Előzmények:
Az özvegy kovácsnál szolgál pesztonkaként, mindenesként Kati, a csúnya lány, akit mindenki csúfol. A kovács jegyben jár Etelkával a jókanalú szakácsnővel.
"A kovács kedvetlen volt és zavaros szemű, mint dorbézolás után szokott lenni.
Mellette ott állt Etelka is, és aggodalommal nézte. Még tokásabb volt, mint húsvétkor, s a gyászruha volt még rajta. Aggodalmas szemmel kérdezgette a kovácsot:
- De hát mitül? mitül? Hiszen még délelőtt nem volt semmi baja.
- Bizonyosan jól bevermeltél a csuszából - mondotta rá Dolfi. - Fene abba a csuszába, egyszer vándorló legény koromba nagyon zsíros csuszát adtak Érsekújvárt. Egy egész tállal megettem. Fél esztendeig sanyarta a gyomromat.
- Az lehetetlen! - szólt rá hevesen Etelka. - Ami csuszát én főzök, azt megeheti a beteg is.
Az öregasszony is kilépett a konyhából. Vizes kendőt hozott.
- Kössük be a fejedet.
...
A suszternak egyszer csak elváltozik a képe. A térdére csap.
- Te, Pali! Nem-e a himlő kezd ki téged?
- Ördög! - feleli félvállról a kovács.
- De a Pilátusát! Így kezdődött ez Jósvainén is. Be vagy-e ótva?
- Nem vagyok.
A suszter fölkelt. A fejét csóválta, s elbaktatott köszönés nélkül, be a faluba.
Másnap reggel a kovácsék Katija jött hozzánk.
- Izeni Etelka asszony, hogy bocsánatot kér, nem jöhet: beteg a vőlegénye.
- Mi baja a kovácsnak?
- A keresztcsontja fáj.
- No lám - mondotta az apám -, nyáron is meghűlhet az ember.
Az orvos éppen a faluban járt. Etelka elfogta a műhely előtt. Könnyezve kérte, hogy nézze meg a vőlegényét.
Már akkor feküdt a kovács. Csak a díványra dőlt le azon bőrkötényesen, ahogy volt. Bosszankodott is, hogy az orvost behítták.
- Nincs nekem semmi bajom! - mondotta fölkelve. - Nagyot emeltem: megerőltettem a derekamat.
- Forróságot nem érez?
- De, olyan hideglelés-félét. Elmúlik az magátul is.
Az orvos bólintott:
- No, csak vetkőzzön le, majszter! Feküdjön le. Az ilyen erős ember kibírja - a himlőt.
Az öregasszony még azon órában kocsit fogadott.
- Én már öreg vagyok - motyogta -, fölösleges is vagyok már itten. A fiatalok majd elgondoznak.
S visszatért a falujába.
A Feri legény éjjel megszökött a faluból.
Etelka másnap délelőtt hozzánk jött főzni (ágyő, beteg kovács, mi?)
- Nem vagyok bolond - mondotta -, hogy rám szedjem a himlőt.
A kovácsműhely két héten át be volt zárva. Aki véletlenül odament is, meglátta a piros cédulát a házán, ijedten fordult el onnan.
Mi történt a két hét alatt a házban? A jó Isten tudja.
Én is irtózva kerültem azt a tájékot. Mindig a molnárlegény kísértett, aki nyöszörögve kért vizet, s utoljára beleölte magát a zúgóba.
A harmadik héten aztán láttam a kovácsot, amint egy kantával ballagott a patakra. A szakálla kinőtt. A képe sötétvörös volt messziről is. Aztán megint láttam, ahogy ott ült a konyha előtt, és sárgarépát tisztított. Mellette a kisfia játszadozott a kutyával. A fiúcskán nem látszott semmi baj, de a kovácsnak a képe olyan tarka volt, mint az üvegházi ananász. Alig lehetett ráismerni.
A következő héten Kati is előbújt (bezzeg a csúnya, köznevetségtárgya-Kati, az nem félt a himlőtől). Annak még cifrább volt az ábrázata. A konyhaajtó előtt állt, és a falu felé nézett, miközben a kezével ernyőzte a szemét, hogy a nap bele ne süssön.
Valami tíz napra rá betértem a suszterhez, hogy a cipőm sarkát megjavíttassam.
Ahogy ott ülök a csirizszagú nyomorúságban, belép Gede is, és hoz a hóna alatt egy pár rongyos csizmát.
- No - mondja vígan -, hát látták-e a kovácsot?
- Nem - feleli Dolfi buzgón kopácsolva a sarkat. - Mióta lefeküdt, nem láttam.
- Most mentek el itt a ház előtt Katival.
A suszter rábámult:
- Katival?
- Avval ám. A paphó mennek.
A suszternek kiesett a cipő a kezéből.
- A paphó?
- Ahho. Kihirdettetik magukat.
- Pronty! - kiáltotta a suszter.
S olyat csapott az asztalára, hogy minden szerszám zörgött belé.
A kihirdetés csakugyan megtörtént.
A suszter még azon a héten átköltözött a falunak a másik végére."
Forrás: Gárdonyi Géza: Szép asszony a kovácsné (1927)
Kiemelések tőlem, B.K.
Kép: http://www.8800.hu/kiallitas-vedooltasrol-nem-csak-hasznos-de-latvanyos/
