Férjem ma színházba ment az édesapjával, egyenesen a munkahelyéről, vagyis nem tudott hazajönni átöltözni előtte. Megoldotta persze, csak elgondolkodtam, hogy én mit csináltam volna hasonló helyzetben...és erről eszembe jutott egy korábbi olvasmányélményem.

Akkora hatást tett rám. hogy meg kell osszam Veletek.

Betűhív átírásban. (A kiemelések tőlem vannak. )

„ Hogyan öltözzön fel a dolgozó nő, aki egyenesen a munkahelyéről kénytelen színházba menni? Már reggel öltsön kisestélyit s abban álljon a munkapad mellé, vagy gyűrje munkaköpeny alatt, az íróasztal mellett? Sokan a karjukra akasztva beviszik az esti ruhát a munkahelyükre, az öltözőben szépen rendbeteszik magukat, átöltöznek s úgy mennek az előadásra, mintha otthonról indultak volna. Ennek a megoldásnak is sok hátránya van. Ha zsúfolt a villamos, összegyűrődik a ruha. Ha esik az eső, megázik.

Praktikusabb megoldással is találkoztam már. Egyik ismerősöm szintén messze lakik munkahelyétől, s ha színházjegye van, nem tud időt szakítani arra, hogy hazamenjen átöltözni,. Nem szívesen hozza be szép selyem estélyi ruháját a munkahelyére, mert kicsiny az öltözőszekrénye, csak összegyűrné az anyagot. A napközben viselt ruhában semmiképpen nem ülne be a nézőtérre. Ezért választott egy „harmadik utat”: már reggel felvesz i részekből szabott, fekete, gyűrtelenített könnyű szövetszoknyáját. Hozzá több blúza is van: egy mélyen kivágott, háromnegyedes ujjú, fekete bársony, egy rövidujjú, fekete nylon csipke, egy húsvörös selyemripsz blúz, gyöngygombokkal. A blúzok egyikét is felveszi, a a retiküljébe tesz egy pulóvert. A szűk szekrénybe csak a blúz kerül-  ez kényelmesen elfér ott. A fekete szövet szoknya nem gyűrődik, egyszerű pulóverrel nappal is hordható. Mivel az aljhoz mindig más blúzt vesz fel, sosem látják „ugyanabban” a ruhában, ha színházba megy. Így megtakarítja azt az időt, amit a hazautazás és a színházba való visszautazás igénybe venne, ezalatt megigazítattja a haját, vagy elmegy az üzemi kozmetikushoz.

            A legideálisabb azonban- és ha csak egy mód van rá, ezt a tanácsot kövessük- munkaidő után hazamenni, megfürdeni, fél órára, vagy akár tíz percre is lepihenni, és felfrissülve, pihenten, esti ruhába öltözve színházba menni.A néhány perces kényelem- szépít is! Jobban, mint a „friss kikészítés”, amelyet a fáradt arcra kentünk fel. „

In:

A dolgozó nő otthon

II. kiadás

Táncsics Könyvkiadó

1963