Iskolából hazafelé biciklizve lesett a lánc kisfiam régi-új bicajáról. Régi, mert eleve használtan vettük és nagytesóé volt, és új, mert az övé most már. És VÁLTÓS.

Ezzel a váltóval szórakozott nyilván, mikor is leesett a lánca.

Mit is kell ilyenkor csinálni, hú, de régen volt…

Felrémlett, hogy kislánykoromban szándékosan próbáltam lerugdosni a láncot a jugó csempész import  mountain bike-omról, hogy a szomszéd kisfiú, aki mögöttem jön, megálljon segíteni (nem jött be a terv). Hozzáteszem, hogy úgy volt az csempészet, hogy anyukám megvette jugóban a bicajt, egy ismerős házaspárnál megőrzésre leadta,  hazajött értem, meg egy nagyobb, megbízható fiúért. Átmentünk autóval a jugoszláv határon, majd a nagyfiú és a kis Botos Kölönte ráültek a bicajra, és egy Hamilton konyakot brandyt lobogtatva (18 év fölött egyet lehetett hozni) hazabicikliztek.

A konyakra azért volt szükség, hogy eltereljünk a figyelmet a bringáról. Nem világos, miért kellett ilyen rejtélyesnek lenni, de nekem tetszett. Sajnos a nagyfiú nem. A szomszéd fiúnak meg én nem (hisz nem állt meg segíteni vagy nem sikerült lerugdosnom a láncot, már annyira rég volt, hogy nem emlékszem).

Vissza a jelenbe.

 Így hát nekiugrottam, felfordítottam a kis kék gépet, és elkezdtem nyúlkálni a fogaskerekhez, meg a lánchoz, nagyjából vaktában. Szinte azonnal megállt egy úr segíteni (látásból ismerem,a templomban szoktam látni a feleségével), ám mire lekászálódott, én már meg is oldottam a dolgot.

Büszke voltam.

Másnap ugyanez, illetve majdnem ugyanez lejátszódott: nagyfiú nagybringával eltűnt a horizonton, kisfiú váltogat, lánc lees.

Anya fordít.

Ismeretlen fickó megáll segíteni. Sőt, a házból is kijön egy ismerős, ronggyal, kesztyűvel: időm sincs, hogy bizonyítsak, hogy csináltam már ilyet, hipp-hopp, kész is van.

Változnak az idők :-)

Képek:

https://sconto.hu/a-kerekpar-lancfelkapas-es-a-lancugras-problemaja/

https://www.naplo.hu/kepriport/2014/06/21/vaskereszt-es-jugoszlav-konyak.naplo