„-Általában mit akar egy férfi, ha vacsorázni visz egy hölgyet?

-Amit én akarok – mondta erre Pel hűvösen, az nem ugyanaz, amit maga óhajt. Egyre megy, ismerte be titkon, mert azért az is megfordult már a fejében. „

(109.old)

„Vonzó fehérnép volt, olyan szűk pantallóban, hogy valószínűleg konzervnyitóval vetkőzött.” (167. old.)

„A férfiak is hordanak manapság kézitáskát – mordult rá de Troq. – Vagy nem vetted észre? Olyan kis bőrtáskát. Az autó kulcsainak meg a levéltárcának. Hogy tönkre ne tegyék a nadrágjuk élét.”

(100. old.)

„Nélküle az ügymenet megakad, a többiekbe pedig – néhányan nem is voltak született burgundok! – nem szorult annyi kötelességtudat, mint őbelé.

(107. old.)

„ Bátorság, biztatta magát. És hát kibe szorulna több bátorság, mint egy jó burgundiba? Márpedig ő az.” (254. old.)

„Darcy viszont nagyon is eleven.

-Úgy fest, mint aki  szarvasgombát talált egy zsák fagyott krumpli között – jegyezte meg Pel komoran.” „ (173. old)

„Madame Resselaer olyan pillantást vetett a vejére, mintha tizennégy gyerekes családanya lenne, akinek  elromlott a mosógépe, és ez az ifjonc sózta volna rá.”

(161. old.)

A dohányzás lélektana

„Gépiesen cigarettára gyújtott, és ekkor eszébe jutott a Le Bien Public valamelyik cikke, amely ismeretlen orvosszakértő megállapítását idézve rémutatott, hogy a dohányzást abbahagyni éppoly veszedelmes, mint folytatni. Pelt borzasztóan idegesítette ez a nyilatkozat, mert az orvosi szakvélemény ellenére tudatában volt, hogy máris annyit szív, amennyitől ötméteres távolságban mindenki tüdőrákot kaphat. Csakhogy az is igaz, hogy ha meg eldobja a cigarettát, makogó idiótává válik. Most elhatározta, egy napon igenis abbahagyja. Talán holnap, ha túl vannak ezen a váltságdíj-ügyön. Vagy talán egy hét múlva, ha már tudják, mi lett Rennselaerrel. Vagy mához két hétre. Illetve várhat a dolog mondjuk...”(122. old.)

„Pel cigarettára gyújtott, aztán, rájött, hogy oktalanul teszi kockára az életét, hát már-már eldobta, sőt majdnem utánahajította az egész csomagot, annyira megundorodott önmagától, de aztán eszébe jutott, hogy milyen drága manapság a cigaretta. Végül eldöntötte, hogy leszokik, ha elfogy a csomag. Ütött az óra: csökkentenie kell a füstölést. Persze nem ebben a pillanatban, hiszen van még a zsebében egy fél csomaggal, kettő pedig a fiókjában, arra az esetre, ha elfogyna a zsebéből, néhány a szekrényben, hogy a fiókját töltse fel velük és egyhalom otthon vastartaléknak, mert például sztrájkba léphetnek a dohánygyárak. Nos hát, ezeket még elfüstöli, aztán vége. A biztonság okáért az a legjobb, ha olyan gyorsan szívja el őket, amilyen gyorsan csak tudja, nehogy meggondolja magát. Aztán egy képletes vállrándítással úgy döntött, hogy vállalja a következményeket. Különben is, gondolta, olyan rossz bőrben van már, hogy most nem lenne képes abbahagyni. Ettől megnyugodott: hátradőlt és élvezte a füstöt. „ (163. old.)

„Fájdalom, az ilyesmi nagyon kimerítette, ezért biztosra vette, hogy a koncentráció miatt egyre jobban fenyegeti a rák. Hamutartóját színültig  megtöltötték a csikkek; borúsan szemlélet őket, megpróbálván erőt meríteni abból az újságcikkből, amelyet isten tudja, hol olvasott a balkáni parasztokról, akik szinte születésük percétől dohányoznak, mégis arrafelé van a legkevesebb a rákos beteg az egész világon. Vagy ott vanna a perui indiánok: ki sem veszik a szájukból a pipát, mégsem hallja az ember, hogy rák tizedelné őket. Igaz, az ember olyan ritkán hall perui indiánokról. Talán ezért nem hall az Őket pusztító nyavalyákról sem. Pel szilárdan elhatározta, hogy abbahagyja a dohányzást. Holnap. Vagy a jövő héten. Legkésőbb újévkor.” (192. old.)