Kép: http://kirandulastervezo.hu/celpont/pannonhalma/pannonhalmi-foapatsag
KISFIÚ Anya, ki találta ki a könyvtárat?
ANYA gondolkozik
KISFIÚ elmerengve A könyvkölcsönözés nagyon jó dolog! áhítattal TÚL jó dolog…
ANYUKA álla leesik
KISFIÚ ábrándosan Lehet kikölcsönözni a könyveket INGYEN…és ha visszavisszük és nem vár rá senki, megint kikölcsönözhetjük, magyarázóan persze, csak ha nem vár rá más ember…
ANYA gondolatban Gotcha Ezazzz!
(Manócska a Csőr című újságot olvassa, benn híreket a Pókháló-kiállítás megnyitásáról, vagy a Vakondok-aluljáró építéséről, közben Mazsola moziba ment, hogy megnézze a Világjáró vaddisznó című színes, szélesvásznú filmet. Közben megérkezik Varjú bácsi, és kihasználva a nyugalmat, mely Mazsola távollétének köszönhető, sakkozni kezd Manócskával).
Idézet következik.
„…kivágódott az ajtó, és Mazsola a Vár a mocsár című filmdalt harsogva bemasírozott a szobába. Sárgarépaszínű sipkáját hanyagul az asztalra dobta úgy, hogy a sakkfigurák mind szanaszét repültek. A vén Varjú megdöbbenésében még krákogni sem tudott.
Manócska hátrafordult Mazsolához, aki azon lucskosan, csatakosan ahogy volt, végigvetette magát a szalmaágyacskán.
-Mazsola! A köszönés hol marad? Nem látod, ki van itt?
-Látom! - röffent Mazsola, rá sem pillantott a vendégre. Annál lesújtóbb pillantás vetett az őreá.
-És az ajtó? Azt ki csukja be, kedvesem?
-Majd a huzat! Mondta Mazsola, és hosszasan kacagott saját elmésségén.
Manócska úgy fordult hátra, mint akit darázs csípett meg. Ránézett Mazsolára és azt mondta:
-Azonnal csukd be az ajtót!
Mazsolának nem jutott rögtön eszébe, mit szokott ilyenkor tenni a világjáró vaddisznó. Fölkelt hát és bevágta az ajtót úgy, hogy az egész tökház beleremegett. Károgott is az öreg Varjú.
-Kár, kár, kár így csapkodni az ajtót! Még összedűl a ház!
Mazsola könnyedén vállat vont.
-Legfeljebb összedűl. a világjáró vaddisznó sem házban lakott.
Manócska és az öreg varjú egymásra néztek. Mazsola a tűzhelyhez ment, orrával lelökdöste a fedőket, és megkérdezte:
-Mit eszünk?
-Délről maradt egy kis barátfüle- mondta a manó. Erre Mazsola megvetéssel elhajította a fedőt:
-Barátfüle, az is étel? A világjáró vaddisznó nyers strucctojást evett!”
(Kép:http://www.edenkert.hu/elet-mod/legjobb-otthon/orgona-szappan-keszitese/2928/)
Helyszín: gyerekszoba, közvetlenül elalvás előtt.
KISFIÚ ábrándozva Anya, én úúúgy szeretnék egy zongorát...
ANYA meghökken (fogalmazni kezdi a választ, hogy „van nekünk pianínónk, igaz, hogy csak kölcsön, de hosszabb távra…”
KISFIÚ közben válaszol anya gondolatára Egy igazi zongorát, nem pianínót…
ANYA gondolatban nincs helyünk, kisfiam
KISFIÚ belemelegszik vagy cimbalmot…
ANYA ?
KISFIÚ…vagy orgonát…!!!
ANYA ??
…
valamivel később
ANYA referálja APÁnak az igényeket
APA elgondolkozva, tárgyilagosan Orgonát? Az jó, mindjárt virágzik úgyis.
:-)
Nincs jobb annál, mikor az ember lánya éjszakai műszak/ügyelet után testileg-lelkileg zsibbadtan ül és azon győzködi magát, hogy igen, NAGYON jó lesz ebédre a karácsonykor lefagyasztott töltött káposzta.
