójában: megszerzett tudása és tapasztalata.

[iv] Szuperjó, hogy a klinikusok is általában így tekintenek ránk.

 

[v] Vö: tanult tehetetlenség, vagyis a depresszió előszobája, patkánykísérletek.

Szólj hozzá!

Adventi naplóm

2023. december 12. 10:32 - Hans Castorp

ha már elcsöndesedni " nincs idő", legalább próbáljak meg hálát adni

1891_painting_by_sir_luke_fildes.jpg

 

Még mindig nem tudtam elcsöndesedni.

Nagyon nehéz a sok-sok ember közt, akik mind segítségért jönnek és/vagy ezért lépnek kapcsolatba velem. Nem tudom, melyik merít ki jobban: azok, akik nem szorulnak érdemi segítségre, csak – mondjuk ki -, mert már nem bírják idegekkel a háromnapos orrdugulást és értsem meg, hogy csak az a lórúgás antibiotikum fog segíteni rajtuk (nem értem meg), vagy akiken nem tudok segíteni, mint az ügyeletben TIÁ-val azonnalossal beküldött nagypapa-betegem, aki azóta újabb sztrókot kapott és most pneumóniával fekszik bent, amennyire kihámoztam az EESZT-ből, kontaktusképtelenül. Lehet, hogy hálásnak kellene lennem a böcsődevezetőnek, aki tucatszám tiltja ki az orrfolyásos gyerekeket (pedig felhívtam), vagy annak az édesanyának, aki hőemelkedéses gyerekét próbálja visszatuszkolni a bölcsődébe, mert Neki dolgoznia kell, továbbá reguláris tanácsadásra sem tudja majd elhozni és legyek szíves, oldjam meg valahogy (komolyan, az anyukák néha fordítva ülnek a lovon), hogy elvonják a figyelmemet más tragédiákról.

Rendben, megpróbálok hálásnak lenni azért, hogy ilyen bajokkal küszködünk.

Mert alig száz évvel ezelőtt, hiába a #régenmindenjobbvolt divatos féligazsága, NEM volt minden jobb.

 

