Egészen, egészen csodálatos.

Gondoljatok csak bele! 

Nem, nem az irodalom-böjtbe, a könnyűzene-böjtbe, a fészbuk-böjtbe.

Neeem: a rendes, tisztességes böjtbe, mikor húshagyó estéjén a zsíros edényt is alaposan elmossák, nehogy állati zsiradéknak akár maradékát is magukhoz vegyék az elkövetkezendő 40 napban.

És akkor Feltámadáskor, szerintem, az állati fehérjétől&zsírtól elszokott gyomornak igenes elkélt a serkentés...amit a torma készségesen megadott.

De milyen torma? 

A házilag reszelt, hamar oxidálódó, ellenben agresszív, faragatlan fajta?

Vagy a giccsesen kézhez idomított majonézes, netalántán tejszínes (Isten bocssása meg: városi) leszármazottja?

Nem.

Megszületett a Zöldalmás Torma. Áldassék a neve annak, aki kitalálta és elkészítette (Mangalard Farm, Sándorfalva)

"Szép volna a szemnek és tekintetre gyönyörűséges" (Teremtés könyve, az elején valahol).

Friss, zamatos, könnyet csal a szemedbe és mégis érzed, hogy az ereje is szelíd.

Érted van, nem ellened.

Csodálatos.