ahogy a nyolcvanas években látták (illetve akarták látni)
„Késő éjszakáig vitatkoztunk, és mindenki minden témában otthon volt. Felmerült, hogy létezik-e egyáltalán a proletariátus, rokonszenvvel taglaltuk a szocialisták politikáját és keserűen a kommunistákét (azok merevebbek, mint a zsaruk vagy a csuhások), megvitattuk, hogyan kellene kormányozni a hanyatló Olaszországot, némelyek elbüszkélkedtek, hogy drogoznak és léhán cseverésztünk egy új betegségről, mely mindnyájunk szerint Wojtyla pápa csele volt, hogy gátat vessen a szexuális szabadosság minden formájának.
Új volt nekem, hogy a telepen is drogoznak, és az is meglepett, hogy Lila ilyen undorral és elítélően említi. Nekem akkoriban a kábítószer Mariarosa* lakásához kötődött, és mellékesen a Tasso utcaitól sem volt idegen. Én magam soha nem drogoztam, legfeljebb kíváncsiságból szívtam el egy-két szál füves cigarettát, de nem botránkoztam meg, ha valaki élt vele, azokban a körökben, amelyekben régen is, akkoriban is forogtam, a drogozás senki nem botránkoztatott meg. Így hát, már csak a társalgás fenntartásának kedvéért is, elmondtam Lilának, mi a véleményem; elsősorban Mariarosára gondoltam, aki számára a drog az egyén örömszerzésének egyik eszköze volt a sok közül, azon kívül pedig szabadulás a tabuktól, a szabályok áthágásának kulturált módszere. De Lila hevesen rázta a fejét: még hogy szabályok áthágása, Lenú! Két hete holtan találták Palmieriné fiát a templomkertben. Lila teljesen kiborult a szabályok áthágása szókapcsolattól és attól, hogy pozitív értéket tulajdonítok neki. Megmakacsoltam magam: biztos baj volt a szívével, mondtam. Erre ő: a heroinnal van a baj, az ölte meg.”
*Mariarosa az elbeszélő sógornője; jó családból való milánói művészettörténet-tanár, elkötelezett kommunista-forradalmár-anarchista etc.
in: Elena Ferrante: Az elvesztette gyermek története, Park Könyvkiadó, Budapest, 2019; fordította Verseghi Anna (Storia della bambina perduta, Roma, 2014) 161. , 170-171. old.
(Dőlt betűs kiemelések az eredetiben, félkövér tőlem B.K.)
Öt, vagy hat évvel ezelőtt kezdtem ügyelni, határmenti faluban (pontosabban kettőben; igaz az egyik névleg város, de...falu az). 52-56 órás műszakokat vállaltam csak (72 volt az egység) Nem volt asszisztensem, gépkocsivezetőm, nem volt internet, csak egy vodafone-os stick (használhatatlan). Mivel nem volt internet, így kézzel kellett vezetnem az ambuláns naplót PLUSZ a kézipatika könyvelést. Full kezdőként (mármint licence-vizsgám már megvolt, asszem). Ja, és ha mindez nem lett volna elég, akkor kezdődött a migránsválság, ami természetesen egy álprobléma...de a szerb-magyar határon eléggé valóságosnak tűnt. Természetesen az egy szem ügyeletesnek kellett elhárítania a kenyai héthónapos kismama asztmás rohamát (kinn, erdőn-mezőn) és ez embercsempész vízhólyagja okozta problémát (tranzitzóna)...részletekkel szolgálhatok, de nem most.
THEN
Az autóm és én vagyunk az utolsó hősei a világnak
(2015, kelebiai határ, F. Pisti libatelepével átellenben,
hajnalodik, a kicsi Samsungom kamerája meg ennyit tud)
Az egészet csak azért írom le, hogy nekem a városi vonulós ügyelet: valóságos wellness-program.
Intelligens, képzett, ápoló-gépkocsivezető dolgozik velem (egyet ügyeltünk együtt, de tudom, ebből igazán lehet tudni, hogy most is minden rendben lesz), szépséges Toyota Rav4 suhan velünk az éjszakában ...teljesen felszerelt ügyeleti táska, EKG, minden...adminisztrálni csak annyit kell, amennyi elengedhetetlenül szükséges...nem riasztanak sem közúti balesethez, sem tranzitzónába, nem hív éjjel kettőkor a kecskeméti mentésirányítás, miszerint "a tanyavilágból kaptak telefont mellkasi panaszhoz, de szerintük kamu, nézzem már meg, hogy valós-e a hívás" (és mit gondoltok...kiment-e rémült és álmos kis doktornő az éjszakába kamu anginát nyomozni...IGEN, természetesen).
