Nem tudom, gondolkoztatok-e már azon, hogy ma, december nyolcadikán mit ünnepel az Anyaszentegyház.

Szűz Mária Szeplőtelen Fogantatását.

Mármint, hogy Szűz Mária édesanyja, (Szent) Anna méhében szeplőtelenül/eredendő bűn nélkül/férfiú közreműködése nélkül született.

Csakhogy, miután a Szentírásban nem szerepel adat Szűz Mária szüleire vonatkozóan :-), ezért a mai napra rendelt evangélium az Angyali Üdvözlet története, tehát Jézus fogantatása, ami pedig  Gyümölcsoltó Boldogasszony (jeles nap :-)) ünnepére esne hivatalosan (lehet követni?)

Enegm nagyon érdekelt azért Szent Anna élete, egyrészt a neve miatt, másrészt, mert könyvvel ábrázolják, harmadrészt, mert nagymamaszent. és nagyon szerettem a nagymamáimat.

(boldog) Emmerich Katalin (1774-1824) ágostonrendi apáca látomásait ismeritek? 

"Látomásaiban egyes bibliai jeleneteket s Jézus három nyilvános évének tanító-működését szemlélte, s e szemlélődésről való beszámolóiban a bibliai helyeknek, személyeknek s egykorú szokásoknak olyan fokú s pontos ismeretét árulta el, amely a műveletlen földműves leánynál emberileg érthetetlen volna. Istenről azt vallotta, hogy Istenben van minden, végtelen, ezért nincs Istenben külön múlt, jelen és jövő. A mi Urunk Jézus Krisztus kínszenvedése c. könyvben leírt jelenetekből Mel Gibson is felhasznált A passióban. (wiki)

Van egy másik könyv is, Szűz Mária élete...ebben olvastam ilyesmiiket, de most csak az apokrifekből (Jakab? ál-Máté?)tudok Nektek idézni, szerintem szívszorító.

Kiemelések tőlem.

1. Fejezet.
1. Vala Izraelben egy Júdea törzséből származó Joachim nevű férfi, aki saját juhainak vala a
pásztora és az ő egyszerűsége és lelke szerint félte az Urat.
2. És semmi mással nem törődött, csak a maga nyájával, melynek terméséből ő mindenkit
részesített, akik Istent félték,
3. és ajándékait kétfelé adogatta, egyiket azoknak, akik Isten félelmében jártak, a másikat
azoknak, akik az Úr tanításait hirdetik.
4. Így aztán úgy a bárányokat, mint azok gyapjúját és egyéb javait, mindenét amije csak volt,
három felé osztotta.
5. Egy részt az özvegyeknek, árváknak, idegeneknek és a szegényeknek, - másik részt azoknak, akik Istent szolgálják, és a harmadik részt magának és háznépének tartá meg.
6. És mivel így cselekedett, Isten úgy megáldotta az ő nyáját, hogy senkinek sem volt Izraelben hasonló nyája.
7. És így cselekedett ő már életének 15-ik évétől kezdve.
8. Mikor pedig 20 éves lett, feleségül vevé Annát, Achar leányát, a maga törzséből, vagyis
Juda törzséből. Dávid nemzetségéből.
9. S noha már mintegy húsz évig együtt éltek, gyermekük még nem volt.

