Iskolánkban az Alapító tiszteletére játékos napot hirdettek.
Kisebb csapatokat jelöltek ki az osztályban.
A nevet kellett adniuk maguknak. (mint valami mini őrs...emlékszik valaki?)
KISFIÚ (az asztalnál ül; dohogva, méltatlankodva) Olyan jó neveket találtunk ki a csapatunknak...de a Lányok nem egyeztek bele...
SZÜLŐK Milyen neveket?
KISFIÚ (felderül a képe) Figyelj, milyen jó: UBORKAMADARAK.
SZÜLŐK (szóhoz sem jutnak) ??? Uborkamadarak?!
KISFIÚ Igen! Vagy például lehetnénk: BORÓKALÉNYÁLCABIGYÓK.
SZÜLŐK (kezdik elveszteni a fonalat) Borókalényálcabigyók...ööö...ez egy létező...dolog?
KISFIÚ (legyint) Az tökmidegy.
SZÜLŐK (helyeselnek)
KISFIÚ Vagy itt van még egy nekünk való név: VÍRUSBIGYÓSÁRKÁNYOK.
SZÜLŐK (nem tudják felvenni a fonalat) És a kislányok?
KISFIÚ (bosszúsan) Nem egyeztek bele.
SZÜLŐK Hányan vagytok egy csapatban?
KISFIÚ Heten.
SZÜLŐK Hány kisfiú, hány kislány?
KISFIÚ Öt fiú, két lány.
SZÜLŐK És a kislányok milyen nevet javasoltak?
KISFIÚ (megvetően) Nem tudom. Mindegyikben benne volt az, hogy macska. Azt meg mi szavaztuk le.
Másnap, bevallom, eléggé érdekelt, hova futott ki a névadás problematikája.
Vidám kisfiút kézen fogom és kérdezem:
ANYUKA Na, mi lett a csapatnevetek?
KISFIÚ (nevet) VIDÉKI CSEREBOGARAK.
(Kép:Pinterest)