Kiolvasztva, persze. De olyan tömény…lazítsuk fel…(mivel, galuskával)?
Á, nem.
Tésztával? Nem jó, próbáltam már töltöttkáposztás csuszát készíteni, háát, nem az igazi. Valahogy a savanyka nem passzol a tésztához.
BELSŐ HANG Nem, nem lesz jó.
BELSŐ HANG, VÉKONYKA (továbbiakban VBH) Meg különben is, meg sem bírok mozdulni.
PARANCSOLÓBB BELSŐ HANG (továbbiakban PBH) Nem ülhetsz itt délig, azt tudod.
VBH beletörődve Tudom. bizonytalanul, magát is győzködve Nem is akarok.
PBH ösztönözve Gyerünk, gondolkodj, mi van itthon?
VBH gyáván Burgonya krumpli.
PBH Krumpli?! És még Te nyavalyogsz? Ha íreknek lett volna annyi krumplijuk, mint Nektek a kamrában…gondolj az ír burgonyvészre, gondolj az éhínségre, gondolj a Great Famine-re…![1]
VBH az ugyanaz De gondolok…És a krumpli már majdnem finom, ezt Besenyő Pista bácsi mondta[2].
PBH Libazsír van?
VBH Van. Hoztam is (otthonról) meg kaptam is (jóakarómtól).
PBH vidáman Kell még valamit mondanom…? :-)
És akkor beugrott kávék-olajozta fáradt agyamba, hogy rösztit fogok csinálni! Hála a www.gaultmillau.hu oldalon olvasott alapos ismertetőnek[3], ugyanis még sosem csináltam, és a családban sem, nem lévén sváb felmenőnk; de ha MBTBD részletes leírás velem, ki ellenem (max. én, meg Jamie kése :-D).
[1] https://mult-kor.hu/20100215_a_burgonyavesz_legnagyobb_ellenfele_a_liberalizmus_volt
[2] https://www.youtube.com/watch?v=uqh_kWyj_iM
[3] http://gaultmillau.hu/buvos-szakacs/die-roschti
Van az úgy, hogy nincs már idő boldog/tanyasi/ boldog tanyasi/fenntartható fejlődésű gazdaságból származó húst kiolvasztani. Venni boltban amúgy sincs sok remény. Mire meghoztam volna a kompromisszumos döntést, hogy talán mégsem okozok visszafordíthatatlan egészségromlást a bolti csirkével, addigra a hentes is bezárt.
Azonban olyan jól bevásároltam helyi zöldségekből a kertvárosban kertfaluban, ahol dolgozom, hogy teljesen biztos voltam benne: egy nagyon remek saláta lesz a vacsora központja. De mellé...mellé csak kellene valami. A dolgozó-iskola-könyvtár-egyik bolt-otthon-focipálya csillagtúra után már csak a kisbolt maradt, úgyhogy komolyan el kellett gondolkodnom a rántott sajton, mint köreten. Ha nem főzök hozzá rizst/sütök krumplit, nem lesz az olyan nehéz kaja.
Apropó, sosem értettem, mért szerepel a hagyományos éttermek étlapjain a kímélő ételek menüpont alatt a rántott sajt, de mindegy (már mér’ volna kímélő az a sajt, kérem :-)). Boldogult ifjúkoromban mi főleg péntekenként fogyasztottuk, mert nem hús, ugye. Ilyenkor volt alkalmam kitapasztalni a sajtpanírozás buktatóit. Tapasztalataim dióhéjban így foglalhatók össze:
A zsemlemorzsát, ha tehetem, itthon csinálom (kockákra vág, sütőben megszárít, sodrófával csapkorász). Egyrészt, mert piszokul sajnálom kidobni a száraz kenyeret. Másrészt, mert finomabb. Így az paraszt ősi újrahasznosító ösztönöm is kielégítést nyer, és én is nyerek, finom házi zsemlemorzsát.
