Kezembe akadt egy könyv.
G.K. Chesterton: Hagyományok és hazugságok (Kairosz Kiadó, 2013).
Chesterton jól csengő név számomra, nagyon szeretem. Még a nyolcvanas évek végén jelent meg a Szent István Társulatnál a Páter Brown ártatlansága és a Páter Brown bölcsessége című kötet, nagy hatást tett rám (bár nem értettem mindegyik történetet; persze aztán újraolvastam. Aztán megint újra). A BBC1 2013-ban sorozatot készített belőle, bár jelentős átdolgozással.
(Chesterton és felesége, Frances; https://catholicmom.com/2017/01/12/help-make-work-g-k- chesterton-known-todays-society/)
Szóval Chesterton arc komoly figura. Ehhez a kötethez Hevesi Sándor (a rendező) írt előszót, ő is fordította le, 1911-ben. Három könyvből van összeválogatva, a Heretics, a What is wrong with the world és az Orthodoxy legérdekesebb tanulmányit vette bele a szerkesztő-fordító.
Az előszóban azt írja Chestertonról Hevesi Sándor, hogy
„A kereszténység ellenfelei vitték rá a kereszténység fölismerésére, a keresztényellenes iratok hihetetlen ellentmondásaiból jött rá a kereszténység igazára.”
Ez önmagában elgondolkodtat engem kicsit.
Belelapoztam, és nem tudom megállni, hogy ki ne emeljek pár sort. Több, mint 100 évvel ezelőtt így ír a feminizmusról (A fejetlen és feminista nevelés című írás):
„…a fiúk Oxfordba mennek, miért ne mehetnének a lányok is Oxfordba - szóval, a fiúk bajuszt növesztenek, miért ne növesztenének a lányok is bajuszt - körülbelül így képzelik az új eszméket…nincs ott egyéb, mint fáradságos, kínos, otromba utánzás.”
Később:
„De nincs is a fiúknak olyan játéka, s legyen az akármilyen brutális, amit ezek a csöndes őrültek ne ne terjesztettek volna a leányok között. Hogy egy súlyosabb példára hivatkozzunk, a lányoknak nagyon nehéz házi feladatokat adnak; és sohasem gondolják meg, hogy a leányoknak odahaza is nehéz házi feladataik vannak.”
(G. K. Chesterton aláírása; http://www.papalartifacts.com/portfolio-item/two-g-k-chesterton-signatures/)
„Volt idő, amikor te, meg én, meg mindnyájan még nagyon közel voltunk Istenhez; úgy, hogy mostan is egy agátkő (vagy festék) színe, egy virágnak (vagy tűzijátéknak) illata a tekintélynek és a bizonyosságnak erejével dobogtatja meg szívünket; mintha egy kuszált üzenetnek töredékei, egy elfelejtett arc vonása lennének. A nevelésnek egyetlen igazi célja, hogy ez a lángoló naivitás végigömöljék az egész életünkön; a gyermekhez legközelebb álla a nő - a nagy megértő”
(kiemelések tőlem)
Éljenek a brit konvertiták...! Felkészül: John Henry Newman. :-)