„Hatan voltunk testvérek, négy fiú és két leány. Szüleim legnagyobbik fia, akivel heten lettünk volna, nyolcéves korában valami átkos járványban meghalt. Szüleink haláluk napjáig fájlalták, hiába jöttünk mi és voltunk haton, Mártont mindig fájlalták.[i] Apám szép, ügyes, rendszerető ember volt. Gyermekeit oly rendben tartotta és oly fegyelembe nevelte, hogy mi soha nem volt szabad egy sértő szót szóljunk egymásnak vagy idegeneknek. Meg is erősödött bennünk élet- [Erdélyi Magyar Adatbank] 43 fogytig ez az engedelmesség. Az iskolákat, ami akkor volt Széken, mind végigjártatta gyermekeivel. Abba a járványba, amelyben elsőszülött fiuk meghalt, a második is szenvedett, szörnyű nagy kínokkal. Tizenkét napig tetszhalott volt. Nem szólt, de még csak nem is szuszogott. Apám mindennap elhívta az orvost betegeihez, de amikor az orvos elutazott és nem jöhetett, megvette a koporsót, hogy a halott gyermeket ne tartsa ott. Apám üzletbe ment, mikor jött az orvos, s apám úgy útközben megmondta: — Doktor úr, meghalt Pista is. — A doktor azonnal a gyermekhez sietett, nézi, figyeli, gondolkozik. Nem szól semmit, elővesz egy könnyű kis tollucskát, az orrához tartja. Nem mozog. Akkor eléveszi a kis zsebtükrét, ráteszi a halott szájára, s kis darabig ott tartja. Mikor leveszi, látszott rajta egy picike lehelet. S mutatja: — Nézze, Győri bácsi, ezt még nem lehet eltemetni. Ez még fel kell sóhajtson, s azután válik meg, mire fordul. — Éjjelnappal lesték a gyermeket, mindig volt mellette valaki, már a szomszédok is segítettek figyelni, felváltva éjszaka is. Tizenkét nap múlva egyszer megmozdul, s vékony, nyeszergő, alig érthető hangon mondta, hogy éhes. Akkor a gyermek hatéves volt. Édesanyám gyorsan egy kis kávét csinált, édesapám egy kanálkával kifeszítette nehezen az összemerevedett fogakat, s anyám a kanálkával lassan eresztgetett a szájába. Utána is nagyon lassan javult. Így ment vagy két-három hétig. Édesanyám gyakran mosdatja. Egyszer, amint mosdatja, nagyot sikolt a gyermek. Apám rászól: — Mit csinálsz, Kali, szépen bánj vele. — Édesanyám mondja: — Én szépen bánok, de már tán el is van kényesedve. — S amint törlik puha darabbal, a füle megett kijő valami. Nézik, hát egy olyan csontdarabka, mint egy fél dióhéj, belső fele olyan göröncsös, mint a dióhéj belseje. Apám veszi, s megy vele az orvoshoz. Az orvos nézi, bámulja, s mondja: — Lássa, Győri bácsi, ez nagyobb fájdalommal jött ki, mintha vésővel vagy kalapáccsal lett volna kivéve. — Azt mondta az orvos, hogy a gyermek fejében megkelt, s a genny szakította ki a koponyacsontból. — Na, most adjanak neki jó tápláló ételeket. [Erdélyi Magyar Adatbank] 44 Biza a hatéves fiút meg kellett tanítani ülni és állni és későre járni is. Szép, tömött fiú lett, de fél fülére süket maradt. Ezért nem vették fel az iskolába, de édesapám nem nyugodott, hogy a fiuk ne tudjon írni-olvasni. Megkezdték az iskolát, édesapám jól melléjük állt, s a gyermek úgy megtanult írni-olvasni, mint amelyikek az iskolába jártak. Szép, derék fiú lett, de mikor sorozásra kellett álljon, a tanító s igazgató adott írást, s bizonyította, hogy gyermekkorától süket. Apám is sajnálta, hogy kiadja a kezéből, mert dolgos volt, és minden munkába jól elősegítette. Előző nap mondja neki apám: — Pista fiam, mikor téged vizsgálnak, tedd magad egy kissé gyávának, ne szólj a kérdésekre, tátsd a szádat, mintha bamba lennél. — Na, előállítják, itt baj van. Az iskolai bizonyítvány is ott, s egyszer csak kimondják: untagli, elengedik, mehet ki. Ahogy lépik ki a nagy teremből, a sorozó orvos utánadob egy kétforintos ezüsttallért. Bátyám gyorsan megfordul, nézi, mi peng. Azonnal visszahívja az orvos, a sorozó orvos, s biza beírta: tagli. Katona lett bátyám.”[ii]

 

[i] Ezt érdemes összevetni azzal az elterjedt nézettel, amit PHILIPPE ARIÉS  tárgyal a Gyermek, család, halál  című és egyéb műveiben, miszerint a szülők a kisgyermekek iránt nem tápláltak mélyebb érzelmeket, mintegy nem merték Őket szeretni, hiszen nagy eséllyel úgyis meghalnak kiskorukban.

[ii] In: Gyóri Klára: Kiszáradt az én örömem zöld fája, Kriterion, Bukarest, 1975, 42-44. old. Pdf: https://adatbank.ro/html/cim_pdf2121.pdf

 

Kép: Sir Lucas Fields: The Doctor, 1891

 

 

 

 

Szólj hozzá!

Adventi naplóm

2023. december 07. 07:27 - Hans Castorp

december 7.

aranykereszt.jpg

Rorate coeli desuper

et nubes pluant justum

 

Rohannak a napok. Pedig el kéne csöndesülni. Gondolkozni.  Akkor rájönnék, hogy nem a napok rohannak, hanem én. És hálát adni, hogy vannak napjaim.

 

Biztosan ismeritek a kafarnaumi százados történetét, aki Jézus segítségét kéri, mert nagyon beteg a szolgája. „Uram – szólította meg –, szolgám bénán fekszik otthon, és rettenetesen kínlódik.” . Erre Jézus azt felei: „Megyek, meggyógyítom”. A százados pedig azt feleli, üzeni (a két evangélista[1] ezt kétféleképpen örökíti meg: Máténál személyesen megy elébe, Lukácsnál küldöttség, de ez a legszebb a szinoptikusokban: mindkét változatot megőrizte az evangélium és a lényeg érintetlen.): „Uram, nem vagyok méltó, hogy betérj házamba. Csak szólj egy szót, és szolgám meggyógyul!”. Ezeket a szavakat a szentmise liturgiája is őrzi.[2]

Régebben úgy gondoltam, hogy a százados képmutató (dehogy): nem akarja, hogy a zsidó „próféta”, ha mégoly híres is, átlépje a háza küszöbét, mert…zsidó. Ugyanis a „legállandóbb érzés, mellyel a rómaiak a zsidókkal szemben viseltettek a gyarmattartó tökéletes megvetése volt, a lenézés, a közömbösség és a már-már szándékos értetlenség keveréke…”. [3]

Holott inkább Jézus az, aki (megint) felülemelkedik az  előírásokon, ha egy szenvedő megsegítéséről van szó. Meghallgatott egy POGÁNYT, egy HITETLENT, akit „a farizeusok az állatoknál is rosszabbaknak és még a szánalomra is méltatlannak jelentettek ki.[4] De Ő indult, hogy meggyógyítsa.

Nem, századosunk nem volt képmutató. Felismerte, hogy egy zsidó számára a a pogány háza a tisztátalanság maga. Nem akarta kellemetlen helyzetbe hozni Jézust. De a szolgájáért is emésztette az aggodalom. És a tapintat, alázat és logika e szavakat mondatja vele:

„„Uram, ne fáradj! Nem vagyok rá méltó, hogy betérj házamba. Magamat sem tartottam elég érdemesnek, hogy elmenjek érted. Csak szólj egy szót, és meggyógyul a szolgám. Bár magam is alárendelt ember vagyok, szolgálnak alattam katonák, s ha azt mondom az egyiknek: Indulj! – akkor elindul; ha a másiknak mondom: Gyere ide! – akkor odajön; vagy ha a szolgámnak: Tedd meg! – akkor megteszi.”

Jézus elcsodálkozott a százados hitén (és szerintem a bölcsességén), és azt mondta neki: „Menj, legyen úgy, ahogy hitted!” A szolga még abban az órában meggyógyult."

 

Jézus túllépett a farizeusok véleményén.

A százados túllépett a gyarmatosítók gőgjén.

Odaléptek a szenvedőhöz (akinek még hinnie sem kellett benne, elég volt gazdájának hite is!)

 

Aki meggyógyult.

 

#roratehelyett

 

[1] Lk7, 1-10. , Mt 8, 5-13.

[2] „Domine, non sum dignus…

[3] Henri Daniel-Rops: Jézus és kora

[4] uo.

Szólj hozzá!

Adventi naplóm

2023. december 03. 22:47 - Hans Castorp

december 2-3.

 

1701638764572_4.jpg

Adventi naplóm

December 2-3.

 

 

Szombat, december 2.

A szombat a kedvenc napom. Amióta az eszemet tudom.

Pedig szombaton kellett takarítani és hajat mosni, de szombaton volt a hittan is.

Most szombaton dolgoznom is kellett, de attól még akkor is a szombat.

Első feladatunk Sándorfalvára szólított minket. Az idős nőbeteg 162/akárhány Hgmm-t mért, reggeli gyógyszereit nem vette be és gyengének érezte magát. Szerintem ezt telefonos tanácsadással meg lehetett volna oldani simán, de, és most gonosz leszek, a diszpécser nem a saját pénzét költi, inkább kicsöngeti az orvost. Elhatároztam, hogy ha visszatérünk az állomáshelyünkre, megkérem, hogy kapcsolja föl a hívást, hadd mérlegeljek én (nem értem, ezt miért nem lehet alap-elvárás)…de mire visszaértünk, arra volt már csak időm, hogy bepötyögjek mindent a miniHIS-be, plusz az EHVB, ugyanis…

hazafelé jött a hívás rádión, hogy exit vár Kisteleken.

Jó, csak előbb megtankolunk, mert „éhes a vas”.

