Kislánykoromban mindig kicsit féltem errefelé.
A tompa-csikériai körforgalom után/előtt, Kelebia felé jobbra van ez a sír.
A II. Világháború után, ezen az úton (akkor még nem aszfaltos volt, hanem makadám) a visszavonuló magyar csapatokat jugoszláv partizánok lopva követték az erdőben, és két fiatal magyar katonát lelőttek. Kik voltak, nem tudom. A kopjafa (mely minden bizonnyal a rendszerváltáskor került oda, ki állíttatta, nem tudom) feliratából arra lehet következtetni, hogy a felszabadító szovjet hadsereg nem engedte volna eltemetni a magyar katonákat. Gyerekkoromból is valami homályos hősiesség rémlik, hogy egy itteni asszony mindezek ellenére eltemette a halottakat.
A kopjafa felirata:
Orvlövész golyója
Tompánál átadta
Huszonnégy évetek
Amit kért e Haza
Ez meg nem becsülte
Kétannyi holtatok
Lopott emlékezet
Őrizte sírotok.
Nem a Hon volt hűtlen
Kényszer dölyfült rajtunk
Elégtételt adni
Hiába akartunk.
Földünk megszálló had
MÁTÓL nem támadja
Áldott poraitok
Szentelt föld takarja.
Antigonék minden korban élnek.