ANYUKA (érintőlgesen) Kisfiam, ugye megehetek egyet a tojásokból (8-10 db!), amiket tegnap festettél a plüssállatkáidnak?

KISFIÚ (felháborodva) Dehogyis! Az az övék! (elérzékenyülve) Még sohasem volt tojásuk! (tovább gondolkozik) Legalábbis ez emlősöknek. (leül a konyhában, tovább magyaráz) Mert az emlősök nem raknak tojást, tudod. Kivéve persze a kacsacsőrű emlőst. (kuncogva) Ami valójában úgy néz ki, mintha egy vidra kacsajelmezben hódfarokkal!

ANYUKA (tiszteletben tartva a kisfiú érzelmeit és meghajolva az érvei előtt lemond a tojásokról)

 Nem tudom, ki hogy van vele, én azonnal ideges leszek, ha meghallom ezt a szót „kézműveskedés”. Esetleg „kreatívkodás”. Lehet, hogy azért, mert kézügyességem tart a nullához (esetenként a negatív tartományba is átcsúszik), kreatív meg nem szeretek lenni, ha nem jön magától. Nem lehet azt erőltetni.

Ezért vegyes érzésekkel lepődtem meg, mikor gyerekeim határozottan kértek, hogy vegyek rész az iskola húsvéti kézműves-délutánján (au!). Persze meg kell becsülni, hogy velem akarják tölteni az időt, nem igaz? Ki is csíptem magam, árasszam legalább az ápolt magabiztosság légkörét (az is takar valamennyi ügyetlenséget…talán).

Kezdjük ott, hogy eltévedtem, a sportcsarnokban egy kis osztálytárs igazított útba, merre vannak a kézműveskedők (auu!!). A harmadik osztályteremben rá is bukkantam a kis buksimra. Elmélyülten kenegetett egy hungarocell-tojást ragasztóval. Közelebbről láttam, hogy valami színes ízé is van rajta, valami szalvétadarab. Fény gyúlt a fejemben, ez lehet az a bizonyos szalvétatechnika! Ohó, erről már hallottam. Az egyik tanárnő, miután látta, hogy fejbúbon puszilom a tanulót (ebből biztos látszott, hogy az enyém, mondjuk, a megpuszilt tanuló olyan nagyon nem reagált), kedvesen megkérdezte, hogy segítek-e a kisfiamnak.

ANYUKA (elszántan) Persze. (de mit?!)

Álldogáltam egy darabig Ádám háta mögött. Igyekeztem hozzáértő arcot vágni. Egyszer csak az egyik kislány (továbbiakban CSERFES) az orrába dugta az ecsetet (véletlenül?). Nevetni kezdtünk.

CSERFES Ezen nem szabad nevetni! Ilyesmin nem nevethet egy anyuka, akinek a kisfia, ilyen…, ilyen …(elismerő oldalpillantás Ádámra) csintalan!

ANYUKA (megkukul elnémul )

CSERFES Ádi, szoktad otthon megviccelni (anyukádat, gondolom)?

szünet

ÁDÁM (sajátos basszushangon, dörmögve ) Mindig.

ANYUKA (visszavonulót fúj, és felfedezi, hogy a padok védelmére lefektetett délmagyarokban milyen érdekes cikkek vannak)

Később megpróbálja felvenni a beszéd fonalát, CSERFES mellett munkálkodik a SZELÍD kislány

ANYUKA a SZELÍD kislányhoz fordul (kedvesen) Megszületett már a kistestvéred?

SZELÍD (meghatva) Igen.

ANYUKA  (meghatva) És milyen?

SZELÍD (gondolkozik)

ANYUKA (segíteni próbál) Pici?

SZELÍD (megkönnyebbülve) Pici.

CSERFES (méltatlankodva) Hogy lehet ilyet kérdezni, Persze, hogy pici! Hisz újszülött!

 ANYUKA (gondolatban igazat ad, és kínjában visszatér az érdekes délmagyar cikkekhez). Kisvártatva felnőttes párbeszéd hangjai ütik meg a fülét.