Kisteleken kilencvenéves hölgy volt az elhunyt. Takaros kis családi házban, falon 2007-es naptár, kanapén horgoltsapkájú játékbaba támaszkodik a moncsicsis párnának, az ágy fölötti lámpán rózsfüzér és cetli, emlékeztető iskolázott írással, hogy a „telefont töltőre kell tenni.”. OMSZ sikertelen újraélesztési papírja. Elhunyt arcán, párnáján hányadék (mondjuk, nem savhematinos). Tumoros alapbetegség, cukorbetegség, COPD. Két leánya (egy nagyvárosi, egy falusi) sírt fölötte, unokák kint várakoztak. Fő kérdésük az volt, hogy szenvedett-e az édesanyjuk. Én azt mondtam, hogy nem.

 

Mivel az egyes autó még Zákányszéken várta (gondolom, szívrepesve) a bűnügyi szemlebizottságot, a következő feladatra is mi mentünk: 84 éves hölgy, csütörtök óta nem eszik-iszik, kórházba nem akarják vitetni.

A héten engedték haza Deszről, kovid-pneumonia után, most lánya ápolja („végül is jó anyám volt” sic!), elektromos betegágy, decubitus-párnácskák. Nekem sikerült megitatnom(evőkanállal), tanácsokkal elláttuk, házi betegápolást, hidrálást (a néninek is!) elmagyaráztuk.

 

Advent első vasárnapja

December harmadikán van a Szüleim házassági évfordulója.

Idén a 46.

Isten éltesse Őket nagyon sokáig!

Emlékszem, mennyire boldog voltam, mikor megtaláltam Anya menyasszonyi ruháját, amit az Ő édesanyja varrt. Lelkesen próbálgattam, alig vártam, hogy belenőjek, csak azt nem értettem, hogy hol a FÁTYOL. Valójában Kislányoknál ez kulcsdarab, ezt nem kell magyaráznom, gondolom. Az oviban is volt két kis fátyol, amivel játszottunk, valójában nejlonfügggöny-darabok, keskeny nadrággumira varrva. Állandó dilemma volt, hogy hogy viseljük a fejünkön: a nadrággumit hajpántként, és akkor hátul lóg le a csipkefátylunk, VAGY „csipkével” előre, az arc felé, majd onnan hátrahajtva. Természetesen, mivel nagy bánatomra rövid hajam volt, én az utóbbi mellett kardoskodtam.

Node, egyáltalán nem értettem, hogy Anyának NEM fátyla volt, hanem menyasszonyi KALAPJA. Még ilyet?! Jó, de akkor HOL VAN? Nincs itt, mert kölcsönözték. És egyébként édes Keresztanyám is azt viselte az esküvőjén. Végképp összezavart, mikor a szomszéd varrónéni falon kitett esküvői fotóján (aki az esőáldozói ruhámat varrta, és dohányzott a műtermében, viszont mindig adott nekünk savanyúcukrot) azt láttam, hogy fehér miniruhában van megörökítve.

Furcsák a felnőttek, gondoltam, fölvehetnének fátylat, királylányos szoknyát, és mégsem…

 

Vasárnap első felében is ügyeletes voltam.

 

Mai első betegünk egy 85 éves bácsi volt, lumbágós panaszokkal. Tegnap is járt nála az ügyelet, még fájdalomcsillapítókat is hagytak ott számára, ezeket a bácsi bevette, de még mindig fáj. Vizsgálat, Mexalen (syncumaros), tanácsadás után mehettünk a következő hívásra.

De itt titokban fényképeztem egy kincset.

1701638764593_1.jpg

 

Szőregre megyünk! :).

Nézem a nevet, ó, hisz ők az enyémek! A nagyszülők nem, de a fiatalok és az unokák igen. A nagypapa (ő most az ellátott) tavaly épp meg tudta várni a fát, akit akkor engedek ki Deszkről (kovid-pneumonia-ITO-rehab), még be tudta fejezni az aratást, este hamar lefeküdt, mert fáradt volt, és reggel úgy ébredt, hogy bal oldala lebénult.