2. Fejezet.
1. Történt egyszer, hogy az ünnepek alatt, midőn égőáldozatot mutattak be az Úrnak, Joachim is ott
állt áldozatával az Úr színe előtt.
2. És hozzá lépve Isten templomának egyik írástudója, Ruben nevű, és mondá neki:
3. Neked nincs megengedve, hogy áldozz Istennek, mert nem áldott meg Isten téged, mivel neked
nem adott utódot Izraelben.
4. S mivel ő magát nagyon szégyellte a nép előtt, kiméne Isten templomából és síra. (ahhh!)
5. És nem tért haza az ő otthonába, hanem elment az ő nyájához és pásztoraival elment a hegyekbe,
messze otthonától,
6. úgy, hogy öt hónapon át Anna se kapott róla semmiféle hírt.
7. És ő sírva imádkozott és mondá: Izrael Ura és Istene, te Erősség, ha már fiakat nem adtál nékem,
miért veszed el tőlem férjemet?
8. Hiszen már öt hónap telt el s még mindig nem láttam a férjemet és nem tudom, vajon meghalt-e,
legalább eltemethettem volna.
30
9. S midőn nagyon keservesen sírt, bement lakása belsejébe és térdrehullva tárta Isten elé könyörgését.
10. S midőn imája után felállt, felemelé szemeit és verébfészket pillantott meg az egyik babérfán,
11. és így szólt mély sóhajtások között az Istenhez, mondván: Uram, mindenható Isten, ki minden
teremtménynek adtál gyermeket, a vadállatoknak, az igavonóknak, a kígyóknak, a halaknak és
madaraknak,
12. és azok mind örvendeznek a fiaiknak, hálát adva neked, hogy megáldottad őket, mint lehet,
hogy egyedül engem zártál ki a te kegyajándékaidból?
13. Uram, te ismered az én szívemet, tudod, hogy házasságom kezdetén megfogadtam, hogy ha te
Uram, leányt, vagy fiút adsz nékem, én őket a te szent templomod szolgálatára szentelem.
14. S mialatt ő így beszélt, hirtelen megjelent előtte az Úrnak angyala és mondá neki:
15. Ne félj Anna, mert az Isten szándéka, hogy utódot ad néked,
16. az mi tőled születni fog, örökké csodáltatni fog.
17. S midőn ezt mondá, eltűnt az ő szemei elől.
18. Ő pedig remegve és reszketve, a nyert látomás és a hallott beszéd fölött, szobájába tért és
mintegy halott esett fekhelyére,
19. és egész napon és egész éjjelen át így maradt, hevesen reszketve és imádkozva.
20. Aztán híva az ő szolgálóját, mondá neki: Látod, hogy özvegységre jutottam és nagy félelemben
vagyok, és még be sem lépsz hozzám?
21. Erre morogva felelé ő és mondá: „Ha Isten a te méhed bezárta és férjed elvette tőled, mit
tehetek én veled?” (milyen szolgáló az ilyen?!!!!)
22. És midőn Anna ezeket hallá, hangosan kiálta és síra.

