„…Gyemjan Bednij (a bednij oroszul szegényt jelent) jószerivel egyedül képviselte a Kremlben az „alkotó értelmiséget”. Eredeti neve Jefim Pridvorod volt, de a maga választotta, átpolitizált írói álnév végigkísérte egész életén. A tojásfejű, guvadt szemű, kövér költő, aki főleg az Ivan Krilov óta Oroszországban roppant népszerű „politikai állatmese” műfajában publikált, egésze lentről jött. beteges exhibicionizmusára jellemző, hogy hivatalos életrajzában kiteregette a családi szennyest: kéjelegve leírta például prostituált édesanyja hétköznapjait. Még egyes elbarátait-köztük Trockijt is- irritálták azok a durva politikai állatmesék, amelyeket a háború előtt a Pravda hasábjain tett közzé, az „elnyomó osztályok” ostorozása ürügyén. Néhányszor megkísérelte ugyan, hogy eljusson a magas költészet ormaira, de sosem bírta szusszal.
Az író morbiditását jellemzi egyébként, hogy a Kreml területén sétálva észrevette, miként tereli Malkov kommendáns néhány társa segítségével Fanja Kaplant*, a Lenin elleni merénylet egyik kivitelezőjét a kivégzés helyszínére. A „Szegény Gyemjan” végignézte az asszony** haláltusáját, sőt azt is, miként égették el egy hatalmas öntöttvas hordóban.
(…) az 1917októberét követően kormányra került bolsevik párt „udvari költőjeként” Gyemjan Bednij óriási honoráriumokat kérhetett primitív rigmusaiért. Busás jövedelmének köszönhetően összegyűjtötte az egyik legértékesebb magánkönyvtárat, amely élete végén már több, mint harmincezer kötetből állt. Éppen könyvgyűjtő szenvedélye okán támadt az elő komolyabb konfliktusa jó barátjával, Joszif Sztálinnal. A sokat, ám rendszertelenül olvasó szovjet diktátor gyakran kért kölcsön könyvet a közelében lakó Bednijtől, s nem mindig szolgáltatta vissza a tulajdonosnak könyvtára féltve őrzött darabjait. A többszöri felszólításra mégis visszakapott, szépen bekötött, ex libris-szel ellátott kötetek pedig a pártfőtitkár pipadohánytól megsárgult ujjának zsíros lenyomatát viseltél magukon. Az is megesett, hogy hogy Sztálin papírvágó kés helyett az ujjával tépte föl a felvágatlan lapokat.
Gyemjan Bednij ezt többeknek elpanaszolta, Méltatlankodó sirámai egy idő után visszajutottak Sztálin fülébe, aki éktelen haragra gerjedt.”
Ahhoz képest igen jól megúszta: annak ellenére, hogy az NKVD "testmechanikusai" (verőemberei; nem én találtam ki a szót!) kiverték Szteckijből, a KB agitprop feleőséből, hogy Bednij durván szidta Sztálint és Molotovot, ellenben magasztalta Rikovot meg Buharint)t kiesett Sztálin kegyiből, kiűzettetett a Kreml-beli luxusotthonból, kiárták a Pártból, ám amikor 1945-ben pártkocsiért könyörgött a Kreml-garázsból Molotovnak (megromlott egészségére hivatkozva) azonnal megkapta.
Még abban az évben meghalt.
Érdekes, hogy a harmincasévek-beli Nagy Terrort túlélte.
Nem úgy, mint az a több (tíz)millió ember, akiknek a vétke leggyakrabban Gyemnij "vétkének" tízezredrészével sem ért föl, esetleg ismer (het)tek olyan embert, akinek ennyi volt a vétke.
*Aki a bolsevizmus erőszakos preferálása miatt akarta megölni a Lenint, ha jól értettem.
** 28 éves volt ekkor F. Kaplan.
*** Ahhoz képest igen jól megúszta: annak ellenére, hogy az NKVD "testmechanikusai" (verőemberei; nem én találtam ki a szót!) kiverték Szteckijből, a KB agitprop feleőséből, hogy Bednij durván szidta Sztálint és Molotovot, ellenben magasztalta Rikovot meg Buharint)t kiesett Sztálin kegyiből, kiűzettetett a Kreml-beli luxusotthonból, kiárták a Pártból, ám amikor 1945-ben pártkocsiért könyörgött a Kreml-garázsból Molotovnak (megromlott egészségére hivatkozva) azonnal megkapta.
Még abban az évben meghalt.
