Szoktatok úgy venni ruhafélét, hogy nem próbáljátok fel?

Velem újabban megesik, és borzasztóan élvezem, mert figyelmen kívül hagyva azt a nem elhanyagolható tényt, hogy használt ruhák közt válogattam, úgy éreztem, hogy MEGTEHETEM, hogy nem bújok bele…majd kimosva szépen otthon…hát nem LUXUS? Nem jön rám, vagy nagy lesz? Sebaj, úrinő (LOL) kicsire nem ad, 1-2 eurós darabár esetén kockáztathat…

 Emlékeztek rá, mikor a Dallasban Pamela meg Samantha (akit az eredetiben Sue Ellenek hívnak, de mindegy) vásárolni mentek (megesett párszor)?

PAM: Eldöntötted már, milyen színű ruhát választasz?

SUE ELLEN: Mhmm.

PAM: [játékosan] Nos, nem árulod el nekem, igaz?

SUE ELLEN: Igazából azt szeretném, ha meglepetés lenne. De, hm, egyet tudok, hogy nem fehér lesz...

Az kérem úgy nézett ki, hogy szépen beültek a ruhaboltba, és pár lány bemutatta a ruhákat- a leterhelt (muhahhaha) Mrs. Ewingoknak nem kellett a a felpróbálással fárasztaniuk magukat: megtették ezt helyettük a PRÓBAKISASSZONYOK.

 Ez már akkor is lenyűgözött engem, és nagyon lazának érzetem magam a turkálóban, mikor az ötszáz forintos ruhákat ruhát próba nélkül megvettem.

 Igaz, próbakisasszonyom nem volt, de ne akadjunk fenn a részleteken, a lényeg, nem gyötörtem magam a levetkőz-fölpróbál-levet-visszaöltöz körrel, mert én Pamelával és Samanthával ellentétben DOLGOZTAM (basszus ezeknek a csajoknak még háztartásban sem kellett fennforogni, hihetetlen; miben fáradtak el estére?!), tehát tovább már fárasztom magam, ha nem muszáj.

Titeket sem, nyugi :-)

(Kép és idézet :https://dallasdecoder.com/2013/06/24/dallas-scene-of-the-day-thats-funny-you-never-showed-it/)