Amikor kislány voltam, Balogfalán (Besztercebányai kerület, Rimaszombati járás), a húsvéti szentmise előtt megkérdezték Nagypapámat:

 „Bandi, akkor viszed az Alleluját? (a körmeneten)”.

Nemigen értettem, hisz az Alleluja, egy ének, EZT mindenki tudja. De akkor miért kell vinni? Azt teljesen természetesnek tartottam, hogy Papát kérik meg rá, pedig nem volt sem gazdag, sem vakbuzgó. Az igaz, hogy elsőszülött kislányuk, Katika (élt egy hónapot) meghalt és második kislányuk, Annika születése után elkezdett Papa rendszeresen templomba járni. Nem volt addig sem vallástalan, ó nem, ez egy gömöri (palóc) faluban még az ötvenes  években sem lett volna értelmezhető (mármint az, hogy valaki nem vallásos). Jó, hát természetesen a füleki zománcgyárban így semmi előmenetelre nem számíthatott, de Annika életben maradt és született mégy egy Katikájuk is.

Annika lett az édesanyám (nekem és négy kisebb testvéremnek)

Az Alleluja pedig a Feltámadott Krisztus szobra, a körmenetben rájöttem.  

#hagioszathanatosz