Legjobb része a turkálós portyáknak a vége: mikor a friss, tiszta ruhákat szeded le a szárítóról és közben jól örülsz: jééé, ezt is vettem, jé, milyen jól néz ki, és jééé, milyen olcsó volt (haladóknak: jéé, milyen környezettudatos vagyok, nem vagyok a konzumizmus rabja, használt ruhákat viselek, Greta büszke lesz rám, etc.)

Na, pont ennék a fázisnál tartottam, boldogan próbálgattam az új, gyakorlatilag (tkp. elvileg is ) két-két és fél eurós csodakényelmes farmeremet (széles övrésze jótékonyan tartja  többször szült édesanyai pocakot)....mikor a kiskamaszunk szobájából  vészjósló hangon megszólal a hang gazdája:

KISKAMASZ (leírhatatlan undorral) EZT akarod felvenni?

IJEDT ANYUKA (hebegve) Miért: OLYAN nagyon KÉNYELMES..

KISKAMASZ De hogy néz ki?

IJEDT ANYUKA Jól. Szerintem...

KISKAMASZ De a szabása! A szára!

IJEDT ANYUKA (megérti) Ja....hogy nem feszülős? Hogy bővül lefelé?

KISKAMASZ Nagyon nyomi.

IJEDT ANYUKA Kisfiam, megint divatba jön a trapézszárú, figyeld csak meg...

KISKAMASZ (hitetlenkedve rázza a fejét) Komolyan fölveszed?

IJEDT ANYUKA (öntudattal, bár közhelyesen) Igen. Mert tudod, én NEM követem szolgaian a trendeket nem állok bele a sorba...

KISKAMASZ (kétkedve) Hacsak úgy nem...

De a tekintete ezt sugallja: OK, boomer 

:-D