Na, az volt MOST ÉPPEN elfogyva, de ez csak akkor derült ki számomra (nyilván), mikor már a felvert tojásban csücsültek a sajtcikkelyek. Volt egy vésztartalékom, ipari panírmorzsa (sic), reménykedtem, hogy elegendő lesz, de mivel duplán kell csinálni (lsd 1. és 5. pont), épp a füstölt sajtoknál fogyott el. Nem mertem bevallani, hogy ennyire pongyola háziasszony vagyok, és a kétségbeesés merész tettre sarkallt: kikaptam a fiókból a „Burgonyapehely” feliratú üveget (szerencsém volt, most tettünk rendet a fiókban a gyerekekkel és ákombákom betűkkel gyönyörűen feliratozva rendben sorakoztak a kisebb-nagyobb befőttesüvegek; lsd. újrahasznosítás :-)) és mintha mi sem történt volna, folytattam a műveletet. Ha bárki érdeklődik, közelebb merészkedik, messziről nem tűnik fel a különbség.
Hanem egész váratlanul ért az, hogy tök jó lett az eredmény! Sokkal szebben pirult, ropogósabb lett és nem is folyt ki a sajt! Természetesen úgy interpretáltam (először), mintha előre így terveztem volna el, afféle intuitív főzés részjelenségeként.
S mivel amúgy is eléggé ötletszerű újrahasznosító intuitív konyhát viszek, maximálisan hihető is volt. :-D
(A képen balról a burgonyapelyhes, jobbról a sápatag gyári morzsás sajt látható. Háttérben a nagyon egészséges saláta).
Helyszín: Egy bensőségesen berendezett családi ház konyhája.
Idő: Húsvéthétfő, locsolkodás után
ANYUKA (konyhából) Kisfiam, ne edd meg ebéd előtt azt a csokipénzt!
GYEREK (elfordul, hogy ne látszódjon az arca és enné a csokit)
ANYUKA (emelt hangon, miközben a sparos hűségmatricákkal kedvezményesen vett Jamie Oliver-késsel metélőhagymát metél, nomen est omen, a húsvéti sonkás kockához) KISFIAM, AZT MONDTAM, NE EDD MEG A CSOKIT…AÚÚÚÚ!!!
GYEREK (mérsékelten bűntudatos arccal leteszi a csokieurót)
APUKA (kiszalad a szobából) Mi történt?
ANYUKA (hősiesen) Elvágtam az ujjam. Csak egy karcolás.
VÉR (ömlik)
ANYUKA (ellátja a sebet, szemrevételezi, hogy bal mutatóujjának körömperce és körme jelentős hiányt szenvedett)
Mindeközben a
GYEREKEK (megmámorosodva attól, hogy értelmezésük szerint Húsvéttal véget ért a számítógépes játékok böjtje is) Anya, ANYAAA, írd be a jelszót a számítógépbeeeee!!!
ANYUKA (szeretne némi részvétet) Gyerekek, elvágtam az ujjam! (folyik el a piros vérem)
GYEREKEK (ártatlanul) De a jelszót jobb kézzel is be tudod írni, nem?
…
VÉR ANYUKA EREIBEN (meghűl)
ANYUKA (érintőlgesen) Kisfiam, ugye megehetek egyet a tojásokból (8-10 db!), amiket tegnap festettél a plüssállatkáidnak?
KISFIÚ (felháborodva) Dehogyis! Az az övék! (elérzékenyülve) Még sohasem volt tojásuk! (tovább gondolkozik) Legalábbis ez emlősöknek. (leül a konyhában, tovább magyaráz) Mert az emlősök nem raknak tojást, tudod. Kivéve persze a kacsacsőrű emlőst. (kuncogva) Ami valójában úgy néz ki, mintha egy vidra kacsajelmezben hódfarokkal!
ANYUKA (tiszteletben tartva a kisfiú érzelmeit és meghajolva az érvei előtt lemond a tojásokról)
Nem tudom, ki hogy van vele, én azonnal ideges leszek, ha meghallom ezt a szót „kézműveskedés”. Esetleg „kreatívkodás”. Lehet, hogy azért, mert kézügyességem tart a nullához (esetenként a negatív tartományba is átcsúszik), kreatív meg nem szeretek lenni, ha nem jön magától. Nem lehet azt erőltetni.
