...képzelje, doktornő, a nővéremnek most volt a harmadik infarktusa, nem nem dohányzott, nem is volt kövér, tudja, nagyon vigyázott az alakjára, szerette, ha hódolnak neki a férfiak.

Hanem, képzelje, gyerekkorában volt ez a betegsége, ez az etilepszia (sic!). Lehet, hogy köze lehet a szívéhez? Mert amúgy aztán kigyógyult belőle, de tudja hogy? Magának el merem mondani. 

Utaztak édesanyámmal a vonaton, a nővérem, édesanyám...és ült velük a fülkében egy asszony. Nézet őket és kérdezte édesanyámat, hogy mi a baja ennek a kisánynak. Pesig nem látszott rajta semmi, addig csak egyszer volt rosszul.

Édesanyám elmondja.

Na figyeljen, kedves. A következőt kell csinálni. Hátramennek szőlőbe, ott kapnak egy sarjú meggyfát. A földig béhasítják. A kisleány háromszor körbejárja. Aztán szalmakötéllel jó szorosan összkötözik a meggyfácskát (tudja doktornő, szegények voltunk és szalmából lehet kötelet sodorni, nekünk az volt). Mire a törzse összeforr, a kisleány meggyógyul. 

És tudja-e, doktornő, utána jó sokkal egyszer édesanyám látta a nővéremen, hogy kezd máshogy lenni, egyet csak rászólt és a nővérem rögtön észretért. Hát akkor hátramentünk a meggyfácskához, és ÖSSZE VOLT FORRVA a törzse. Nem is lett többé soha rosszul a nővérem.

...tényleg csak azért mondtam el, hogy lehet-e köze ennek a betegségnek a szívéhez... a doktornő megérti...