A szép arányú, népszerű Altmayer panzió mellett, hegyi túránk végén bukkantuk egy elhanyagolt, szomorú keresztútra. 

Érdekes, hogy amennyire kivehető, ez a kép a Getszemáni-kertben történteket ábrázolja: egy gyötrődő alak, fölötte felhőn az anygyal(?), aki a megerősítő kelyhet nyújtja? Ez azt sugallja, hogy ez a keresztút több stációból állt, mint  a mai...de nem maradt fönt az összes, sajnos.

Pilátus ítélete. Alatta gót betűs német felirat, általam kivehetetlen.

„Megfogának bizonyos Simont, Cirenéből valót, és rátevék a keresztet, hogy vigye Jézus után.” (Lk 23,26)

Ez lehet, talán. Alatta okvetlenül meg kellett rongálni a feliratot.

Itt már nem elégedett meg a kedves barbár a felirat elrontásával.  A kép is sértette. Arról viszont a maradék tanúskodik, hogy a keresztút stációi 18. században készültek.

A Szűzanya és Szent János kő, Mária Magdolna: vaslemez.

Nincs több, nincs, mint a bűnözők szeme, 

az a bizonyos merev tekintet, 

mely szigorú, akár a nap, 

és berajzolja komoran és ugyanakkor fényesen 

a vágóhidak s a földi királyok 

színehagyott, szomorú méltóságát.

Ezek a szemek,

egyedűl eme pillantások 

méltóak észrevenni a halált

és a virágok átöltözködését.

Egyedűl

ők tudják ekiáltani

a világ minden bánatát, és egyedűl

ők tudják ellhallgatni Isten titkát

szemközt a lincselő tömeggel.

(Pilinszky János Nincs több)