Éjjeliszekrénykén Bogyó és Babóca (az unokák a másik épületben laknak), 50. házassági évfordulóra kapott gyerekek-aláírta díszdobozos pezsgő, szekrény tetején félig égett, olyan retró csavar gyertya.

Nem nézett ki jól a bácsi.

De jól is nézett volna ki, nyilván akkor is beküldöm TIA iránydiagnózissal. Holnap majd megnézem az EESZT-ben.

És biztos hazaengedték a picikéimet hétvégén, tehát rendelés után irány Kübek. Régóta tervezem összekötni a kübeki viziteket a Kübecker Manufaktur-ban való kávéval. De természetesen hétfőn zárva van. Mint a múzeumok. Akinek füle van, hallja meg! :D

 

És jajj holnap fel kell hívnom a Bethesdában az anesztes kolléganőt, haldokló csecsemő ügyében. Megígértem az édesanyának. Úgy érzem, nem lesz könnyű.

Advent elő vasárnapja van.

A mai evangélium szavait magaménak éreztem.

„Legyetek hát éberek! Mert nem tudjátok, mikor érkezik meg a ház ura: lehet, hogy este, vagy éjfélkor; kakasszóra, vagy reggel. Ne találjon alva benneteket, ha váratlanul megérkezik! Amit nektek mondok, mindenkinek mondom: Virrasszatok!” Mk 13,33–37

Igyekeztem éber lenni.

De most nagyon elfáradtam.

Szólj hozzá!

Adventi naplóm

2023. december 01. 19:29 - Hans Castorp

December 1.

nanasi_neni_kiskonyhaja.jpg

December elsején volt nagynéném esküvője Rimaszombatban. AZt hiszem, 39 éve. Nagyon vártam, mert én lettem volna a KOSZORÚSLÁNY, és melyik ötéves kislány ne akarna kismenyasszonynak (igen, ezt egybeírjuk ilyenkor) lenni? Egyébként a mi vidékünkön az elsőáldozó kislányokat is kismenyasszonynak nevezték, párszáz éves hagyomány okán, de nem ez a lányeg. 

Koszorúslány voltam ugyan vágül is, de pepita ruhácskát kellett viselnem, amit édesanyám varratott nekem, kis fehér gallérral. Nagyon szomorú voltam, mert nem így képzeltem én a kismenyasszonyságot. Viszont a fehér műbőr retikülöm ügyében, a hatalmas piros szvecskével, nem engedtem. A műtermi fotón is ott szorongatom. István, a vőlegény, észrevette, az ötéves Annácska szomoúságát, és külön megtáncoltatott engem. Istenem, mennyire szerettem Őt!  Nem tudhattuk, hogy három év múlva már az ismeretlen Túlról vigyázza a családját. 

Ennyit az emlékekről. 

Tudom, hogy HIVATALOSAN csak vasárnap kezdőik az Advent, de most eleve háromhetes lesz, mert Szenteste vasárnapra esik, és különben is, tradicionálisabb egyházak Márton-naptól számítják...

...

Tegnap áramszünet volt a rendelőben, telefonon rendeltünk.

Pontosan olyan lett a péntek, amilyenre számítottunk: apokaliptikus.

116 lapot nyitottunk. 

Volt negyvenéves kismamám, negyedik császárból és mastitisből lábadozva, de bejött a rendelőbe, a férje vigyáz addig az újszülöttre, thoracic outlet sy-gyanúval. Őt egyébként majd megéneklem a Hétköznapi Hősnőim egyszer megírandó sorozatomban. 

Érkezett egy fiatalember, farmakális és alkoholfüggőségből lábadozva, segítségkérés fázisában, szégyenkezve.

Orrdugulós férfi/nő, aki antibiotikumot kért.

Ötperces várakozás miatt tomboló táppénzes.

1969-es, korához képest egészséges férfibetegem hozzátartozói, akik hatpéldányossal érkeztek: szerda éjjel exit.

Két újszülöttről levél a klinkáról, hogy megérkeztek. 

Telefonos megbeszélés egy fiatal édesanyával, iszonyú ritka ganglioidosisos csecsemőjének életvégi ellátásáról. 

