mályva, nem mályva, ezt találtam

Ebből a könyvből már idéztem a facebookon, tudjátok, mikor Mary Lou sóvárogva nézett a Quarantine felé (ez alighanem valami városrész lehet). 

Alábbiakban kiemelnék pár részletet, hogy képet kapjunk az amerikai úrinők első világháború utáni öltözködési szokásaiból. 

Én remekül szórakoztam és csak egész kicsit irigykedtem néha. 

Betűhív átírás, kiemelések, betoldások tőlem.

"A nap további részét Mary Lou azzal töltötte, hogy kitisztította és kivasalta szövetkosztümjét, amit tavaly vásárolt. Sokáig kellett takarékoskodnia, amig megvehette, mert szőrmegallér is volt rajta és az egész nagyon szép és fiatalos volt (az biztos). A szoknyát kicsit le is eresztette Mary Lou, mert azt olvasta valamelyik divatlapban, hogy a szoknyák megint közelednek a földhöz. Megszemlélte a kis szövetsapkáját, ez egészen uj volt még és nagyon elegáns és örömmel állapitotta meg, hogy cipője és keztyüje is kiállja még a birálatot (kosztüm, sapka, cipő kesztyű: íme egy elegáns fiatal nő)."

"Mrs. Lorrimer nagyon magas volt és nagyon karcsu. Rendkívül finom, megejtő eleganciával öltözködött. Egészen rövidre vágott fehér haja követte a fej nemes vonalát és szelíd, puha hullámokban tapadt hozzá. Kitünő szabásu ruhájának színe az a sötét dália-árnyalat volt, amelyik mélyebb a pirosnál de világosabb a bíborvörösnél (értitek). Mary Loura szegezett szeme gyönyörű volt, sötétbarna, amiben ámbraszínű fények bujkáltak (ámbraszínű?! én kérek elnézést)".

"Nemsokára felmentek lefeküdni. Mary Lou hálószobájában bűbájos halvány barackszínü hálóinget hozzávaló köpenykét (köpenykééét? minek?!) és csinos papucsokat talált. A fürdőszobában uj fogkefe, az öltözőasztalkán nehéz ezüstből készült kefék és fésük várták. ...Mrs Lorrimer bekopogtatott, ezüsttel díszített mályvaszínü (már megint mályva, illik az ezüst egyáltalán a mályvához, ez nagyon kínoz) éjjeli köpenyben (már megint köpeny). ...Félek, hogy a papucsok rettentő nagyok a maga kis lábaira, de ezen ma már nem tudunk segíteni. Azt hiszem, egész csomó holmit hozatok holnap a városból, nem várunk addig, amig bemehetünk vásárolni (ne is)."

"Most pihent és derüs volt az asszony arca. Lágy, sima gyapjuból készült, egyszerü, magasdereku, meleg zöldszinü ruhát viselt, melynek diszitese csak bőröv és a fehér selyem gallér és kézelők voltak (igazán, csak ennyi. Egy egyszerű, magasgderekú melegzöld ruha, bőrövvel, fehér selyem gallérral és kézelőkkel: megejtően szimpla)."

 jó hát ez csak egy korabeli zöld ruha, de tetszik

"-Amig sétálni voltak, telefonáltam egész csomó holmiért. Az egyik divatszalon – és itt New York egyik legelőkelőbb cégét emlitette (mily meglepő)– kiküldi ma az üzletvezetőnőjét néhány kész ruhával (minek fáradni, észmegáll). Remélem, akad köztük, ami megfelel (én is nagyon) . Gyorsan telefonálok ujra, mielőtt az üzletvezetőnő útnak indul, hogy hozzon lovaglóruhát is (okvetlen)."

 "De Jenny már nem volt a szobában, ugy kisuhant, mint a biborvörös villám (ezek szerint bíborvörös ruhában volt...!). Mikor átjött Westwoodba, kis kézitáskát is hozott magával, amelyik alig volt nagyobb, mint egy valamirevaló okmánybélyeg. Ez azt jelentette, hogy estélyi ruhát is hozott és itt marad vacsorára.  (Okmánybélyegnyi ridikülben estélyi ruha? Erre kérnék időt.)"

"A lány belépett. Halványzöld vizililiom-színű pizsamáját viselte (a sötétzöld vizililiom-színű pizsama biztos mosásban volt) és a hozzávaló, fényes aranyszövettel diszitett fekete köpenykét (kész szerencse, hogy az nem volt mosásban). A lábán aranypapucs (az illik az aranyszövethez, NYILVÁN) volt, a haja csupa kusza gyürü."

 ...hát, ilyesmik...

In: Faith Baldwin: Második szereposztás (Make believe), fordította: Földes Jolán; Palladis R.T. Kiadás, Budapest (é.n.), Pengős regények-sorozat

Képek: 1.Vintage Dancer,  2. pinterest 3. magántulajdon