ÁDÁM Mázlisták!

ANYUKA (hirtelen támadt érdeklődéssel) Kik?

CSERFES és ÁDÁM (kórusban) A bések!

ANYUKA (értetlenül) Miért?

ÁDÁM Mert csak 10 pirospontot kell gyűjteniük a matricához (vagy szmájlihoz). Nekünk meg százszor annyit!

ANYUKA (továbbra sincs képben) Hogyhogy?

ÁDÁM Úgy, hogy Nálunk 10 piros csillag egy aranycsillag, és 10 aranycsillag egy szmájli. Na, gyere, nézzünk körül, mit lehet még csinálni.

Úgyhogy csináltunk még egy fekete zokninyulat, csak nekünk lett fekete nyulunk (csak nem gondolod, hogy olyan rózsaszín zokniból csináljuk? Az LÁNYOS! Tudom, a fekete zoknira nem tudunk alkoholos filccel szemeket rajzolni, de majd varrsz rá). Így  anyuka hasznosult legalább 4x2 öltés erejéig.

 Ma délután a negyedikeseknek lesz kézműves-délutánja.

Oh, irgalom atyja, ne hagyj el!

"Részt vettem egy gyorsolvasó-tanfolyamon. A Háború és békét nem egészen 20 perc alatt olvastam el. Az oroszokról szól." (Woody Allen)

Azért franciák is vannak benne. Meg hit, hűség, halál és szerelem. 

Csodálatos.

Anyuka délutáni forgalomban tart a suli felé. Csörög a telefon. Kijelzőn ismeretlen szám. Felveszi, kihangosítja. 

ANYUKA  Igen? (bemutatkozik)

TELEFONÁLÓ Doktor X.Y.?

ANYUKA (ha ragaszkodunk a pontossághoz)Igen.

TELEFONÁLÓ A DPD-futár vagyok. Hoztam a csomagot a megadott címre, de nincs már itt senki.

ANYUKA (megkönnyebbülve) Ó, már elmentek kollégáim. 

TELEFONÁLÓ (továbbiakban FUTÁR) Ami azt illeti, hívtam a megadott számot, de nem felelt.

ANYUKA( gondolatban: persze, mert repülő üzemmódban volt a telefonom)

FUTÁR Nem estem kétségbe, leolvastam azt a számot, ami a rendelőn ki van függesztve.

ANYUKA (lassít, kanyarodik, vált, indexel, parkol) Figyeljen csak, én most Alsóvároson vagyok. Le tudja hozni ide a csomagot?

FUTÁR Jaj, azt nekem nem szabad. Nagyon sok csomagom van. Nem is értem, egész héten semmi, most meg tele vagyok. 

ANYUKA(kicsit csalódottan, mert fontos csomagot várt) Ha nem lehet ma, akkor mikor hozzá?

FUTÁR Hétfőn.

ANYUKA Rendben, köszönöm, akkor hétfőn.

Futás az iskolába, udvarpásztázó-üzemmód, gyerekek összeszedése KÖZBEN csörög a telefon.

Ismét a

FUTÁR Tudja mit, lemegyek Alsóvárosra. Csak mondja meg, hol van.

ANYUKA Hú, ez kicsit bonyolult, mert most ugyan a Karolinában vagyok, de utána a Topolya sorra viszem a gyerekeket, biztosan ott leszek 16:45-ig.

FUTÁR Az nekem már  nem jó, tíz perc múlva ott vagyok a Topolyán. Hol is van az?

ANYUKA  A Nagyállomás mellett. Írja be abba a gépébe (hirtelen nem jutott eszébe a GPS neve).

EGYIK GYEREK  Akkor megyünk a játékboltbaaaa?.

ANYUKA (próbálja megőrizni a hidegvérét, jelelve összeszedni a focistákat, megindokolni, hogy mért nem mennek a játékboltba most) (telefonba) Rendben, ott leszek, csak összeszedem a gyerekeket.

