A dunaszerdahelyi magyar maffia uralta csallóközi kisváros keresztmetszeti képe…3 nő életén keresztül bemutatva
Gyöngébb idegzetűeknek nem ajánlom (lépcsőházból elhurcolt tizenéves csoportos megerőszakolása, etc.), de aki pl. skandináv krimiken edződött (mint én ), kézbe veheti.
Tanulságos.
A fodrásznő (Júlia), a tanuló (Hilda) és a nyugdíjas eladónő (Erzsi) szemén keresztül figyeljük Dunaszerdahely akkori világát, ahonnan Pozsony is nagyon messze van (persze, nem földrajzilag). És ott a magyarokat jobban lenézik, mint az ukrán prostikat.
A férfiak alakja elég elnagyolt, Júlia férje, a rendőr, aki sem a feleségverő kollégája, sem maffia ellen nem mer fellépni. Majd inni kezd.
Ricsi, Erzsi néni fia, aki maffiózó lesz, és Erzsike a rumos tea párafelhőiből tehetetlenül szemléli a kisfia metamorfózisát. Akinek bandája hurcolja el az ugyanabban a lépcsőházban lakó Hildát.
Nyelvileg van még összetartás, tudják az emberek, hogy „te melliké vagy”…de a panelszomszédság valahogy mégis virtuális. Nem véd meg, nem oltalmaz.
Kiszolgáltat.
Talán még András, Júlia szerelme a legvalósabb, de neki egyszerre nyoma vész.
20 év múlva egy báger kiássa…és ahogy mindenki tudja, érzi, biztos benne, valakik, valamiért megölték.
Az ún. „Tízes gyilkosság”, ami megtörte a maffia lendületét, 1999. március 25-én történt.
Gyümölcsoltó Boldogasszony napja.
(A 20. születésnapom)
Durica Katarina: A rendes lányok csendben sírnak (Libri, é.n..)
Bejegyzés eredeti megjelenése: 2019. május 21.
