Amint azzal az előző bejegyzésemben dicsekedtem, volt szerencsém egy négycsillagos szállodában eltölteni két éjszakát.

Méltán merülhet fel olvasóimban a kérdés: vajon mit lehet enni, milyen étkezési lehetőségek állnak rendelkezésre egy ilyen menő helyen.

Kéremszépen, van a svédasztalos reggeli. Ennek igénybevételéhez csak azt az (uszodákban adottakhoz megtévesztően hasonlatos) órát kell odacsippenteni a hosztessz termináljához, amivel a szobánkat is nyitjuk (nem a hosztesszel, az órával!). Bejutottam az étterembe, hurrá!

Én ilyenkor, (idegen helyen, nyaralás), a gyomorfekély-rizikóra fittyet hányva mindig kávéval indítok: „ az ember sohase tudhassa” (Micimackó). Aztán reggeli után jöhet még egy…mekkora HEDON! A kávé kifogástalan volt, úgyhogy a mohóság majdnem visszaütött: eleve 2 ristrettót nyomattam a poharamba (a magyar ristretto ugyanis egy espresso inkább), aztán zárásképp egy capuccino (nyaralok), ristrettoval megtámogatva…hát, a délelőtt első része megdobogtatta a szívemet :-)

 Egyszerű, és nagyszerű: narancs és egyenesen a (kistermelőikézműves) piacról :-) 

A reggeli: eklektikus. Maga az étkezés 2 tematikára van felépítve. Nagymama konyhája/Grannys Kitchen és Far-far Away/nemtom hogy volt magyarítva. Eleinte azt hittem, hogy a konyhapult két karja két egyforma ételt kínál, mert a reggelinél így volt, de nem. Ebédkor van a hagyományos piroslábasos, és a második, az egzotikus (fárfárövéj).

Vissza a reggelihez.

 Állítólag a tejbegíríz nagyon finomra sikerült,; volt obligát felvágottas-sajtos tál (kiábrándítóan kommersz), joghurt/müzli/zabpehely, főttojás/bundáskenyér/rántotta. Az én választásom egy kicsike sültkolbászra esett, aminek ízét, szaftosságát még az ipari mustár és a nagyüzemi péksütemény sem tudta elnyomni. Még a narancslé sem...:-)

Ebéd csak ebédjeggyel

Nekem volt olyanom!

Az első nap az út után csak betámolyogtam, egy sertésízű sertés-Wellingtont káposztával és rántott fogast (vállfa) ettem. A káposzta meglepően finom volt, csakúgy mint a hal. Ó, mondom, ezt szeretni fogom! Volt leves is: csicsókaVELUTÉ (LOL) és korianderes marha-erőleves. Ezeket akkor pont nem kóstoltam, pedig később megtapasztaltam, hogy a marha-erőleves IGAZI, szerintem kényelmi terméket nem használtak hozzá, vagy legalábbis intelligensen csinálták, hogy #janemaprplekölönte sem vette észre.

 Első nap még nem fedeztem fel, hogy külföldi konyha is van…de később bebizonyosodott, hogy nem is vesztettem borzasztó sokat.

 Csak az utolsó ebédnél mertem fényképezni.

 (Sokszori :-)) elmondások szerint marha sokat és marha fölöslegesen szoktam fényképezni, de ételeket…evés közben…nem. Valahogy nem és kész. A csicsókaveluté megkísértett, mert  a neve a fúziós konyha maga :-), de mire összeszedtem  a bátorságomat (másnap), már más volt a menü. Hogy is…? Ugye, nem fényképeztem, így már nem is jut minden eszembe…határozottan emlékszem, hogy szarvasgombás MARHA-ERŐLEVES bolti tortellinivel. Más emlékezetes nem úszik be…valami szárazkás pizza? Igen, meg spagetti con aglio e oglio, talán.

Meg picike, stampedli méretű pohárdesszertkék, amúgy egész jók.

A búcsúebédről tudok képekkel szolgálni (NAGYON meg akartam mutatni a családnak:-))…a magyar mellett keletiesre vették a stílust aznap.

Phó (bó) leves (no persze)

A már ismert marha-erőlevest rá lehetett merni a betétekre: tolakodó koriander, tépkedett csirkehús, szottyadt gomba, érdekes metélt, ami kísértetiesen emlékeztetett a négytojásos hosszúmetéltre, de az is lehet, hogy én nem láttam még ilyen formátumú üvegtésztát; a biztonság kedvéért a ’sülttészta’ fantázianevű egytálételben is visszaköszönt. (Zárójel. Nem tudom, hogy attól, hogy szójaszósszal bebarnítjuk a főtt tésztát, miért kell sültnek hívni, de mindegy. Zárójel bezárva.).

Bolti sushi; meg lazacba göngyölt rizs: borzalmas! Maróan édes a rizs, brr. Mellette iszonyat: KIMCSI-nek csúfolt tegnapelőtti káposzta szójaszósszal...remélem, egyetlen koreai sem tud erről, mert, baj lesz. 

Lild-ben vásárolt mirelit tavaszi tekercs: sokat elmond, hogy ez volt a legjobb a keleti pultban :-)

Lazac édes rizsen, mellett vágott káposzta, de nem KIMCSI!!!

Hal(lapos?)filé mártással…basszus, mintha a szúnyogriasztóval (citronella) öntötték volna nyakon az amúgy majdnem elfogadható halat! Brrr.

A magyarosch vonal tisztességes volt, a csirkenyárs szaftos, jól elkészített, a hagyma kellemesen karamellizált, finom.

 Tizenegy óránál a tavaszi tekercske kapros-joghurtos mártással, egy óránál a citronellás hal, héttől kilenc óráig a csirkenyárs

Összeségében elmondhatjuk (voltaméndákörös), hogy a hotel konyhája ismeri a külföldi konyhák ételneveit (és feltételezi rólam, hogy én is csak a neveit), azonban vagy a technikai tudás, vagy az anyagismeret sajnálatos hiánya egyelőre megakadályozza a becsületesen elkészített ételek…mittudomén…létrehozását

Persze biztos lenne valaki, aki ezt maliciózusabban fogalmazná meg...de én most kivételesen tartózkodnék ettől, várom a Karácsonyt, meg minden.

 Ugyanakkor a hazai emblematikus fogások határozottan tisztességesek.

Köszönöm a figyelmet!:-)