FUTÁR (nevet) Olyanok, mint a csomagok, ugye?

ANYUKA (nevet) Nem, nem olyanok, Mozgékonyak. NAGYON mozgékonyak.

Gyerekek autóba beterel, index, kanyarod, vezet, parkol.

Egy gyerek bennhagy a kocsiban (jááátéékboltot!!!), kettő indul az öltözőbe. Telefon csörög.

FUTÁR Itt vagyok a Nagyállomás mellett!

ANYUKA (biztatóan) Akkor mindjárt itt lesz!

FUTÁR Most fogok kanyarodni a Dobó utcáról.

ANYUKA (lelkesen) Szuper.

 Anyuka öltözőből kirohan.

FUTÁR (parkol, köszön, kiszáll, csomagot odaadja)

ANYUKA (hálásan aláír) Nagyon vártam et a csomagot. Születésnapra lesz.

FUTÁR (megértően) Tudja, nekem szétcs.szték a napomat. Gondoltam, hadd legyen legalább VALAKINEK jó napja!

:-) :-) :-)

(Kép:https://www.google.hu/search?q=csomagk%C3%BCld%C3%A9s&source=lnms&tbm=isch&sa=X&ved=0ahUKEwiiwtm_w-zZAhVI3qQKHYo2BaoQ_AUICigB&biw=1304&bih=702#imgrc=GdpTJOurEb-x6M:)

EGYIK KISFIÚ (reggel) Ha fölöltöztem, olvashatok?

MÁSIK KISFIÚ (valamivel később) Ha fölöltöztem, olvashatok?

EGYIK KISFIÚ (elgondolkozva) Mit fogok csinálni, ha véget ér a könyvem?

ANYUKA (boldog)

Lám csak, mire bukkantam! Hiába, az ember sohasem tudhatja  (milyen könyvek jönnek szembe vele) :-)

John lábán

Jó Kis

Vízhatlan

Csizma volt;

Felül

Jó Kis

Vízhatlan

Kabát;

A fején

Jó Kis

Vízhatlan

Sapka;

Na hát

(mondta John)

Ez

Ennyike.

(Imreh András fordítása)

Eredeti:

Happiness

John had
Great Big
Waterproof
Boots on;
John had a
Great Big 
Waterproof
Hat;
John had a
Great Big
Waterproof
Mackintosh --
And that
(Said John)
Is
That. 

Tegnap fél ötkor jutott eszembe, hogy nincs virág holnapra a fiúknak (hogy vigyenek az osztályba nőnapra, a kislányoknak. Meg a tanítónőknek).  Pontosabban az elsősöm vinne virágot. Mert a negyedikes kijelentette, hogy ő ugyan nem visz. Neki névnapja van. Ebből kifolyólag csokit visz.

Fél ötkor a teszkóban ez egy zsibbasztó kétségbeejtő felismerés bír lenni (az volt). Ötkor zár a Nyíl utcában az Árendás Virág (én máshol nem veszek, azt eldöntöttem rég), azt én már el nem érem. Reménykedtem, hogy e jeles nap alkalmából, jól felfogott érdekből, meghosszabbított nyitvatartással várják a kedves vásárlókat, így gyermek-összeszedés után, útban hazafelé arra jól arra kanyarodtam.

Tévedtem, mert már négykor bezártak. Nyolckor nyitnak reggel, úgyhogy egy potenciális hiperkorai anyai futás sem húz ki a bajból.

Oké, meggyőzés jön, hogy a csoki UGYANOLYAn jó, mint a virág…és (köszönöm, Uram) a kicském elfogadta ezt a dolgot.

Én azért picit szégyelltem, hogy nem viszünk virágot.

Kérdeztem ma a kicsit.

ANYA Mit szóltak a kislányok a csokihoz?

KISFIÚ (szűkszavúan ) Örültek. Maradt is belőle. (feloldódva) Senki nem vitt semmit. Csak én.

ANYA (hitelenkedve) Virágot sem, senki?

