"Greenleaf nem akart Smith-King módjára elszaladni, mihelyt megorrontja a bajt. Amellett Olivernek volt néhány jó lemeze, Bartók-művek, meg az a csodálatos Donizetti, amelyet a doktor újra meg szeretett volna hallgatni.

...

-Hallgathatnánk a Händel-lemezt? -kérdezte Marvel udvariasan. Nancy grimaszt vágott és hátradőlt a díszpárnák közé.

         A szüntelenül zuhogó eső zaja monoton háttérzenét szolgáltatott a beszélgetéshez. Most, hogy elhallgattak, a Hű Pásztor szvit töltötte be a szobát. Greenleaf csak a zenekarra figyelt és minden frázis visszatérését a tudós elismerésével nyugtázta. Marvell azonban, a műfaj nélküli művész hallásával érezte, amint ez a lehetetlen, szürke szoba átalakul körülötte, belül fölsóhajtott valami visszavonhatatlanul elvesztett dolog után: zöld ligetet látott, akárha egy Constable-tájképen; a lombok alatt pedig egy pánsípján szereplő szerelmes ifjút.”

in: Ruth Rendell: A festett ördög (To Fear A Painted Devil, Arrow Books, London, 1965); Európa Könyvkiadó, Budapest, 1983; fordította Fencsik Flóra (100-102. old.)

(Kép: https://www.wikiart.org/en/john-constable/flatford-mill-from-a-lock-on-the-stour-1811)