Sok kisgyermekes szülő, aki szeretné tudni, hogy a keddi láztalan orrfolyás/hasmenés meggyógyul-e holnapra.

Kakik pelenkák messengeren (előzetes engedélykérés után). Mert bíznak bennem és megnyugszanak. És ez JÓ.

És vannak olyan családok, amelykből sugárzik a harmónia. Nyugodt, értelemes gyermekekkel jönnek be a rendelőbe, szemebe nézve elmondják a panaszaikat, figyelnek arra, amit mondok; szépen, tisztán, nyugodt hangon beszélnek a gyermekekkel és engem dotornéniknek szólít a nagymama is. Igen, erdélyi cigány/roma család. Mindenki dolgozik, az édesanya is s így a nagymam vigyáz a gyerekekre. 

Óhatatlanul az jut eszembe, hogy mivel különösebben nem iskolázottak, valószínűleg az imádkozástól ilyen választékos a szókincsük. Az otthonuk egyszerű, célszerű, tiszta, de nem kínosan. Nem bömböl az ertéelklub. Friss ételek készülnek a konyhában a férfiaknak, akik dolgoznak. Béke és nyugalom tölt el, mikor találkozom velük. 

Megpróbálom ezt vinni magammal mára.

Meg N. néni lege artis nyárikonyháját.



Kép: szőregi nyárikonyha, 2023. 11.30.

Szólj hozzá!

"Tessék, váltsa ki a patikában. A receptet kérje vissza,

2022. április 24. 12:26 - Hans Castorp

...ha esetleg elvennék. mindig újra felhasználhatja. Ráírtam."

Lettre VILIKOVSKÝ SZLOVÁK DÍSZVENDÉGSÉG EURÓPAI TÉRIDŐUTAZÁS EURÓPAI  ELSŐKÖNYVESEK MAGYAR - PDF Free Download

 

"Amikor visszaértem a penzióba, Helen eltorzult arccal feküdt a földön. "Csak egy görcs - suttogta. - Rögtön elmúlik . Ne nyúlj hozzám!" "Azonnal kerítek egy orvost." "Nem kell orvos - zihálta. - Szükségtelén. Rögtön elmúlik . Menj! Gyere vissza öt perc múlva. Hagyj magamra! Tedd, amit mondok ! Nem kell orvos! Nem hallod, hogy menj?! - kiáltotta. - Tudom, mit beszélek . Gyere vissza tíz perc múlva. Akkor majd..."

Intett, hogy menjek . Beszélni már nem. tudott, de a tekintete csupa könyörgés volt, iszonyú, érthetetlen könyörgés. Kimentem a szobából. A penzió előtt megálltam, s csak néztem az utcát. Aztán meg kérdeztem, hol találok orvost. Azt mondták , néhány utcával arrább la i bizonyos doktor Dubois. Odarohantam. Felöltözött és velem jött.

Mire visszaértünk , Helen már az ágyon feküdt. Az arca nyirkos volt a verítéktől, de valamelyest már megnyugodott. "Szóval mégis hoztál orvost" - mondta olyan elutasítóan, mintha a legádázabb ellensége volnék .

Doktor Dubois az ágyhoz szökdécselt. "Nem vagyok beteg" - mondta Helen.

"Madame - felelte mosolyogva Dubois -, nem bízná enne a megállapítását inkább egy orvosra?"

Kinyitotta a táskáját, és műszereket vett elő. "Hagyj magunkra" - szólt rám Helen.

Zavartan hagytam el a szobát. Eszembe jutott, mit mondott az orvos a lágerben. Fel-alá járkáltam az utcán, és rámeredtem a szemközti garázs Michelin-reklámjára. A rajta látható, gumitömlőből összerakott kövér ember belekből és csúszómászó fehér férgekből álló komor jelképpé vált. A garázsból kihallatszott a kalapálás, mintha egy bádogkoporsón alapált volna valaki, és én hirtelen rájöttem, hogy a fenyegetés már régóta ott állt mögöttünk , mint valami színtelen háttér, amelyen élesebb kontúrokat vett fel az életünk , akár egy napsütötte erdő a közeledő viharral a háta mögött.

