Kübekiek , nézzétek, mit találtam! :-)
(Itt: Hevesy Andor: Beethoven intim élete (franciából fordította Perlaky József), Budapest, Stádium Sajtóvállalat Részvénytársaság Kiadása, 1927., 23-24. old)
„Ugyanebben az évben egy Kübeck (kiemelés tőlem, B.K.) nevű vidéki tanuló, aki zeneleckék adásából tartotta fenn magát, találkozott Beethovennel.
„Alacsony ember – írja Kübeck - , sűrű, borzas hajjal, arcán apró himlőhelyekkel, pislogó szemekkel és folyton mozgatja tagjait. Leült a zongorához és egy félóráig játszott mindenki gyönyörűségére. A tréfás M…r Nina (a házigazda leánya) bosszantani akart és úgy mutatott be a nagy mesternek, mint egy fiatal vidéki művészt. Elpirultam, ez a gúnyos beszéd könnyeket csalt a szemembe. Beethoven megindultan nézett rám és előbb annyira rideg arca élénk részvétet fejezett ki. Megfeddte Ninát csintalanságáért és ezt mondta: „Majd meglátjuk, hogy ennek a gyermekes ifjúnak van-e tehetsége a zenéhez. De ma nem. Jőjjön holnap: mindenkit elkergetek és majd egyedül próbálunk.”
„És valóban másnap Beethoven próbának vetette alá a tanulót. Elismerte ügyességét és egy kevés veleszületett tehetségét (kiemelés tőlem, B.K.). Tudta, hogy Kübeck minden segítség nélkül áll, azért a mester rábízta egyik tanítványát, M…n Júlia kisasszonyt, egy velencei patrícius leányát. Kübeck, hála leckéinek, befejezhette tanulmányait. Később a szegény tanuló elérte a legmagasabb méltóságokat.”
Olyannyira, hogy 1844-ben, mint az Udvari Kamara elnöke, Karl Friedrich von Kübeck,névadója lett egy kedves, szorgalmas kis falunak…és a többi már történelem. Meg jelen. És jövő :-)
