Iskolánkban az Alapító tiszteletére játékos napot hirdettek.

Kisebb csapatokat jelöltek ki az osztályban.

A nevet kellett adniuk maguknak. (mint valami mini őrs...emlékszik valaki?)

KISFIÚ (az asztalnál ül;  dohogva, méltatlankodva) Olyan jó neveket találtunk ki a csapatunknak...de a Lányok nem egyeztek bele...

SZÜLŐK Milyen neveket?

KISFIÚ (felderül a képe) Figyelj, milyen jó: UBORKAMADARAK.

SZÜLŐK (szóhoz sem jutnak) ??? Uborkamadarak?!

KISFIÚ Igen! Vagy például lehetnénk: BORÓKALÉNYÁLCABIGYÓK.

SZÜLŐK (kezdik elveszteni a fonalat) Borókalényálcabigyók...ööö...ez egy létező...dolog?

KISFIÚ (legyint) Az tökmidegy. 

SZÜLŐK (helyeselnek) 

KISFIÚ Vagy itt van még egy nekünk való név: VÍRUSBIGYÓSÁRKÁNYOK.

SZÜLŐK (nem tudják felvenni a fonalat)  És a kislányok? 

KISFIÚ (bosszúsan) Nem egyeztek bele.

SZÜLŐK Hányan vagytok egy csapatban?

KISFIÚ Heten.

SZÜLŐK Hány kisfiú, hány kislány?

KISFIÚ Öt fiú, két lány.

SZÜLŐK És a kislányok milyen nevet javasoltak?

KISFIÚ (megvetően) Nem tudom. Mindegyikben benne volt az, hogy macska. Azt meg mi szavaztuk le.

Másnap, bevallom, eléggé érdekelt, hova futott ki a névadás problematikája.  

Vidám kisfiút kézen fogom és kérdezem:

ANYUKA Na, mi lett a csapatnevetek?

KISFIÚ (nevet) VIDÉKI CSEREBOGARAK.

(Kép:Pinterest)