„Ma már nehéz erről beszélni, sok év telt el azóta, és a medicina rengeteget fejlődött, de annak idején az volt az érzésem, hogy Karpeta sokkal jobb kezelőorvos, mint diagnoszta. Ez képtelenség, ugyebár. Jó diagnózis híján az ember nem alkalmazhat jó terápiát. Ezt mindig is így tanították s lényegében az orvostudomány egyik alapvető szabálya. Csakhogy – a medicina több is, kevesebb is a tudománynál. Köztünk szólva, a fiatal vagy ostoba orvos abban a hiszemben él, hogy ő gyógyít. Óriási tévedés, kedves uram. A páciens gyógyul Az orvos csak segíti ebben. S amikor azt mondom, hogy Karpeta jobb kezelőorvos, mint diagnoszta, ezt úgy értem, hogy különleges tehetsége volt hozzá, hogy felkeltse az emberekben a gyógyulás akarását. Képes volt mozgósítani a betegeiben a maradék egészséget, hogy aztán szervezetük maga küzdje le a kórt. Tudja, ha egy orvosból hiányzik ez a képesség, akkor semmire sem megy a tudományával, még ha úgy köpi is a differenciális diagnózist (sic!), mit a számítógép. A gyógyításban a betegség leküzdésénél alighanem a fontosabb az egészség riadóztatása. Ha tetszik, he nem, félig-meddig sámánok vagyunk, kedves uram. A sebészek, akik belenyisszantanak az emberbe, s utána bevarrják, azok talán nem    (:-D), de nálunk, a belgyógyászatban, ahol a belső szervek kölcsönös kapcsolatáról tulajdonképpen még mindig édeskeveset tudunk, nálunk így van. Na persze, a sebészetnek nincs is köze a tisztességes orvostudományhoz (???). Senkit nem akarok megbántani, de a sebész valahol a doktor, a mészáros meg a bádogos között áll, ugyebár (??? your words, not mine). „

In: Jaroslav Boček: Karpeta doktor esete, Európa, 1988, 122.old. Kiemelések tőlem, B.K.

Kép: Caring for the Sick, 1440, freskó
Pellegrinaio, Spedale di Santa Maria della Scala, Siena  https://www.wga.hu/html_m/d/domenico/bartolo/pellegri/index.html