"A nagy tízpercben a Kerekes tanító úr felsorakoztatta az egész iskolát, és egy nagy kannából tejporos tejet kapunk. De csak egy bádogbögre van, abból iszik mindenki. Az én szám ki is pállott tőle, akkor az anyu adott egy bögrét nekem, azt mindennap magammal vittem az iskolába, és én azóta abban kapom a tejet. És ugyanez van a csukamájolajjal. Azt a Kerekes tanító úr felesége osztotta, egy nagy üvegből töltögette a kanálba és a szánkba öntötte. A Kerekes tanító úr meg lefogta azokat, akik kapálóztak a csukamájolaj ellen...

-Háborús gyerekek, rosszul tápláltak, azért kapták a csukamájolajat, hogy ne legyenek angolkórosak – magyarázta a mesterné. -A tejet elviszik a faluból, s azért osztják a tejporos szörnyűséget, hogy a falusi gyerek is igyon valamit...

-De egy pohárból és egy kanálból! – szörnyülködött Mária. .Hajni, erre ki kell találnunk valamit.

-Mi a csudát? A gyerekeke nem cipelhetik el naponta a fél konyhát otthonról. Épp elég a tintásüveg!

-Mindenki behoz egy poharat meg egy kanalat. A könyvespolc úgyis majdnem üres, tarthatjuk ott, vagy az ablakpárkányokon.

-Rendben – bólintott Hajnalka – de akkor naponta forró szódás vízben el kell mosogatnunk száz poharat meg kanalat.

- Nem lesz az még hatvan sem- mondta Menyétke. A telepről a cigánygyerekek jó ha eljönnek az iskolába. A legtöbbnek táskája sincs, és ahogy kinéz a tanszerük...hajaj! De én se viszek már poharat, az anyu elintézte Kerekes tanító úrnál. Van tehenünk, és a tejet nekünk nem kell beszolgáltatni, mert négyen vagyunk testvérek, annyi rendes tejet ihatok itthon, amennyit csak akarok. És csukamájolajat se ott kapom, mert anyu mindig hoz a szigetvári patikából, hogy a testvéreim se legyenek angolkórosak. Itthon én vagyok a csukamájolaj-felelős.

-Mióa Menyétke osztja a csukamájolajat, egy mukk nélkül lenyelik! Büszkélkedett a mesterné a gyerekeivel. -Alig győzöm hozni a patikából, olyan gyorsan kifogy az üvegből.

Gigi a szája elé kapta a kezét.

-Hihihi...hahahaa...

-Mit vihogsz, te ütődött?- nézett rá szigorúan a nővére.

-Jahahaj! Tört ki Gigiből a kacagás. A kondás meg elképzelni sem tudja, miért nem bír a Göbissel (anyakoca)! Hahaha!

-Hogy jön ide a Göbis? - csodálkozott a mesterné. 

-Hát úgy, hogy ő veszi be helyettünk a csukamájolajat! Jaj!

Gigit az asztal alatt sípcsonton rúgta a nővére.

A két tanítókisasszony elnevette magát. Ismerték ők is a csukamájolajat. A csukamájolaj a földkerekség legszörnyűbb dolgai közé tartozik. Undorító ízén mit sem segít, hogy tudományosan bebizonyították magas D-vitamin tartalmát.

-Beköpted az anyunak, Te dilis! - mondta dühösen a húgának Menyétke. - Most aztán vége a jó világnak!

A mesterné vizsgálódó tekintettel nézte a lányait.

- Nem értem...a szemem láttára adta be nektek Menyétke nap mint nap!

- Persze! Úgy csinált, mint aki teleönti a kanalakat, mi meg bekaptuk gyorsan, nyeldekeltünk, fintorogtunk - magyarázta Gigi. - De úgy öntött az üvegből, hogy benne volt a dugó!Aztán vagy én, vagy ő, kilopakodtunk később az üveggel és egy adagot a Göbis vályújába löttyintettünk belőle, aztán visszacsempésztük az üveget. A Göbis nagyon szereti a csukamájolajat, úgy befalta, mint a pinty!"

In: Nagy Franciska: Macska a zongorában, Móra, Bp. 1988; 161-163 old.

Gépelés, kiemelések tőlem: B.K.

lead kép:https://americanhistory.si.edu/onthewater/exhibition/3_4.html