Bevezetés

 (ami csak engem érdekel,s mint ilyen: átugorható)

Találkozásom a skandináv irodalommal

Először, értelemszerűen, azzal, ami a szülői ház polcán volt.

Andersen-Nexö, a dán kommunista (Ditte, az ember lánya) és Sillanpää[1] (Hiltu és Ragnar; Silja), melyek az elnyomó-elnyomott tengelyen mozogtak (jó, ezeket lehetett kiadni a nyolcvanas években; IGEN ennyire öreg vagyok). Jó könyvek amúgy.

Kis szünet.

Selma Lagerlöf[2] (ugye, ezt nem kell kifejtenem bővebben).

Obligát Mika Waltari �.

Aztán a régi Magyar Nemzet szombati magazinjában olvastam egy ajánlót, miszerint Karin Fossum és Henning Mankell. Hogy skandináv szerzők. És krimi.

Irány a könyvtár. Azt hiszem, nagyon sok bűnügyi regényt elolvastam akkoriban, Izlandtól Finnországig, már, ami a szerzők nemzetiségét illeti. Voltak köztük gyengébbek, de voltak egészen jók is. Hogy is mondjam, az erőszakot és furcsaságokat[3] nem nélkülözték, esetenként a gyengébbeknél ez bizony öncélú is volt… mindenesetre érdekesen szemléltem a konfliktus hátterét adó világot. [4]

Sajnos, a könyvkiadás sebessége nem tartott lépést az igényeimmel, úgyhogy egy időre más betevő után kellett néznem (úgy rémlik, visszatértem a korai amerikai irodalomhoz, de ez nem biztos).

De tulajdonképpen én a képen szereplő műről szeretnék írni Nektek, így talán jobb is, ha elkezdem.

(Már most a könyvről lesz szó, nyugi. És spoiler nélkül...na, menyire vagyok király?:-)

Talán tavaly olvastam először ezt a nevet valahol, igen, azt hiszem, Bősze Ádám honlapján, hogy Knausgård szövege a „banalitás maga” és mégis nagyon jó (lehet, hogy nem szó szerint így). Ó, gondoltam, szeretem én a norvég írókat, itt van pl. Knut Hamsun,  Jo Nesbø meg Karin Fossum, lássuk hát.

Sajnos, meg kellett várnom, míg a könyvtárak beszerzik, mindeközben díszvendég is lett az idei Könyvfesztiválon (mármint Karl Ove Knausgård), úgyhogy kezdtem kíváncsi lenni, hogy megérdemli-e az ünneplést.

Úgy adódott, hogy a hamarabb tudtam megszerezni a második kötetet a könyvtárból, mint az elsőt…így azzal kezdtem. Szerintem ez nem baj.

Belevágtam.

Egy kisgyermekes család életébe csöppenünk az elején.

Szülinapi zsúr leírása közben, rögtön a 30. oldalon:

Semmi problémám nincs az érdektelen és kevéssé eredeti emberekkel, számtalan egyéb és fontosabb tulajdonsággal bírhatnak, mint a melegség, a figyelmesség, a kedvesség, a humorérzék, vagy olyan tehetségekkel, mint egy beszélgetés elindítása, biztonság teremtése maguk körül, egy család működtetése, de amikor olyan unalmas emberek közelében tartózkodom, akik kivételesen érdekesnek vélik magukat, ráadásul ezzel kérkednek, szinte fizikai rosszullétet érzek."

 Ó, gondoltam, ez tetszik.

Aztán folytatódott (mert e gyerekek répacsíkokat kaptak joghurtos mártogatóssal).

Mert ez itt egy kicseszettül idióta ország. Az összes fiatal nő olyan mennyiségű vizet iszik hogy a fülükön folyik ki, mert azt hiszik, hogy „egészséges” és „jót tesz”, de mindössze arra jó, hogy az egekbe lője a fiatal inkontinensek számát az országban. A gyerekek teljes kiőrlésű tésztát és teljes kiőrlésű kenyeret esznek, és a lehető legfurcsább hántolatlan rizsfajtákat, amiket a gyomruk nem is tud megemészteni rendesen, de nem számít, mert „ tápláló”,  „jót tesz”, „ egészséges”. Ó, összetévesztik az ételt a lélekkel, azt hiszik, jobb emberré ehetik magukat, anélkül, hogy felfognák, hogy az étel egy dolog, az elképzelések pedig, melyeket az étel kelt, egészen mások. És ha az ember szóvá teszi, ha csak céloz rá, akkor vagy reakciós, vagy csak norvég, vagyis olyasvalaki, aki tíz évvel le van maradva.” 31. old.

Egyre jobban tetszik! "Ó, összetévesztik az ételt a lélekkel, azt hiszik, jobb emberré ehetik magukat..." mennyire szívemből szólt Karl Ove!

