Legjobb része a turkálós portyáknak a vége: mikor a friss, tiszta ruhákat szeded le a szárítóról és közben jól örülsz: jééé, ezt is vettem, jé, milyen jól néz ki, és jééé, milyen olcsó volt (haladóknak: jéé, milyen környezettudatos vagyok, nem vagyok a konzumizmus rabja, használt ruhákat viselek, Greta büszke lesz rám, etc.)
Na, pont ennék a fázisnál tartottam, boldogan próbálgattam az új, gyakorlatilag (tkp. elvileg is ) két-két és fél eurós csodakényelmes farmeremet (széles övrésze jótékonyan tartja többször szült édesanyai pocakot)....mikor a kiskamaszunk szobájából vészjósló hangon megszólal a hang gazdája:
KISKAMASZ (leírhatatlan undorral) EZT akarod felvenni?
IJEDT ANYUKA (hebegve) Miért: OLYAN nagyon KÉNYELMES..
KISKAMASZ De hogy néz ki?
IJEDT ANYUKA Jól. Szerintem...
KISKAMASZ De a szabása! A szára!
IJEDT ANYUKA (megérti) Ja....hogy nem feszülős? Hogy bővül lefelé?
KISKAMASZ Nagyon nyomi.
IJEDT ANYUKA Kisfiam, megint divatba jön a trapézszárú, figyeld csak meg...
KISKAMASZ (hitetlenkedve rázza a fejét) Komolyan fölveszed?
IJEDT ANYUKA (öntudattal, bár közhelyesen) Igen. Mert tudod, én NEM követem szolgaian a trendeket nem állok bele a sorba...
KISKAMASZ (kétkedve) Hacsak úgy nem...
De a tekintete ezt sugallja: OK, boomer
:-D