"Harmadik osztályban nyári táborban voltunk egy hónapig. A tanító néni jó előre bejelentette, hogy ebéd után aludnunk kell. Engem külön figyelmeztetett, hogy hazaküld, ha zavarni fogom a többieket.

         Már előre rettegtem az alvástól. Elloptam hát a papa házipatikájából három doboz Szevenalettát (oh én még emlékeszem erre..általánosban én is kaptam :-D) . Tudtam, hogy ezt a gyógyszert adják  a gyerekeknek, ha nem akarnak aludni. És az ominózus délutáni alvás előtt úgy osztogattam a tablettákat, mint a mikulás. Néhányszor megúsztam a dolgot. De aztán az egyik tanítónő észrevette, mit művelek. Sikoltozni kezdett. Nekünk estek, kikaparták a szájunkból  a gyógyszert, ránk parancsoltak, hogy nyújtsuk ki a nyelvünket, az ínyünk mögött kotorásztak, hogy nem dugtuk-e oda a tablettát. Nekem átkutatták a holmimat a Szevenalettát elkobozták és azonnal telefonáltak a papáért. Ez volt életem legszörnyűbb délutánja. Ültem a padon, mint egy gonosztevő, sejtettem, hogy valami szörnyűséget követtem el és ráadásul másokat is belerángattam, de ugyanakkor sértve éreztem magam, mert hiszen csak azt akartam, hogy ebéd után minden gyerek szépen aludjon. Mindennek tetejében el voltam készülve rá, hogy rettenetes verést kapok.

         Már sötétedett, mikor a papa megérkezett. S tudja, hogy még csak el sem fenekelt? Kikérdezett, s azonnal megértette (olyan jó fej), hogy ami történt,  az én fene nagy jószándékom diktálta. Ezt alighanem a tanítónőknek is elmagyarázta, mert nem küldtek haza, s másnap már ők is nevettek az eseten. Csak hazatértem után magyarázta el papa, hogy  a gyógyszer egyúttal méreg is, és megtiltotta, hogy bármit is kivegyek a házipatikából."

In: Jaroslav Bocek: Karpeta doktor este, Európa, Bp., 1988, 44. oldal, fordította Körtvélyessy Klára (eredeti megjelenés: Prípad doktora Karpety, 1982)

Kiemelések tőlem, B.K.