Ystad
Az volt nekem a legérdekesebb, hogy a késő nyolcvanas-korai kilencvenes évek Svédországában (a balákáni háború menekültjei még nem értek ide és hol volt még a Wilkommenskultur) MÁR így sóhajott föl Wallander:
„Mi a fene zajlik ebben az országban? . tűnődött. – Hová lettek azok a régimódi tolvajok és csalók? Honnan zúdul ránk ez a rengeteg esztelen erőszak? 49. old.
„Számára új, egyszersmind ijesztő tendenciát jelentett az, ami az ország három legnagyobb városában elharapózni látszott. Nem voltak illúziói. Tudta, hogy hamarosan a szűkebb hazájában is meg kell tanulniuk együtt élni azzal, hogy egy megbízó és egy gyilkos szerződést köt egy ember meggyilkolására. Ez pedig biztos jele annak, hogy a társadalom eldurvulása elképzelhetetlen méreteket öltött, gondolta Wallender.” (211. old.) *
„Amikor végre kiért Halundába, és a keresett ház előtt megállt, egy pillanatig körbehordozta tekintetét a környéken. Feltűnt neki, hogy a járókelők közül alig beszél valaki svédül.
’ Itt, ebben a külső kerületben érlelődik a jövő – gondolta. -Egy itt felnövő gyerek, , akiből később esetleg rendőr lesz, teljesen más élményanyaggal fog rendelkezni, mint én. ’” (218. old)
„És azok a gondolatok, amelyek állandóan itt motoszkálnak az agyamban, igencsak lehangolnak. Itt Stockholmban közel állunk ahhoz, hogy kicsússzon kezünkből az ellenőrzés. Nem tudom, mi a helyzet egy kisebb körzetben, például nálatok Ystadban. Mindenesetre Stockholmban bűnözőnek lenni elég kellemes. Legalábbis ami a lebukás kockázatát illeti.” (228. old.)
„Az utóbbi években Wallender egyik-másik nyomozás során kapcsolatba került külföldiekkel. Bűncselekmények áldozataival és feltételezett tettesekkel egyaránt elbeszélgetett. Ilyenkor gyakran úgy érezte, hogy az abszolút igazságról, a jóról és rosszról, a bűnösségről és az ártatlanságról alkotott korábbi elképzeléseivel semmire sem jut. Korábban azzal sem volt tisztában, hogy a különböző kultúrkörökben sokszor eltérően ítélik meg, mi számít bűncselekménynek, illetve mit tekintenek jelentéktelen vagy súlyos bűncselekménynek. Ilyenkor gyakran tanácstalanságot érzett. Úgy gondolta, eleve nem i tudja feltenni azokat a kérdéseket, amelyek egy-egy bűncselekmény felderítéséhez, vagy egy gyanúsított szabadlábra helyezéséhez vezethetnének. Abban az évben. amikor öreg barátja, Rydberg meghalt, gyakran elbeszélgettek az országban, illetve a nagyvilágban végbemenő mélyreható változásokról. Úgy vélték, ezek a nagy változásokteljesen új kihívások elé állítják a rendőrséget. Rydberg, miközben lassan kortyolgatott a whiskyjéből, azt jósolta, hogy a svéd rendőrség az elkövetkező tíz évben nagyobb változásokon fog keresztülmenni, mint korábban valaha is. „ (280. old)
És igen, Szovjet-Oroszország közel van...érdekes lesz megfigyelni, hogy az ex-maoista Mankell kit fog kihozni áldozatnak: a volt KGB-s ügynököt, vagy a fekete bérgyilkost...aki kíváncsi, olvassa el a könyvet.
„Akárcsak legtöbb kollégája az elmúlt években, Konovalenko is a titkos búvóhelyek valóságos hálózatát alakította ki magának azzal a céllal, hogy szükség esetén, illetve válságos helyzetekben legyen hol meghúzódnia. Külföldi valutákból komoly készletet halmozott fel és tetszés szerint válogathatott különböző személyazonosságok között, megfelelő útlevelek és más dokumentumok beszerzése révén. Ezenkívül széles körű kapcsolatrendszerrel rendelkezett, így rengeteg olyan személyre számíthatott, akik stratégiailag fontos posztot töltöttek be, például az Aeroflotnál, a vámhatóságnál, a külügyben. A nómenklatúra olyan volt, akár egy titkos szekta. Eláthatatlan hálózat tagjai segítették egymást, és kölcsönösen biztosították egymás számára a munkavégzéshez szükséges feltételeket.” (163. old.)
„-Valójában elég sok gondunk van az orosz bűnözőkkel, akik egyre szívesebben telepednek le Svédországban. Azzal is tisztában vagyunk, hogy ezek a problémák az elkövetkezendő években aligha oldódnak meg. „ (218. old.)
És tetszenek a svéd hétköznapok: nincs mindekinek saját mosógépe? Társasházanként van egy?
„Lement a pincébe, és feliratkozott a mosókonyhában a másnapi mosásra.” 207. old.
Szerintem nagyon pontos esetleírást kapunk a főhős depressziójáról is.
„Szerdán, június 10-én Kurt Wallandert azonnali hatállyal betegállományba helyezték. Az orvos véleménye szerint, aki Wallandert szófukar, befelé forduló személynek tartotta, betege nem is tudta pontosan megmondani, mi a baja. Lidérce álmokról, álmatlanságról, gyomorpanaszokról számolt be, éjszakai szorongásokról, amelyek következtében gyakran az volt az érzése, megáll a szívverése, vagyis beszámolt az összes jól ismert stressz-szimptómáról, amelyek a közelgő ideg-összeroppanásra mint a fenti tünetek logikus következményére engedtek következtetni. Ez idő alatt Wallander minden második nap felkereste az orvost. A tünetek változó képet mutattak, valójában minden egyes látogatással rosszabbodtak. A betegség következő szakaszában aztán hirtelen erős sírógörcsöket kapott. Az orvos, aki végül tartós depresszió miatt írta ki, egyúttal elrendelve a rendszeres gyógyszeres konzultációt és a gyógyszeres kezelést, egyáltalán nem hallgatta el, hogy a helyzet nagyon komoly. Wallender gyors egymásutánban megölt egy embert és tevékenyen hozzájárult ahhoz, hogy egy másik elevenen megégjen. Úgyszintén nem tudta elhárítani a felelősséget magáról annak az asszonynak a haláláért, aki föláldozta életét azért, hogy a lányának sikerüljön megszökni. Leginkább azért érezte magát bűnösnek, mert Victor Mabashát megölték. Az, hogy a betegség kitörése közvetlen összefüggésben áll Konovalenko halálával, kézenfekvő volt. Ezek után ugyanis már nem volt senki, akit üldözhetne, és őt sem üldözte senki. A depresszió jelentkezése paradox módon arra utalt, hogy Wallander megszabadult egy nagy tehertől. Most arra kényszerült, hogy saját magával számoljon el és az ekkor rátörő búskomorság átszakította az összes védőgátat. Wallandert tehát betegállományba helyezték. ...Wallander később ismét munkába állt, igaz, csak hosszú idő elteltével. (456. old.)”
Jó könyv.
Szegény Hanning Mankell már nem ír többet, 2015-ben elhunyt.
Isten nyugosztalja.
Henning Mankell: A fehér nőstény oroszlán, Mérték, 2004, fordította Deréky Géza. Eredeti megjelenés: Den vita lejoninnan, Ordfonts förlag, Stockholm, 1993
*https://en.wikipedia.org/wiki/Crime_in_Sweden#Stabbings