Jelmezbál. Vagyis a FARSANG.

Komoly dolog.

Nagymamám következetesen MASZKABÁLnak hívta.

Nem szoktunk belegondolni, de a jelmezbál majdnem olyan fontos (ha nem fontosabb!) néhány kisgyereknek, mint a „mileszelhanagyleszel”. A  nagyleszek még soká lesz. A jelmezbál meg itt van.

Sokkal előbb, mint a szülő számítana rá.

Kisebbik fiam már augusztusban kijelentette, hogy Ő TV-macinak öltözik. De lehet, hogy júniusban. Könnyelműen rábólintottam,  gondolván, olyan hosszú még az idő…meg is gondolhatja magát, hátha januárban már focistának, esetleg kosarasnak akarna beöltözni…persze a lelkem mélyén tudtam éreztem, hogy erre esélyem sincs.

Nagyobbik fiam kb. ősszel kijelentette, hogy Ő meg Öreg Kutya szeretne lenni (honnan , HONNAN szedte???). Ilyen:

esetleg ilyen:

Rábólintottam, az okokat lsd fent.

De.

Nincs menekvés.

Már vasárnap, lefekvéskor elkezdtük tárgyalni a részleteket, hisz rákövetkező csütörtökön van a jelenés. Én abban a (kellemes) hitben voltam, hogy hétfőn elmegyek a turkálóba, veszek valami szőrös anyagot fillérekért (muhahahaha), a macinak ragaszunk két kerek szőrös fület az álarcához (kicsit homályos volt még ez a része a dolognak, de bizakodtam), az Öreg Kutya kap két lelógó fület meg egy drótból hajlított szemüveget ÉS KÉSZ.

Persze.

Zoli kifejtette, hogy Ő úgy képzeli, hogy tetőtől talpig szőrös lesz (???), mint az igazi kutyák (logikus).

Namármost. Csekély kreativitásomat és még csekélyebb kézügyességemet rendszerint megsokszorozza a határidő közelsége, de ez lehetetlennek látszott. Még ha találnék is szőrős anyagot…megvarrni…hááát…

Szorult helyzetemben hirtelen mentőötletem támadt.

-Kisfiam, nem akarsz orvosnak öltözni? Van hozzá minden, köpeny, fonendoszkóp, táska –mondtam magabiztosan (igyekeztem, hogy a növekvő pániknak és bizonytalanságnak rezdülése se érződjön a hangomon). Osztogathanál matricákat a a kicsiknek –tettem hozzá biztatóan.

-Orvosnak? Hát, nem tudom…Végül is, miért ne? 

ZSENI VAGYOK!!!

(folyt. köv.)

Képek forrása: az MTV gyermekműsorai. Meg saját fotó.