Van az úgy, hogy nincs már idő boldog/tanyasi/ boldog tanyasi/fenntartható fejlődésű gazdaságból származó húst kiolvasztani. Venni boltban amúgy sincs sok remény. Mire meghoztam volna a kompromisszumos döntést, hogy talán mégsem okozok visszafordíthatatlan egészségromlást a bolti csirkével, addigra a hentes is bezárt.

Azonban olyan jól bevásároltam helyi zöldségekből a kertvárosban kertfaluban, ahol dolgozom,  hogy teljesen biztos voltam benne: egy nagyon remek saláta lesz a vacsora központja. De mellé...mellé csak kellene valami. A dolgozó-iskola-könyvtár-egyik bolt-otthon-focipálya csillagtúra után már csak a kisbolt maradt, úgyhogy komolyan el kellett gondolkodnom a rántott sajton, mint köreten. Ha nem főzök hozzá rizst/sütök krumplit, nem lesz az olyan nehéz kaja.

Apropó, sosem értettem, mért szerepel a hagyományos éttermek étlapjain a kímélő ételek menüpont alatt a rántott sajt, de mindegy (már mér’ volna kímélő az a sajt, kérem :-)). Boldogult ifjúkoromban mi főleg péntekenként fogyasztottuk, mert nem hús, ugye. Ilyenkor volt alkalmam kitapasztalni a sajtpanírozás buktatóit. Tapasztalataim dióhéjban így foglalhatók össze:

1. Egy szimpla réteggel ne próbálkozzon senki.
2. A bunda mindenütt vonja be a sajtot.
3. Fontos az olaj hőmérséklete: a bundának hamarabb meg kell sülnie, mint a sajtnak megolvadnia.
4. De nem is éghet meg.
5. A dupla panír igaziból csak 1,66-szoros, mert nem liszt-tojás-zsemlemorzsa, hanem liszt-tojás-zsemlemorzsa-tojás-zsemlemorzsa.
6. Érdemes külön tányérra tenni a készre panírozott sajtokat, mert kábé a huszonharmadik körül (kezdőknél hamarabb :-)) el tud bizonytalanodni az ember, hogy szimplán, vagy duplán vannak bebundázva, ennek eredményeképpen könnyen keletkezhetnek egyszeresen panírozott, ill. háromszorosan panírozott sajtok (horror).
7. Nem érdemes fél centiméternél vékonyabb sajtot használni, mert ekkor ideális sajt-panír arány kóros irányba tolódik. (Emlékszem, első gimnáziumi osztálykirándulásunkon (Kisirtáspuszta, van-e aki e nevet nem ismeri) rendes sajt helyett lapkasajtot rántott ki vegetáriánus osztálytársnőm. Borzadva figyeltem.)
8. A füstölt sajt törik, nem nyúlik, viszont olvad.
9. Sajt és sajt közt nagy különbségek lehetnek nyúlósság, olvadékonyság, stb. tekintetében.

A zsemlemorzsát, ha tehetem, itthon csinálom (kockákra vág, sütőben megszárít, sodrófával csapkorász). Egyrészt, mert piszokul sajnálom kidobni a száraz kenyeret. Másrészt, mert finomabb. Így az paraszt ősi újrahasznosító ösztönöm is kielégítést nyer, és én is nyerek, finom házi zsemlemorzsát.

Na, az volt MOST ÉPPEN elfogyva, de ez csak akkor derült ki számomra (nyilván), mikor már a felvert tojásban csücsültek a sajtcikkelyek. Volt egy vésztartalékom, ipari panírmorzsa (sic), reménykedtem, hogy elegendő lesz, de mivel duplán kell csinálni (lsd 1. és 5. pont), épp a füstölt sajtoknál fogyott el. Nem mertem bevallani, hogy ennyire pongyola háziasszony vagyok, és a kétségbeesés merész tettre sarkallt: kikaptam a fiókból a „Burgonyapehely” feliratú üveget (szerencsém volt, most tettünk rendet a fiókban a gyerekekkel és ákombákom betűkkel gyönyörűen feliratozva rendben sorakoztak a  kisebb-nagyobb befőttesüvegek; lsd. újrahasznosítás :-)) és mintha mi sem történt volna, folytattam a műveletet. Ha bárki érdeklődik, közelebb merészkedik, messziről nem tűnik fel a különbség.

Hanem egész váratlanul ért az, hogy tök jó lett az eredmény! Sokkal szebben pirult, ropogósabb lett és nem is folyt ki a sajt! Természetesen úgy interpretáltam (először), mintha előre így terveztem volna el, afféle intuitív főzés részjelenségeként.

S mivel amúgy is eléggé ötletszerű újrahasznosító intuitív  konyhát viszek, maximálisan hihető is volt. :-D

(A képen balról a burgonyapelyhes, jobbról a sápatag gyári morzsás sajt látható. Háttérben a nagyon egészséges saláta).