KISFIÚ Senki.

ANYA Megkínáltad a kisfúkat is?

KISFIÚ (megütközve) Dehogy. Ők nem nők. Bár amúgy a kislányok se (kuncog).

ANYA (beletörődve) Akkor a maradékot hazahoztad?

KISFIÚ Haza.

Összegzés

Tudom, TUDOM, hogy a Nemzetközi Nőnap kommunista szocialista eredetű dolog. De nekem mégis jólesnek, igen

a facebookos csoportköszöntések

a cserepes százszorszépek, amiket öltönyben adnak át

tulipánok

rózsák

és a jácint, ó, ami végérvényesen jelzi, hogy itt a tavasz, jön a húsvét!

Még a politikai gyökerű vörös piros szegfűnek is örültem.

És olyan jólesett látni a

buszmegállóban a szegfűt (alig van már gerbera) szorongató kamaszt

a hatalmas, selyempapírba csomagolt virágcsokorral hazabicikliző lányos apukát

a reggel, esőben iskolába tulipáncsokorral rollerező kisfiúkat (bizony).

Van remény.

ANYA Kisfiam, légy szíves, indítsd el a mosógépet! Szintetikus program, 60 fok.

KISFIÚ (szalad, szereti nyomkodni a gombokat) Oké! (valamivel később) Melyiket állítsam be a triangulumot?

ANYA (értetlenül, hisz régebben tudta, melyik program, mire való; odamegy a mosógéphez)

KISFIÚ (büszkén) Elneveztem a rajzokat!  A pamut a habos tál, a másik pamut: nyíl; látod, itt a szintetikus olyan, mint egy triangulum. Aztán van a gombolyag-mosás (gyapjú/kézi), nadrág (farmer), vizestálka (öblítés). Föntről balra van az órásmosás (gyors), ing, lepedő, függöny, pillangó, csavari lefolyó (centrifuga, szivattyú) és törött fagyi.

ANYA (döbbenten) Törött fagyi?!

KISFIÚ (magyarázva) Itt, látod, a csavari lefolyó fölött van (és mutat a fehérnemű/bikini-ábrára)

ANYA (meghatódva, gondolatban) (Ó, szent ártatlanság, mikor még egy háromszög és s fölötte lévő két gömb a fagyit juttatja eszedbe :-) :-) :-) )

Kezembe akadt egy könyv.

G.K. Chesterton: Hagyományok és hazugságok (Kairosz Kiadó, 2013).

Chesterton jól csengő név számomra, nagyon szeretem. Még a nyolcvanas évek végén jelent meg a Szent István Társulatnál a Páter Brown ártatlansága és a Páter Brown bölcsessége című kötet, nagy hatást tett rám (bár nem értettem mindegyik történetet; persze aztán újraolvastam. Aztán megint újra). A BBC1 2013-ban sorozatot készített belőle, bár jelentős átdolgozással.

                                            (Chesterton és felesége, Frances; https://catholicmom.com/2017/01/12/help-make-work-g-k-                                                              chesterton-known-todays-society/)

Szóval Chesterton arc komoly figura. Ehhez a kötethez Hevesi Sándor (a rendező) írt előszót, ő is fordította le, 1911-ben. Három könyvből van összeválogatva, a Heretics, a What is wrong with the world és az Orthodoxy legérdekesebb tanulmányit vette bele a szerkesztő-fordító.

Az előszóban azt írja Chestertonról Hevesi Sándor, hogy

Ez önmagában elgondolkodtat engem kicsit.

Belelapoztam, és nem tudom megállni, hogy ki ne emeljek pár sort. Több, mint 100 évvel ezelőtt így ír a feminizmusról (A fejetlen és feminista nevelés című írás):

Később:

(G. K. Chesterton aláírása; http://www.papalartifacts.com/portfolio-item/two-g-k-chesterton-signatures/)

(kiemelések tőlem)

Éljenek a brit konvertiták...! Felkészül: John Henry Newman. :-)