Botos Kölönte

"To entertain these fair well-spoken days, I am determined to prove a villain"

Priznic a Veronálra

2020. március 15. 22:51 - Hans Castorp

Selmecbánya, Selmecbánya

 veronal.png

"- Látod..., Gedeon...most aztán...meg fogok...halni!

Aztán lerogyott.

Mind felugráltak. Odarohantak.

-Mit csináltál, te asszony? - kiáltotta Gedeon kétségbeesetten.  

De Malvinka nem felelt. Behunyt szemekkel feküdt ott és kezében még mindig veronálos dobozkáját szorongatta. 

Gedeon (aki orvos különben) magánkívül rogyott le melléje, és rázni kezdte. 

...

-Én nem tudok segíteni - nekem megállt az eszem

Megfogta Malvinka kis, hideg csuklóját, és egy pillanatig némán nézte a keskeny, fehér arcot. Aztán halkan, rekedten szólt.

- Hívjátok el a vén vízilót. Ő talán tud segíteni (konkurens körorvos, haragban vannak). 

...Huber izzadva, lihegve loholt be. Mögötte Cili és Elvira jöttek. A doktor harsogva kérdezte.

-Mi a baj? 

És Gedeon halkan felelt;

-Kedves kolléga úr, a feleségem bevette a veronált, amit egyszer régen Cili nővéremnek volt szíves írni. Kérem, segítsen rajta. Én nem tudok, minden tagom reszket. Megállt az eszem

veronal.jpg

 Malvinka sírva szólt:

- Nem akarok meghalni, doktor úr!

Huber a homlokát törülgette. Sietett.

-Nagyon helyes - mondta derülten. - Üljön egészen fel egészen nyugodtan, kedves nagyságos asszonyom, aztán pedig tegyen egy priznicet a szívére, hogy ez az izgalom meg ne ártson

Gedeon ordítva ugrott fel.

- Mit mond? Ahelyett, hogy gyomormosást végezne azonnal? Maga vízi..

-Spórolja meg! - nyújtotta ki elhárítóan Huber a kezét. -Spórolja meg, kolléga úr. Ezt a receptet én akkoriban írtam, mikor még mikor még mindnyájan nagyon fiatalok voltunk, és nem volt szívem, hozzá, hogy valakit is vigasztalás nélkül hagyjak. Cili őnagyságának az az érzés kellett, hogy neki valami méreg van a kezében. De csak nem képzeli, kolléga úr, hogy én valamikor is úgy megbíztam az asszonyokban, hogy ilyesmit adjak a kezükbe? Felírtam egy kis szalicikumot tört cukorral...(ahhh, minő patriarcha...:-))

Csönd lett. Mind a homlokukat törülgették. Egyszerre megmozdult Gedeon. Huberhoz lépett. A kezét nyújtotta ünnepélyesen. 

-Kedves kolléga úr-mondta emelt hangon, maga okos ember. Több annál. Bölcs. Filozófus. Köszönöm önnek a feleségemet. 

-Szívesen, kedves kolléga úr, nagyon szívesen - felelte Huber.

Malvinka rájuk bámult. Aztán sikoltva kérdezte.:

-Nem fogok meghalni?  

-Nem!- felelte Huber.

-Jaj, de jó! -mondta ujjongva az asszony.

-Priznicet teszünk a szívedre, kicsikém- mondta Gedeon -, hogy ez a mai izgalom meg nem ártson. Kedves jó kolléga úr, legyen máskor is szerencsém. Bármikor szívesen látom, kedves jó kolléga úr."

 

Kiemelések tőlem, B.K. 

In: Kosáryné Réz Lola: A vén diák; Kráter Műhely Egyesület, 2011; eredeti megjelenés 1927

 

Képek: scatorig.hu

https://www.drugfoundation.org.nz/matters-of-substance/august-2016/veronal-who-remembers-veronal/

saját

 

 

a_ven_diak.jpg

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://botoskolonte.blog.hu/api/trackback/id/tr2015524172

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása