Olvasok. (jó, hát van ilyen, ritkán, de van)
Elébem ötlik egy cetli.
Egy egyetemi könyvtérbéli nyugtaféle, arról, hogy milyen könyveket kölcsönöztem. 2008-ból :-)
Ó, az kedves évem nekem, csak nem dobom ki (a szelektívbe, persze, szia, Greta :-)).
Nézem, miért, mikért jártam én a könyvtárba Vizkeresztkor született csecsemőmmel 2008-ban (akkor még csak a tárcsázós internetünk volt meg..., vagy az se')
Anselm Grün: Alulról induló lelkiség (Ó, emlékszem, ezt Jónás testvér ajánlotta...vékonyabb kötetke, mint a kisjujjam, de minden szava arany)
Cserzy Mihály: Az öreg Szeged (helytörténet rulez, ugyehogyugye)
Peter Walker: Babamasszázs kezdőknek (igen, elsőszülöttes anya voltam, MINDEN érdekelt, minden IS)
Horváth Alpár: A Hargita.hegység (igen, útra készültünk :-))
Zsigmond Enikő: Csíkik havasok és Gyimes-völgy (igen, mert nyilván útikönyv KELL, tudja már az elvárosiasodott lány fiatalasszony, hová mén, hiába járogattt már oda régebben es..de nem?!)
Bánffy Miklós: Erdélyi történet I, II, III (Ó, a zseniális Gróf, mennyire imádtam ezeket a könyveket)
Kútvölgyi Mihály: Regélő Torockó (eeezt minek?...mindent tudtam Torockóról ekkorra, MINDENT :-))
És az utolsó tétel, ezen még most is nevetek:
Halász Lászlóné: Magyar-román társalgás
What's for?! De tényleg? Torockóra? Középlokra?! És beúszik, hogy Elsőszülöttünk keresztelője után, a megfáradt vendégség nyugovóra tért, a fiatal és végtelenül büszke anya (=én) kitolta a csöpp gyereket a Mátyás térre, és a fa alatt, tudjátok, az, amelyik a so-called focipálya és a pad között van, letelepedik, és szent elhatározással Halász Lászlóné könyvét betűzgeti...
Oh szent ártatlanság...
Abban volt szegényke, szerintem,ha ilyen szép fiút szült...ehhez képest az alapfok román igazán semmiség...
És tényleg.