Na, de mindez...itt...nincs.
A doktornő szépen megérkezik (kivételesen kocsival, mert a bicikliről lefagyna).
Becuccol a szép (=retró pompa) szobába és elkezdi a redundanciáit ledolgozni (email, sms, határidőnapló, kapcsolattartás földrajzilag messze élő rokonokkal, némi élvezetes olvasás...de csak módjával, hisz úgyis mindjárt csöngetnek.)
Ez egy nagggyon szép szabású ablak. Még a barackvirágszínben tartott belteret és a nájlonfüggönyöket is feledtette velem.
Csöngetnek folyton, esetet, 2 órán belülit, egyszer talán rohamkocsit, ..és folyton figyelek, mert nem ezen a kocsin szoktam lenni...el ne nézzem a kicsöngetést, mekkora szívás lenne.
És már majdnem kezdem azt érezni, hogy nem dolgozom meg az óradíjamért (LOL), mikor
TITI-TÁ-TI (ezek mi vagyunk)
Lemegyek.
Tettrekész vagyok. MERT felvettem egy piros-fényvisszaverős mentőskabátot (következő műszaknál mér nem fogom találni, sajnos). Ez tartást ad, érzem! Bele: foni, pecsét, zsepi, rágó, telefon, pénztárca, toll. Kézben vénytartó és a zöld Sirák.könyv...mit lehessen tudni... (Szentírás, aka Sirák Fiának könyve)
-Hova megyünk?
-Kép papírunk van.
-(ohh)
-Egy huszonéves orosz fiú, aki hányt, lázas, és egy negyvenéves nő, aki egy hete sír.
-???
-Tudsz angolul?
-Elboldogulok.
Az Orosz Fiú Esete
Helyszín: megyeszékhely (régebben nemzetközileg terhelt, a sztrádák óta sokkal jobb azért) most is nagyon forgalmas körútjára néző albérlet. Flipchart, laptop, vasaló,vasalódeszka, szennyes(?) halmok, falon konferencia-kitűzők.
Leülni nincs hova. Az egész párbeszéd úgy zajlik, hogy a beteg az ágyon ül, én guggolok, ápolóm áll.
SÁPADT FIÚ Dobrivecser.
ÜGYELETES (ajjaj) Do You speak English?
SÁPADT FIÚ Yes.
ÜGYELETES Thank You. Good Evening, my name is Anna, I am the doctor on duty.
SÁPADT FIÚ (kezet nyújt, ágyon ül) Nikita.
ÜGYELETES (ellágyul, gondolatban: óóó, Nyikita Mihalkov, Csalóka Napfény, Oleg Menysikov…) higgadtan Nice to meet You. Nikita, Please, tell me your problem.
SÁPADT FIÚ I have pain in my stomach.
ÜGYELETES I see. (Leülni nincs hova, ezért leguggol az ágy mellé. Ápoló állva adminisztrál. ) Please show me where.
SÁPADT FIÚ (gyomorszájra mutat) And I have fever.
ÜGYELETES I see. How much was it?
SÁPADT FIÚ (megnézi a lázmérőt).36,8
ÜGYELETES Oh I see. Then please tell me that is it a permanent pain or…does it come and go?
SÁPADT FIÚ Permanent, but sometimes it is better, sometimes it worse.
ÜGYELETES Is is a crumping, or sharp, or dull? Does this pain relate to eating, or anything else?
SÁPADT FIÚ No. I cannot really eat.
ÜGYELETES Have you vomited?
SÁPADT FIÚ Yes, once.
ÜGYELETES Do you have diarrhoea?
SÁPADT FIÚ No.
ÜGYELETES Was there any blood in your…sputum (hülye)…vomit?
SÁPADT FIÚ No.
ÜGYELETES Can you eat and drink?
SÁPADT FIÚ Mostly drink.
ÜGYELETES Do you have any chronic disease? Diabetes, hypertonia…Do You take any regular medication?
SÁPADT FIÚ No.
ÜGYELETES I would like to examine you. Please lay down onto the (bevetetlen) bed
(Tarkó szabad meningeális izgalni jel nincs, tragusok nem ny. érz, nyelv nedves, etc….státuszából kiemelendő az epigasztriális nyomásérzékenység)
RR:125/80 Hgmm, P:80/min, sat 99% vc:5,8 mmol/l
ÜGYELETES So, Nikita, I did not find any really serious thing. In the background of your complaint can be hyperacidity...
SÁPADT FIÚ But I have fever...!
ÜGYELETES It is NOT fever. ...Please...Do yo feel stressed of something:
SÁPADT FIÚ No. But I will have a transatlantic flight to home tomorrow.
ÜGYELETES Don't worry, You will handle it. I will prescribe a pill.
SÁPADT FIÚ I have medication. My sister told me that I should take this (és mutatja a Noacidot, jó, de miért nem ezzel kezdtük?!).
ÜGYELETES Okay. So keep calm. Please, try something to eat in little amount. And drink water. It will be all right. And when You arrive home see your doctor. Please do not hesitate to call us if you feel you are not OK.
Kaput nyit egy hatvan pluszos otthonkás néni, vörös tartóshullámot visel a fején.
Megkér, hogy egy külön rongyban külön töröljük meg a lábunkat.
A külön rongy egy harsogó narancsszín nyári nadrág.
Előszobában egy hatalmas fagyasztószekrény.
Rajta horgolt terítő.
Hajdu centrifuga.
Betegünk az előszobából balra nyíló szobában ül. Ágy: szemben az ajtóval. Tévé szemben az ággyal, benne m5 fut.
Asztal, viackosvászon (bocs), tévé és asztal közt (ágy, asztal, tévé…bocsbocs). Fölöttünk szárítókötelek, rajtuk száradó ruhák (minek, kint is van kötél?!). Az ágyon egy kisírt szemű lány (?), haja kislányosan, kék pitt-patt csattal a fejéhez simítva. Kézfogás, bemutatkozás. Szemkontaktus részéről…nuku.
-Hallgatom, mi a panasza? Miért hívtak bennünket?
ANYUKA Nem eszik. Csak sír.
ORVOS Mióta?
ANYUKA Egy hete
ORVOS Háziorvoshoz fordultak-e?
ANYUKA Ááá, beteg.
ORVOS Csak helyettesíti valaki?
ANYUKA???Nem tudjuk.
ÁPOLÓ (megnyugtatóan) Elkérhetem a legutolsó zárójelentést?
ANYUKA Nem, nem bírja. Azt beszélték, hog legközelebb befekszik megint.
ORVOS (elege lesz, direkt a lányhoz intézi a kérdést) Úgy látom, novemberre várták. Visszament?
ANYUKA Nem, nem akart.
ORVOS (továbbra is a lányhoz) Erika, kérem, volt öngyilkossági kísérlete?
LÁNY (szemlesütve) Nem.
ANYUKA (harsog) Nem tudok vele mit csinálni. BE KELL VINNIÜK.
ORVOS (mi nem viszünk be senkit)
ANYUKA Nem eszik és prüsszög is. Csak sír, meg alszik.
ORVOS (mélyen elszomorodva, gondolatban: mint egy negyvenéves kisbaba, igaz?)
ORVOS (kétkedve) Semmit nem eszik?
ANYUKA Semmit, csak az pár kifli, tejeskávé.
ORVOS (oké) Figyeljen, kedves Xné- biztos vagyok benne, hogy NEM fog éhen halni Erika.
(vizsgálat, vit. paraméterek, vérnyomás, vércukor, etc. minden a legnagyobb rendben. Edukáció. gondozó pszichiáterhez VISSZAMENNI, pszichoterápiás osztállyal HO vegye fel a kapcsolatot, szokásomtól eltérően a saját dolgozós mobilomat is felvéstem a Délmagyar szélire, ha elakadnak, hívjanak: lapzártáig nem hívtak).
Intermezzo, mert enni kell, főleg, ha van mit
Na, most már muszáj valamit enni, rendelek gyirsgyors valami alacsony szénhidráttartalmú ételt. Csak nem hívnak már pont addig, míg kiér…
Hmmm.
Baklavát is rendeljek? Nemmnemm, hizlal (majd lefutom) drága (nem baj) az ember uralkodjon magán (oké, baklava off).
Na jó.
Rendelés lead.
Gyakorlatilag 2 percen belül: TITI-TÁ-TI, ó, a francba, feladat van.
Készpénz kikeres, ambulanciára lerohan:
-Fidu, itt van a pénz, ha jön a futár, vegyétek már át a kajámat, oksi?
Toyotába beesik, Rókusra ki. Pánikroham, fiatal férfi. Megoldjuk.
Mindeközben ápolómnál telefon csöng, csak hallom? „Igen, itt a doktornő a kocsin, igen, az ambulanciával megbeszélte…nem vagy hajlandó kifizetni? Nem kell, az ambulancián ott a pénz.”
Áhhh, hogy hozták ki ilyen gyorsan? És miért a mentésirányításra vitte, mikor VILÁGOSAN megmondtam a csajnak a telefon végén, hogy az AMBULANCIÁRA vigye…áhh, de kínos, hagyjuk, dolgozzunk…
Intermezzo VÉGE.
PS: és nem is volt jó az étel. Meghagytam háromnegyedét, pedig nem vagyok finnyás. (amúgy de, de ez más eset). 2 hét múlva dobtam ki az ügyeleti hűtőből. Szégyen. De legalább drága volt.
A Pánikos Fiatalember Esete
Óóó, az a sok kis vállalkozás a panelházak aljában..szolárium, kisállat, szolárium, lottózó, műköröm, vegyesbolt, kozmetika, kisbolt…és mennyi élet pislákol fölöttük. Na nézzük, kilencedik emelet.
A kilencedikre azért lifttel jó menni, bármilyen aprócska is
Fiatal nő nyit ajtót: "jöjjenek".
Előtérben némileg indokokatlanul, fa bárpult, benne vidám koktél-alapanyagok helyett egy zsák krumpli, a padlón.
Félszoba. Földön matrac. Ha Újszegeden lennénk, azt mondanánk, FUTONÁGY, de ez Rókus, panel és tényleg csak egy matrac, igaz, dupla. Vele szemben egészségtelen távolságban egy plazmatévé. Tévé mellett kondipad, rajta egy pár fehér cipőfűző. Erre merőlegesen egy végtelenül szomorú üveges szekrény. Tetején 2 félliteres Törley rozé, szép szimmetrikusan elhelyezve.
Alatta kb. 5, különböző színű baseball sapka,( szerintem baseball-sapka a gipszkartonozók nemzeti viselete, de remélem, ezzel nem sértek meg senkit), alatta 5-6, de tíznél semmiképpen nem több puhafedeles könyv. Ebből is pár afféle ingyenkiadvány.
5-6 könyv.
A szívem eldermedt rémületemben.
Hogy lehet így élni.
Aztán összekapartam magam. Bemutatkoztam, kérdeztem, mi a gond. Közben ápoló kollégám, Isten tartsa meg jó szokását, már el is kérte az iratokat, a legutolsó záró mindent visz általában. jó nehezen találták meg, pedig nem volt éppen iratokkal telizsúfolva a szekrény…egy dobozban zsinórok, másikban papírok. Lead panasz, hogy kakaóscsigát evett és utána bedobbant a szíve (a pazar szénhidrát és a kakaó szerintem megdobta kicsit a savat, de ki tudja)
Ebből megtudhattuk, hogy SBO látta mellkasi panasz miatt, kivizsgálta szépen, minden neg.; 20 éve füvezik, és abbahagyta (SBO-ra érkezésekor 4 napja). Papitál, zsibbad, fullad. Pszich konzílium anxiolitikumot indított, és visszarendelte kontrollra, hogy stresszoldó technikákat elsajátítson (ezazz, ezt már szeretem).
Fő panasz, hogy érzi szívét. Okés, kikérdezem, megvizsgáljuk, full negatív. (nem gond, ha nem részletezem, ugye?). 2 hét múlva megy kontrollra vissza.
De hogy addig mit csináljon.
ÜGYELETES Nyugodjon meg, most, azok alapján amit elmondott és vizsgáltam, semmi dráma nincs.
FIATALEMBER De akkor mitől vagyok rosszul?
ÜGYELETES Nézze, egyrészt, szerintem, ha 20 évig napi rendszerességgel füvezett, és ja jól számolom, nincs egy hete, hogy nem szívja, akkor valójában ez természetes. Szar ügy, de ez van (ezt én mondtam?!). Továbbá, biztosan beszélték ezt a pszichiáter doktorra, de ez a tünetegyüttes kísértetiesen emlékeztet az úgynevezett pánikrohamra.
FIATALEMBER (elgondolkozva) Igen, mondta.
ÜGYELETES De érti: alapesetben a szívdobogást nem érzi. Hirtelen, mondjuk egyet bedobban, vagy megszédül, megméri a vérnyomását, alacsony, vagy éppen magas, és ekkor megijed, és elkezd gondolkozni, hogy ez baj, vagy sem, és egyre idegesebb lesz és már tényleg kalapál a szíve
FIATALEMBER (ámulva) Honnan tudja? Pont így szokott lenni
ÜGYELETES (lélekben grimaszol) Gyógyszert szedi?
FIATALEMBER Nem merem, nem akarok rászokni.
ÜGYELETES (ember, 20 évig füveztél naponta, ez a lepkeszárnynyi Frontin csak az áthidaláshoz kell!) Szedheti nyugodtan, abban a dózisban, ahogy a pszichiáter előírta. Majd aztán abba tudja hagyni.
FIATALEMBER Biztos?
ÜGYELETES Tuti.
FIATALEMBER De akkor mi a bajom?
ÜGYELETES (lélekben sóhajt) Semmi, hála Istennek. (ötlet) Elmondjam, mikor kell megijednie? (hülyevagy?!) Dehogy mondom, a végén azokat még beképzeli magának…
(szomszéd szobából kitör a röhögés: ezek szerint az élettárs hallgatózott :-D)
Beteg is nevet.
ÜGYELETES Nézze, csinálja úgy, ahogy mondtam. Ha bármi van, jövünk, segítünk, de higgye el, minden rendben lesz.
Elköszönünk.
Élettárs cigit sodor dohányból (remélem)
Elköszönök a bárpult krumpliszsákjától...IS.
Meg a kisbolttól is.
Öt méter...az öt méter, nincs mese
Állomáshelyünkre térünk.
A kis kocsi is aluszik, s míg szendereg a robogás....álmában csönget egy picit
...
-Jó reggelt Doktornő
-(??? a fél kettő hol reggel ???)
-Itt a Mentésirányítás: feladat van.
Nna, ezért szeretek jobban a kettes kocsin lenni. Az egyes kocsi 16-kor kezd, 17:30-ig egyedül fut, 17:30-tól 22:30-ig ketten mennek, felváltva persze, 22:30-tól 3:30-ig egyes kocsi fut, kettesnek pihenő, aztán 3:30-6-ig az egyesnek pihenő.
Olyan is. Valahogy az én bioritmusomhoz jobban pászol az, hogy fél négykor felkelek, mint az, hogy fél négykor lefekszem. Elmúltak már a lázadó évek rég, biztos azért. ÉS hajnalban nagyon szép fények vannak, Zárójel bezárva.
Oké, nem filozofál, nem mereng, öltözik, feladat van.
Brr. Meleg telünk van, de fél kettőkor a meleg tél is hideg.
-Hova megyünk?
-Zavartság, hipoglikémia
...
(ohhh, egy IGAZI beteg!!!)
(leküzdöm a késztetést, hogy a Zöld Könyvhöz nyúljak…mikor láttam én utoljára hipoglikémia miatti zavartságot…rég)
-(csevegve, könnyedén) Van glükózunk? (mintha nem nekem kellett volna ellenőrizni az elején) Huszast, vagy negyvenest adnunk majd, ugye?
-(mosolyog) Dehogy adunk...ha tud nyelni...
-Akkor mit?
-Kristálycukrot.
A Hipoglikémiás Nagypapa Esete
Helyszín: panellakás félszobája, DIY (álló) hamutál, sok könyv, Wass Albert Doktor Zsivágó, Kurgáni napló…ez a széria, de tényleg, gondosan összeszedett és nagy elemszámú könyvtár. Műszaki értelmiségi, akárki meglássa. Unokák fényképe, emlékplakettek, játékok. Meleg családi fészek.
Kristálycukor.
És valóban, kiérkezéskor a sápadt, agitált beteg hadonászik, kérdésekre nem felel, de a felesége már bekeverte neki a vizes cukrot, amit evőkanállal adagolgat.
Vc. …Áhh, olyan hideg a mérőnk, hogy nem indul be...na nézzük a sajátjával.
3,2 mmol/l, RR, pulzus normál tartományban, belszervileg negatív. Gyógyszerit, inzulinját rendben alkalmazta, láztalan, szépen gondozott inzulinos cukorbeteg, nem is értik, mi történhetett.
Közben cukor, citrom, víz.
Bőr kezd színesedni.
Zavartság oszlik. Lehet beszélgetni.
Vc konrtoll. 4,8 mmol/l .
Kicsit adminisztrálunk, tanácsokkal ellátjuk.
Utolsó vércukor 5,4 mmol/l, ezt már magának méri.
Szemmel láthatólag szeretné, ha már mennénk…(lehet, hogy rá szeretne gyújtani szegény).
Rajtunk ne múljék, elköszönünk.
...
És a váltásig már csak pár órát kellett álmatlanul hánykolódni :-)
Greta Garbo eredet neve Gustafson. A producer valami különlegesebbet akart. Volt egy cimbije, Arthur Nordén, akire nagy hatással volt a MAGYAR történelem, és sokat foglakozott Erdély sorsával. Tanulmányt írt Bethlen Gábor fejedelemről (!), és fantáziáját megragadta a Gábor név. Legközelebbi találkozásukkor azt ajánlotta Stillernek (Garbo producere), hogy miután a a keresztnévvel is alliterál, adja Gretának a Gábor nevet, Stiller (a producer) ízlelgetni kezdte a név hangzását...Gabor...Grabo...Garbo...GRETA GARBO..."Jól hangzik" mondta Nordénnak, és Greta Lovis Gustafson már a Gösta Berling Saga szereposztásánál mint Greta Garbo szerepelt a főcímben. (43. old.)
Fogadjunk, eddig Ti is azt hittétek, hogy a magasnyakú pulcsiról kapta a nevét? Pedig a pulcsi kapta a fejedelemtől...ez hatalmas...�
Legjobb része a turkálós portyáknak a vége: mikor a friss, tiszta ruhákat szeded le a szárítóról és közben jól örülsz: jééé, ezt is vettem, jé, milyen jól néz ki, és jééé, milyen olcsó volt (haladóknak: jéé, milyen környezettudatos vagyok, nem vagyok a konzumizmus rabja, használt ruhákat viselek, Greta büszke lesz rám, etc.)
Na, pont ennék a fázisnál tartottam, boldogan próbálgattam az új, gyakorlatilag (tkp. elvileg is ) két-két és fél eurós csodakényelmes farmeremet (széles övrésze jótékonyan tartja többször szült édesanyai pocakot)....mikor a kiskamaszunk szobájából vészjósló hangon megszólal a hang gazdája:
KISKAMASZ (leírhatatlan undorral) EZT akarod felvenni?
IJEDT ANYUKA (hebegve) Miért: OLYAN nagyon KÉNYELMES..
KISKAMASZ De hogy néz ki?
IJEDT ANYUKA Jól. Szerintem...
KISKAMASZ De a szabása! A szára!
IJEDT ANYUKA (megérti) Ja....hogy nem feszülős? Hogy bővül lefelé?
KISKAMASZ Nagyon nyomi.
IJEDT ANYUKA Kisfiam, megint divatba jön a trapézszárú, figyeld csak meg...
KISKAMASZ (hitetlenkedve rázza a fejét) Komolyan fölveszed?
IJEDT ANYUKA (öntudattal, bár közhelyesen) Igen. Mert tudod, én NEM követem szolgaian a trendeket nem állok bele a sorba...
"Egy februárusi reggelen lelkendezve rohan hozzánk Cselkeyéknek az egyik bérese:
- Tessen átjönni: meghalt a tekintetes asszony.
Csak elrémülök. Este tízkor még nálunk ültek. Még vendégünk is volt: a kerületi új orvos. Az orvos nálunk is hált, és korán reggel ment tovább. Cselkeynének semmi baja se volt. Jól evett, ivott. Nagyokat nevetett az orvos anekdótáin. Azon a télen már annyira hízásnak indult, hogy úgy lihegett mint a hízott lúd, - különösen ha gyalog jöttek át hozzánk. Mindig fáradtságról panaszkodott. De más baja nem volt. Igaz hogy egyszer a szívének valami különös megrezzenését is említette. Időnkint mintha egy pillanatra megállna a szíve verése, aztán egy rándulattal megint megindul. Vígasztaltuk, hogy semmi az, mindenkivel megtörténik olykor ebédután, két-három órával az ebédnek utána. S pláne őnála: hiszen virított rajt az egészség. Mi történhetett?
- Azonnal fogjatok be, - mondom a cselédemnek.
S elképedve fordultam be az ajtón.
- Fenn vagy már Margit? Borzasztó hír...
