"- Ekkis himlő jár a faluba, iftyuram - felelte az öreg.

- De csak nem veszedelmes tán?

- Dehogy is, iftyuram. Mindössze két ember fekszik meg egy legény. Meg, igaz is, egy asszony, a Jósvai kanász felesége.

A himlő kevéssé érdekelt. Alig van tavasz, hogy egy-két ember meg ne ragyásodna. Kivakaródznak belőle, aztán dolgoznak tovább.

- Hát a Pajtás ló megvemhezett-e már?

- Meg, szerencsésen. Csődört.

...

A férfiembernek hét boldog napja van az életben. Köztük az egyik bizonyára az (és a maradék hat? :-)), mikor utolszor lép ki az iskolából.

Annak a boldogságnak napokra, hetekre kiterjed az édessége.

Én is boldog voltam azokban a napokban. A boldogságomat csak az zavarta meg, hogy a húgaimat elvitték a háztól. A doktor ajánlotta, hogy vigyék el őket. Jósvainé meghalt a himlőben, s utána a szomszédaira is ráragadt a himlő.

A húgaim ugyan be voltak oltva, de, ha csak egy-két szem himlőcske is kitör az arcon - riadtan siettek a Tátrába, az anyámmal együtt.

 ...

 Beszélgetés közben előfordul a szegény Jósvainé halála is.

- Minden halál szörnyű - mondta a molnárné -, de a himlőhalál a legszörnyűbb. Nekem egy bátyám halt meg himlőben. Még most is, ha rosszat álmodok, hallom a nyöszörgését: Vizet, vizet! A pokol minden parazsa bennem ég! Nem győztük vízzel. Utoljára fölkelt, kitámolygott éjjel, mikor mindenki aludt, és beledőlt a zúgóba. Ott fulladt meg.

Szörnyű elbeszélés volt. Még most is borzong belé a hátam.

...

A kovács kedvetlen volt és zavaros szemű, mint dorbézolás után szokott lenni.

...

A suszternak egyszer csak elváltozik a képe. A térdére csap.

- Te, Pali! Nem-e a himlő kezd ki téged?

- Ördög! - feleli félvállról a kovács.

- De a Pilátusát! Így kezdődött ez Jósvainén is. Be vagy-e ótva?

- Nem vagyok.

...

 Mi baja a kovácsnak?

- A keresztcsontja fáj.

- No lám - mondotta az apám -, nyáron is meghűlhet az ember.

Az orvos éppen a faluban járt. Etelka elfogta a műhely előtt. Könnyezve kérte, hogy nézze meg a vőlegényét.

Már akkor feküdt a kovács. Csak a díványra dőlt le azon bőrkötényesen, ahogy volt. Bosszankodott is, hogy az orvost behítták.

- Nincs nekem semmi bajom! - mondotta fölkelve. - Nagyot emeltem: megerőltettem a derekamat.

- Forróságot nem érez?

- De, olyan hideglelés-félét. Elmúlik az magátul is.

Az orvos bólintott:

- No, csak vetkőzzön le, majszter! Feküdjön le. Az ilyen erős ember kibírja - a himlőt.

A kovácsműhely két héten át be volt zárva. Aki véletlenül odament is, meglátta a piros cédulát a házán, ijedten fordult el onnan."

in: Gárdonyi Géza: Szép asszony a kovácsné, 1927

Kiemelések tőlem, B.K.

A himlő elleni védőoltás történetéről bővebben:

http://real.mtak.hu/65525/2/Kiss_Himlo_elleni_oltas6_nyomdai.pdf

Kép:http://members.iif.hu/visontay/ponticulus/rovatok/hidverok/difteria.html#xyz-3