3. Fejezet.
1. Ugyanezen időben, a hegyek között, ahol Joachim az ő nyáját legeltette, megjelent egy ifjú
és mondá neki:
2. Miért nem térsz vissza a te nődhöz? Húsz éve az enyim, most pedig, mivel Isten nem akar
nékem őtőle gyermeket adni, és szégyennel és megaláztatva kellett az Isten templomából kijönnöm,
3. minek térjek vissza, hisz megvetett és megalázott vagyok?
4. De az én szolgáim keze által ezután is szívesen megadom a szegényeknek, özvegyeknek és
árváknak és Isten szolgáinak az ő részüket.
5. S midőn ő ezeket mondá, mondá néki az ifjú: Én Isten angyala vagyok, ki megjelentem a te
síró és könyörgő feleségednek,
6. és szerfölött megvigasztaltam, hogy te szomorúságból hagytad el őt, és hogy ő tőled egy
leánykát fog szülni.
7. És ő az Isten templomában lészen, és a Szentlélek fog rajta megpihenni és ő boldogabb
lészen, mint az összes szent asszonyok,
8. úgy, hogy senki sem mondhatja majd, hogy előtte lett volna ilyen, s utána se lészen az
örökkévalóságon át, aki hasonló volna hozzá.
31
9. És az ő magja áldott lesz, és ő maga is, és ő lészen anyja az örök Áldásnak.
10. Azért menj le a hegyekről és térj vissza a te nődhöz, és adjatok mindketten hálát a
mindenható Istennek.
11. És Joachim imádá őt és mondá neki: Ha én kegyelmet találtam, úgy maradj egy kevés
ideig az én kunyhómban, és áldj meg engem, a te szolgádat!
12. És az angyal mondá neki: Ne mondd, hogy szolgád, mert az én szolgatársam vagy, mert
egy Úrnak vagyunk a szolgái mi.
13. Mivel pedig az én ételem láthatatlan és az italomat halandó emberek nem láthatják,
14. azért nem szükséges arra kérned, hogy én a te kunyhódba belépjek, hanem amit te nekem
szántál, hozd meg az Istennek mint áldozatot.
15. Ekkor egy hibátlan bárányt véve elő, mondá Joachim az angyalnak: Magamtól nem
mertem volna égő áldozatot hozni Istennek, ha a te parancsod nem ad rá jogot erre.
16. És az angyal mondá neki: Én se mernélek felbíztatni ezen áldozathozatalra, ha nem ismerném Isten akaratát.
17. Történt aztán, hogy, mikor Joachim Istennek bemutatta az áldozatot, az Úr angyala az
áldozat illatával és füstjével felszállt az égbe.
18. Ekkor Joachim arcára borula és hat órától egész estig így, fekve marada.
19. Ekkor az ő béresei és szolgái odajövének és nem tudván mi történt, megijedtek s azt
hitték, hogy ő megölte magát.
20. majd hozzá lépve, alig tudták a földről felemelni.
21. Midőn pedig ő mindezeket elbeszélte nekik, amiket látott, nagyon elcsodálkozának és
elálmélkodának,
22. ők pedig intették őt, hogy késedelem nélkül teljesítse az angyal parancsát, és térjen vissza
gyorsan feleségéhez.
23. És míg Joachim lelkében háborgott, vajon visszatérjen-e vagy ne, történt, hogy az álomtól
elnyomatott.
24. S íme az Úrnak ugyanaz az angyala, aki éberállapotában is megjelent neki, álmában is
megjelent és mondá:
25. Én vagyok az az angyal, aki Istentől a te őrzésedre rendeltetett; szállj le és térj vissza
Annához.
26. Mert azok a jóságos cselekedetek, amelyeket te és a te feleséged cselekedtetek, a Magasságos színe előtt vannak,
27. s nektek olyan utód adatott, amilyen kezdettől fogva sem a prófétáknak, sem a szenteknek
soha nem adatott és nem fog adatni.
28. S lőn, midőn Joachim felébredt, hívá pásztorait és közlé velük álmát.
29. Ezek azonban kérték urukat és mondák: Vigyázz, hogy Isten angyalát valamiképp meg ne
vesd, hanem készülj és lassú léptekkel, legeltetve menjünk alá.
30. És midőn már harminc napja vonultak alá és közel voltak ama helyhez, megjelent az
Úrnak angyala imája között Annának s mondá neki:
31. Menj le ama aranykapuhoz, ott találkozol férjeddel, mert ő ma jön hozzád.
32
32. És ő az ő szolgálójával odasietett s midőn a kapuhoz értek, imádkozni kezdett.
33. És mikor már sokáig várakozott és a hosszú várakozásba csalódva állt, felemelé szemeit
és látá Joachimot az ő nyájával jönni.
34. Ekkor elébe futott és nyakába esve hálát adott Istennek és mondá: Özvegy voltam s íme,
többé nem vagyok terméketlen, mert megfogantam.
35. És nagy öröm vala összes ismerőseik és rokonaik között, úgy, hogy Izrael egész földje
szerencsét kívánt nekik.

4. Fejezet.
1. Aztán, a foganás után mintegy kilenc hónap körül, Anna leányt szüle, akinek nevét,
Máriának nevezé.
2. S midőn harmadik éve szoptatta már őt, egyszer Joachim és neje Anna, elmentek az Úr
templomába,
3. és áldozatot mutatva bé az Úrnak, beadták a kis Máriát a szüzek hajlékába, akik éjjel nappal
az Isten magasztalásával foglalkoztak.
4. Midőn őt az Úr temploma elé helyezték, a tizenöt lépcsőn oly gyorsan ment föl, anélkül,
hogy hátra tekintett volna, amint ezt a gyermekek szokták, hogy szüleiket lássák.
5. Úgy, hogy mindazok, akik ezt látták, megbámulták, sőt a templom papjai is csodálkozának.