Aztán egy idő múlva megjelent Dubois. Kis kecskeszakálla volt, valószínűleg fürdőorvos lehetett, aki köhögés és katzenjammer ellen ír föl könnyű gyógyszereket, Ahogy elnéztem, hogy felém szökdécsel, kétségbe estem. Biarritzban most van holtszezon, nyilván örül, hogy adódik egy beteg. „A felesége őnagysága...” kezdte.

Rámeredtem. „ Mi van vele? – kérdeztem. – Az ördögbe is, mondja meg az igazat, vagy ne mondjon semmit!”

Halvány, de nagyon szép mosoly ült ki az arcára egy pillanatra, teljesen megváltoztatta. „Ezt kell bevennie – mondta, azzal elővett egy vénytömböt és olvashatatlanul felírt valamit. – Tessék, váltsa ki a patikában. A receptet kérje vissza, ha esetleg elvennék. mindig újra felhasználhatja. Ráírtam.

Elvettem a fehér cédulát. „Mi baja a feleségemnek?” kérdeztem.

„Semmi olyan, amin segíteni tudna – felelte. -Ezt ne felejtse el. Semmi olyan, amin még segíteni tudna. „

 „Mi baja? Az igazságot akarom tudni, ne titkolózzon!”

  Erre nem válaszolt. „Ha szükség van a szerre, menjen be a recepttel egy  patikába. Ki fogják adni önnek.”

   „Mi ez?”

   „Erős nyugtató. Csak orvosi receptre lehet kapni. „

   Eltettem a vényt. „Mivel tartozom?”

    „Semmivel.”

  Azzal tovaszökdécselt. Az utca sarkán visszafordult. „Váltsa ki és tegye olyan helyre, ahol a felesége könnyen megtalálhatja. Ne beszéljen vele róla. Ő mindent tud. Csodálatos asszony.”

 

In: Erich Maria Remarque: Éjszaka Lisszabonban, Montázs, Budapest, 1979; 198-199. old.

Kép: Lettre

Kiemelések tőlem. B. K.

Szólj hozzá!

Kölönte Mama első törvénye

2022. március 26. 20:18 - Hans Castorp

az öregedésről

Első törvény

 

Onnan tudod, hogymegöregedtél, hogy miközben Nirvávánára* pogózol a konyhában a nagyfiaddal, fél szemmel a a sülő rántotthúst lesed, hogy oda ne égjen. 

 

Kegészítés: mikor büszkén dudorászod az angol szöveget, titokban remélvén, hogy imponálsz vele, kamaszod megjegyzi: " anya, minek van 3 (??? wtf, én egyről tudok) diplomád angolból, ha ilyen sz.r a kiejtésed? #nohope

*kérte, hogy állíthassa be. Kicsit meglepődött hogy ismerem. A Nirvánát. Mondom, kisfiam, hamarabb ismertem Kurt-öt, mint Apát. De nem jártunk.

Nirvana's Smells Like Teen Spirit Video Set To Hit 1 Billion Views

Szólj hozzá!

Szálljatok le, szálljatok le, karácsonyi illatok

2021. december 23. 18:17 - Hans Castorp

Háziorvos Anyuka verse

 Nincs elérhető leírás.

 

Az utcán

töltöttkáposzta illata

(a valahol főznek)

 

A tetőtérben tegnapi öblítő hamisan friss illata

(kiskamaszom kiteregetett)

 

A konyhámban hideg pizza illata

(rendelniük kellett, mert rendeltem)

 

fejemben illatokkal játszottak a szagok

 

a skizofrén fiú mosdatlan szaga

a hajam rendelőszaga

kisebesedett körmeim fertőtlenítőszaga

 

de majd mindjárt győzök én

 

a látogatott újszülöttek bársonyos illata

a Nagyfiam bölcs kérdéseinek illata

         (Anya, tudod, kik azok az Észak-szingalézek?)

a Kisfiam bújós reménykedése

         (Anya, ugye holnap sütünk megint mézeskalácsot?)

 

Eljön a Nap és akkor hajnal lesz.

 

(Kép: T. Á. B.; 11 éves)

 

Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása