2018. július 25. Egyik portyáról hazafelé tartva megálltam a Szabadság téren...de már nem tudom, miért.
daliás idők
Mostanában valamelyik nap azt álmodtam, hogy turkálóban vagyok, öt percem van boltozni (ilyen volt már és a legjobb, hogy 300 másodperc alatt találtam három szuper kabátot 800Ft/db áron. Hogy pontosabb legyek, 3 szuper kabátot IS. Szóval az álom eddig teljesen realisztikus.)
Aztán jött a horror: VAN-E NÁLAM készpénz, mert itt csak azzal lehet fizetni (ilyen is volt már).
Másodpercek fogynak, ruhákról, mivel egyedi darabok, lemondani nem tudok.
10 darab, 1000 forintjával...huh, lehet nincs nálam. ATM-hez menni nincs már idő. Pénztárcámhoz nem férek,hogy megnézzem, mert karomon a cuccok, az ÉN cuccaim (miért nem a kosárban vannak? na mindegy).
Óvatosan megközelítem a pénztárt, némi haladékot, esetleg irgalmat remélve (ha-ha-ha)...
És akkor, a drámai, katarktikus feloldás: 100 forint (azaz egyszáz forint...!) a darabár ma...nem ezer...ki bírom fizetni...
De sajnos felébredtem.
Hasonló szép álmokat kívánok Nektek is! De főleg azt, hogy ezek váljanak is valóra!
Jóccak!
:-)
