Scopolia carniolica (népnevei: szépasszony füve/csüngő beléndek/maszlagos nadragulya/bolondítófű/farkascseresznye etc.)
Ő lenne az.
Giovanni Antonio Scopoli (1723, Cavalese-1788, Pavia) orvos, természettudós, geológus, kémikus, tanár, entomológus, róla nevezték el a szkopolamin* alkaloidát, mivel Ő írta le elsőként a a krajnai farkasbogyót (Scopolia carniolica)
Ismert úgy is, mint Scopoli János Antal, Prof. Dr. Ioannes Antonius Scopoli, Orvosi munkásságára szorítkozva kiemelném, hogy az idrijai (ma Szlovénia) bányásziskolán volt kémiatanár és a higanybányák orvosa, tizenhat éven keresztül. 1761-ben publikálta „De Hydroargyro Idriensi Tentamina” művét a bányászok higanymérgezési tüneteiről.A Leányvár, a Klopacska és a Piargi-kapu felé kanyarodó út legelején emelkedik a Belházy-ház. Selmecbánya egyik régi polgármesteréről kapta a nevét. Több, mint 200 évig a Bányászati Akadémia használatában állt, előadótermekkel, könyvtárakkal, laborokkal.
A Belházy-ház ablakfülkéje és bájos kis loggiája
Ez már önmagában is érdekes (nekem :D), de itt tanított valamint zoológiát és növénytant Giovanni Scopoli, ásványtant, kémiát és metallurgiát (elméleti kohászatot) Nicolaus Joseph von Joaquin (1727, Leiden-1817, Bécs). Róla majd máskor.
Nyúlugrásnyira található a ház, melyben a professzorok laktak selmeci tartózkodásuk idején. Íme:
(folytatjuk)
*igen mérgező, ezért alacsony dózisokban alkalmazzák a gyógyászatban. Túladagolása delíriumot, érzéki csalódást, hallucinációt, bénulást és halált okozhat. Bűnügyi regények kedvelt szereplője.