A Hiúz eredetileg vegetáriánus óvoda volt, ezért jött létre annak idején, mára azonban már csak két szülőpár volt vegetáriánus, és mivel a gyerekek nem rajongtak különösebben azért a bőséges zöldségválasztékért, amit kaptak, a szülők közül többen úgy vélték, hogy ennyi erővel fel is adhatják az elvet. A vita órákon keresztül tartott és már minden irányból többször is kimerítően végigrágták a témát. Példának okáért előrángatták a különböző fajta virslik hústartalmát; mert az egy dolog, hogy a boltban megvásárolható virslik csomagolására rányomtatják a százalékot, de honnan tudhatjuk, hogy százalék húst tartalmaz a virsli, amit a cetringcégek használnak? Én azt hittem, hogy a virsli az virsli, sejtelmem sem volt arról a világról, ami azon az estén tárult fel előttem, arról meg végképp, hogy léteznek emberek, akik ilyen szinten képesek elmélyülni benne." (40.old.)

Férfiban is van ilyen, akinek ez feltűnik? Le vagyok nyűgözve.

... lehetséges, hogy azok a nők, akik a harmincas éveik végéig a karrierjüknek szentelték magukat, majd az utolsó pillanatban szültek egy gyereket, akiről az első néhány hónap eltelte után a bölcsőde kezdetéig a férjük gondoskodott, hogy mind ketten folytathassák a karrierjüket, boldogabbak voltak, mint a korábbi generációk asszonyai.

Elképzelhető, hogy a férfiaknak, akik otthon maradtak, hogy fél éven keresztül a kisgyerekükről gondoskodjanak, növekedett ettől az életintenzitásuk. Nem lehetetlen, hogy a nők tényleg megkívánták ezeket a vékony karú, széles csípőjű, borotvált fejű és fekete keretes dizájner szemüveget viselő férfiakat, akik ugyanolyan szívesen beszélgettek a kengurunak a hordozókendőhöz viszonyított előnyéről és hátrányairól, mint arról, hogy mi a jobb, otthon főzni a babának, vagy biobébiételt venni.

Lehetséges, hogy a nők teljes szívükből és lelkükből akarták ezeket a férfiakat. Ám, ha mégsem így volt, nem számított igazán, mert az egyenlőség és az igazságosság voltak a legfontosabb paraméterek minden egyébbel szemben, amiből egy élet és egy kapcsolat állt. Ez egy döntés volt és a döntést meghozták." 90. old?

Másról is ír egyébként. Hogy uniformizálódik minden.

És Európa, amely egyre inkább egyetlen nagy és egyforma országgá csúszik össze. Ugyanaz, ugyanaz minden ugyanaz volt. Vagy talán arról volt szó, hogy a fény, amely beragyogta a világot és mindent érthetővé tett benne, egyben meg is fosztotta az értelmétől? Talán az eltűnt erdők tehettek róla, a kihalt állatfajok, a régi életformák, amelyek soha többé nem térnek vissza?” 70. oldal

Versolvasásról. Ez is annyira megnyugtatott. Azt hittem, csak én gondolom ilyesféleképpen.

Olvastam verseket, de soha nem nyíltak meg számomra, ez pedig azért volt, mert nem volt „jogom” hozzájuk, nem nekem íródtak…Az embernek ki kell érdemelnie, hogy olvashassa őket.

Hogyan?

Egyszerű volt. Felcsapott egy könyve, és ha a versek megnyíltak, akkor megérdemelte, ha nem, akkor nem szolgált rá.” 143. oldal

Dosztojevszkijről.

„Dosztojevszkij előtt az eszmény, maga a keresztény eszmény mindig tiszta és erős volt, az éghez tartozó, ily módon csaknem mindenki számára elérhetetlen. A test törékeny volt, az elme gyenge, az ideál azonban megingathatatlan. Az eszmény annyit tett, mint elérni, kitartani, felvenni  harcot. Dosztojevszkij könyveiben minden emberi, még vagy inkább az emberi a minden… 97. old.

Ám amivel végleg szívembe lopta magát a Szerző, az  az érzékenység, ami a gondolkodó-szemlélődőember sajátja (szerintem).

„ Bár láttam képeket róla, mégsem voltam felkészülve arra, ami rám várt, mikor ajtót nyitottam neki. Az arca teljesen nyitott volt, mintha semmi nem volna a világ és közte. Teljesen védtelen volt a világgal szemben, aminek látványától a lelkem mélyéig hatolt a fájdalom.”354. old

 

Egész felnőtt éltemben távolságot tartottam a többi embertől, ez volt a módszerem a túlélésre, nem volt más választásom, mert gondolatban és az érzéseimmel olyan hallatlanul közel kerülök másokhoz, hogy elég, ha csak egyetlen másodpercre is elutasítóan elfordítják a tekintetüket, azonnal elszabadul a vihar a bensőmben. 43. oldal

Ugye, milyen jó?

Szeretem az értelmes embereket.

[1] Irodalmi Nobel-díj, 1939

[2] Irodalmi Nobel-díj, 1909

[3] A vérfertőzés pl. szinte mindennapos ezekben, a többit (ne) tessék elképzelni). Gyakran visszatérő elem még a náci múlt öröksége. Ilyesmik. Polkorrekt feminizmus elengedhetetlen.

[4]Gondoltam, ebből rájövök, hogy jóltettem-e, hogy nem mentem ki dolgozni norvégba havi 8000 ojróért. (jól)

U.i. Az idézeteket saját kezemmel pötyögtem be, úgyhogy becsüljétek meg! :-)