Ezért vegyes érzésekkel lepődtem meg, mikor gyerekeim határozottan kértek, hogy vegyek rész az iskola húsvéti kézműves-délutánján (au!). Persze meg kell becsülni, hogy velem akarják tölteni az időt, nem igaz? Ki is csíptem magam, árasszam legalább az ápolt magabiztosság légkörét (az is takar valamennyi ügyetlenséget…talán).
Kezdjük ott, hogy eltévedtem, a sportcsarnokban egy kis osztálytárs igazított útba, merre vannak a kézműveskedők (auu!!). A harmadik osztályteremben rá is bukkantam a kis buksimra. Elmélyülten kenegetett egy hungarocell-tojást ragasztóval. Közelebbről láttam, hogy valami színes ízé is van rajta, valami szalvétadarab. Fény gyúlt a fejemben, ez lehet az a bizonyos szalvétatechnika! Ohó, erről már hallottam. Az egyik tanárnő, miután látta, hogy fejbúbon puszilom a tanulót (ebből biztos látszott, hogy az enyém, mondjuk, a megpuszilt tanuló olyan nagyon nem reagált), kedvesen megkérdezte, hogy segítek-e a kisfiamnak.
ANYUKA (elszántan) Persze. (de mit?!)
Álldogáltam egy darabig Ádám háta mögött. Igyekeztem hozzáértő arcot vágni. Egyszer csak az egyik kislány (továbbiakban CSERFES) az orrába dugta az ecsetet (véletlenül?). Nevetni kezdtünk.
CSERFES Ezen nem szabad nevetni! Ilyesmin nem nevethet egy anyuka, akinek a kisfia, ilyen…, ilyen …(elismerő oldalpillantás Ádámra) csintalan!
ANYUKA (megkukul elnémul )
CSERFES Ádi, szoktad otthon megviccelni (anyukádat, gondolom)?
szünet
ÁDÁM (sajátos basszushangon, dörmögve ) Mindig.
ANYUKA (visszavonulót fúj, és felfedezi, hogy a padok védelmére lefektetett délmagyarokban milyen érdekes cikkek vannak)
Később megpróbálja felvenni a beszéd fonalát, CSERFES mellett munkálkodik a SZELÍD kislány
ANYUKA a SZELÍD kislányhoz fordul (kedvesen) Megszületett már a kistestvéred?
SZELÍD (meghatva) Igen.
ANYUKA (meghatva) És milyen?
SZELÍD (gondolkozik)
ANYUKA (segíteni próbál) Pici?
SZELÍD (megkönnyebbülve) Pici.
CSERFES (méltatlankodva) Hogy lehet ilyet kérdezni, Persze, hogy pici! Hisz újszülött!
ANYUKA (gondolatban igazat ad, és kínjában visszatér az érdekes délmagyar cikkekhez). Kisvártatva felnőttes párbeszéd hangjai ütik meg a fülét.
ÁDÁM Mázlisták!
ANYUKA (hirtelen támadt érdeklődéssel) Kik?
CSERFES és ÁDÁM (kórusban) A bések!
ANYUKA (értetlenül) Miért?
ÁDÁM Mert csak 10 pirospontot kell gyűjteniük a matricához (vagy szmájlihoz). Nekünk meg százszor annyit!
ANYUKA (továbbra sincs képben) Hogyhogy?
ÁDÁM Úgy, hogy Nálunk 10 piros csillag egy aranycsillag, és 10 aranycsillag egy szmájli. Na, gyere, nézzünk körül, mit lehet még csinálni.
Úgyhogy csináltunk még egy fekete zokninyulat, csak nekünk lett fekete nyulunk (csak nem gondolod, hogy olyan rózsaszín zokniból csináljuk? Az LÁNYOS! Tudom, a fekete zoknira nem tudunk alkoholos filccel szemeket rajzolni, de majd varrsz rá). Így anyuka hasznosult legalább 4x2 öltés erejéig.
Ma délután a negyedikeseknek lesz kézműves-délutánja.
Oh, irgalom atyja, ne hagyj el!
"Részt vettem egy gyorsolvasó-tanfolyamon. A Háború és békét nem egészen 20 perc alatt olvastam el. Az oroszokról szól." (Woody Allen)
Azért franciák is vannak benne. Meg hit, hűség, halál és szerelem.
Csodálatos.