"A szánkó súlyát csak akkor érezte, mikor háromórai gyaloglás után, tizenöt kilométeres út után megérkezett a városba, s a lovak éles patkói nyomán, az oroszok autó nyomán széles darabokon kibújtak a macskakövek a hó alól. A kórháznak jórészét  szétbombázták, a régi orvosok valamilyen bűneik miatt miatt börtönben ültek. Két fiatal, de jóhírű orvos vezette a kórházat. Kettejüknek egy rendelőjük volt, az is hiányos. Ilonát ráterítették egy vörös gumilepedővel letakart díványra, s a két orvos közül a belgyógyász megvizsgálta. 

Nem tartott ez a dolog tíz percig Akkor behívták Patkós Jóskát, és megmondták neki, hogy a  testvére  tífuszban szenved (szerintem agyvérzése volt, de ki tudja), tegye vissza a szánkóra és vigye a járványosztályra, aztán menjen a gondnoki irodába a fizetés végett. 

A járványosztály a főépülettől vagy kétszáz lépésre volt. Azelőtt deszkapalánk választotta el ezt a barakképületetet a pavilontól, s csak az utcán át lehetett odajutni, de a palánkot eltüzelték s most a parkon át könnyű volt oda a közlekedés. Egy csíkosruhás ápoló vette át az asszonyt a karbolszagú házban. Sivár volt ez az épület és olyan csendes, mintha halottak lennének csupán benne.

Az üres szánt azután a gondnoki iroda elé húzta maga után Jóska. A régi gondnoknak is nagy bűnei lehettek, mert ebben az időben éppen követ talicskázotta vásártéren Az új azonban meglepően hasonlított hozzá, kerekfejű, puhakezű, kövérkés ember volt, s éppen olyan serény, tele ügybuzgósággal, mint  a másik. Ez az emberke egy életre meg akarta alapozni a jövőjét és derekasan ki akarta venni a részét az újjáépítésből . Szorgalmas, megbízható, okos ember volt.  A szegény államtól nem várhatott támogatást, csak a betegekre számíthatott, de azok közül is csak kevésre. A tisztviselő nem fizethetett, a munkás a biztosító intézet fillérein élvezte az intézmény áldását, a kereskedő, akinek pénze lett volna, nem hozta ide a betegét, Maradt hát a paraszt. Repesett a szíve, ha parasztember nyitotta be az iroda ajtaját. 

A pénz, ami hivatalosan járt a kórházi ápolásért, nem ért már egy fabatkát sem, ettől ugyan felkophatott volna az orvosok és a betegek álla. " De a a parasztnak van még az éléskamrájában, van, ha mégannyira sír is." (óédesjóIstenem, az ötvenes évek nemsokára itt vannak). A betegséget meg nyilván azért méri rá az Isten, hogy kulcsot adjon a gondok keze a kamrájához. Mert  a gondnoknak sok éhező beteg meg egy rombadőlt kórház van a nyakán, s a betegeknek valamit enni kell, a kórháznak fel kell épülni. Vastag ceruzát vett elő. Diktálta a természetbenit, de írta is egyszerre, hogy a cédulát magával vihesse a paraszt.

"Naponta 1 kilogramm kenyér- vagy főzőliszt, 

                1/2 kilogramm nullás liszt, 

                1 liter tej, ha van tehén. Ha nincs, kecsketej is elfogadtatik.

                1 liter bor.

Hetente hozzá

                1/2 kilogramm zsír

                 2 kilogramm zsír 

                 2 kilogramm savanyúkáposzta."

Még ezenkívül egy csomó apróság. De ha valamiből éppen nincs a háznál, lehet más hasonló értékkel pótolni."

Tatay Sándor: Vulkán Magvető, Bp. 1958, 70-73. old.

Szántó Piroska illusztrációival

Kép: gallery.hungaricana.hu

Félkövér kiemelések tőlem. BK