Mikor elaludtak a fiúk, megnyugodva hagytam el a gyerekszobát, Öreg Kutya-projekt törölve, új: ORVOS. Lelkendezve mesélem a férjemnek, MENNYIRE jól kimásztam a csávából.

Erre Ő felvetette, hogy öltözhetne Zoli pl. orvos-kutyának, a Tesz-Vesz Városból…

Ekkor még tartott az optimizmusom, ami reggel erősen oszladozni látszott, mikor Zoltán kijelentette, hogy ő tulajdonképpen viccelt.

Nem is akar orvos lenni.

Oldjam már meg ezt az Öreg Kutya-dolgot.

Abban maradtunk, hogy elmegyek a turkálóba ÉS HA TALÁLOK kutyaszőrnek való anyagot, visszatérünk a dologra, ha nem, marad az orvos-ság.

 Munka után száguldottam a turkálóba.

Vásároltam

egy szőrősbelsejű usankát, kifordítva,

egy helyes kis barnamackót, amit felvágni (horror) gondoltam, hogy a bundájából Ádámka szőrös macifülei készüljenek majd,

egy fehér kisméretű férfiinget, orvosi köpenynek (HURRÁ),

egy cuki tigrissapkát, amit egyszerűen nem hagyhattam ott (kimostam és azóta sem találom!).

 Továbbá:

elrejtettem a ruhahalmok mélyére egy szőrmebélésű kabátot (hogy holnap is megtaláljam, ha végképp befuccsol az orvos ötlet).

 Hála Istennek, a fehér férfiing úgy passzolt Zolira, hogy a kutyajelmez lekerült a napirendről.

Nagyon fess kis doktor lett.

Bár voltak, akik őrült tudósnak nézték. :-) :-) :-)

A kismackót azonban Ádám megtalálta a szatyorban (nem voltam elég elővigyázatos) és megtudván, mi a tervem vele (fel akarod BONCOLNI?!!) birtokba vette, elnevezte és kimosatta velem. Utóbb készített magának TV-maci álarcot: a barna tempera ötletes alkalmazásával egész jó medveszőr-illúziót alkotott, úgyhogy tényleg kár lett volna felboncolni a mackót. Mackó Lackót. Ilyen néven vált tagjává amúgy sem csekély elemszámú plüssállat-parkunknak (amúgy főleg kutyák és mackók).

 (Isten hozott, Mackó Lackó)

Utóirat: jelmezbál előtti estén, lefekvéskor, megszületett a jövő évi jelmezterv.

Ádám: Mohácsi Busó.

Zoli: Öreg Kutya.