Kislánykoromban mindig kicsit féltem errefelé.

A tompa-csikériai körforgalom után/előtt, Kelebia felé jobbra van ez a sír.

A II. Világháború után, ezen az úton (akkor még nem aszfaltos volt, hanem makadám) a visszavonuló magyar csapatokat jugoszláv partizánok lopva követték az erdőben, és két fiatal magyar katonát lelőttek. Kik voltak, nem tudom. A kopjafa (mely minden bizonnyal a rendszerváltáskor került oda, ki állíttatta, nem tudom) feliratából arra lehet következtetni, hogy a felszabadító szovjet hadsereg nem engedte volna eltemetni a magyar katonákat. Gyerekkoromból is valami homályos hősiesség rémlik, hogy egy itteni asszony mindezek ellenére eltemette a halottakat.

A kopjafa felirata:

Orvlövész golyója

Tompánál átadta

Huszonnégy évetek

Amit kért e Haza

Ez meg nem becsülte

Kétannyi holtatok

Lopott emlékezet

Őrizte sírotok.

Nem a Hon volt hűtlen

Kényszer dölyfült rajtunk

Elégtételt adni

Hiába akartunk.

Földünk megszálló had

MÁTÓL nem támadja

Áldott poraitok

Szentelt föld takarja.

Antigonék minden korban élnek.