Margit épp fésülködött. Csak leejtette a fésűt. Maga is majd leomlott a székről.
- Lehetetlen!
- Átjösz-e velem? vagy csak magam menjek?
- Megyek én is. Talán csak elájult: nem tudnak vele bánni.
Tekercsbe csapta a haját. Megtűzte három tűvel, és magára kapkodta a téli ruháját.
- Elájult, - lihegte könnyes szemmel, sápadtan. - Gyerünk, gyerünk! Sokat evett a kocsonyából! Csak nem mondhatom a mi asztalunknál, hogy ne egyék!... Az az ostoba ember!... Ki kell oldozni a ruháját... Fűző csak nincs tán rajta? Talán ecetjük sincs erős...
Szaladt a konyhára. Összekapkodott ecetet, szalmiákot, odkolont. Tárva-nyitva hagyta a ruhaszekrényeket. Csak éppen, hogy az ajtót zártuk be és kocsira ugrottunk.
S hajtottuk lóhalálában. Az úton nem is beszéltünk. Csak Margit szólt egyszer:
- Vajjon elküldte-e Cselkey az orvos után?
Tudtuk, hogy az orvos a szomszéd faluba utazott.
Hát bizony Cselkeyné meghalt. Semmi baja se volt reggel se, csak ahogy a harisnyáját húzta, visszadőlt az ágyára:
- Jaj, Zoltán....
Többet nem szólt: meghalt. Locsolhatták azt, szagoltathattak vele akármit, nem törődött az többé földi szagokkal.
Az orvos alig két óra mulván belépett, és megvizsgálta.
- Szívszélhüdés, - mondta, - én már az este figyelmeztettem, hogy a nagybőjt egészségügyi rendelet.
Nohát azok szörnyű napok voltak. Margit feküdt belé, annyira siratta azt az asszonyt. Cselkeyben meg én támogattam, tartogattam a lelket."
“A temetés után két hétre találkoztam a körorvossal. Kocsin ült. Holmi bevásárlásokért járt a városunkban. Tudtam, hogy azon a szomoru tanyán át kell hazatérnie. Arra gondoltam, hogy a gyászoló embernek mindenütt fekete a világ, de legfeketébb tanyahelyen.
- Hallod-e, - mondom az orvosnak, - ha nem hajt a dolog, látogassuk meg azt az embert. Hiszen ilyenkor jótétemény a látogatás. Egy óra oda, egy órát-kettőt ott töltünk, és teli-beszéljük a fejét vidámsággal.
- Jó, - felelte az orvos, - akár az estét is nála tölthetjük.
Ritka tudományú derék ember az a körorvos. Nem is tudom mi szél fujhatta a fővárosból a nép közé? Már el is parasztosodott köztünk. Csak a mozgása maradt úri, meghogy monoklit visel, s a ropogós cseresznye helyett a vopogós csevesznyét szeveti.
Máskülönben jó magyarosan beszél már, szalonnát is eszik bizonyosan a reggeli teájához. Jókedvü, eleven szemű, sovány ember, s fekete szakálu mint az arabusok.
- Helyesen gondolod, - mondotta aztán, mikor a kocsink megindult, - hogy a gyászoló ember agyát vidám képzetekkel kell foglalkoztatni. De még a vidám képzeteknél is jobb, ha valami motoszt adunk be neki valami érdekeset. Te ujságiró voltál... Mondjuk például neki, hogy az angolok most divatba kapták a magyar juhászkutyát. Száz forintjával veszik. Ez nem is hazugság. Vagy mondjuk, hogy jó lenne, ha halastavat ásatna a patakja mellé. A földmivelési miniszter ingyen halikrát ad, tenyésztési utbaigazítást. Ez se hazugság. S óriás jövedelem!
Azzal az orvos elmagyarázta, hogy a búslakodás voltaképpen egyoldalu agyizgalom. Azért is betegítő. Ha a búslakodó embernek más képzeteket vethetünk az agyába, az agynak pihent részei veszik át a munkát, a gyötrött rész pedig felszabadul.
- Dehát mondd doktorkám, hogyan halhatott meg az a szegény asszony egy semmiske légycsipéstől?
Az orvos mosolyogva vonta meg a vállát:
- Semmisem érthetőbb. Az emberi test gép. A zsebóránál is finomabb. A zsebórát megronthatja egy beléje hullott porszem; az emberi testet megronthatja egy porszemnél is kisebb ptomatin.
- Mi a csuda az a ptomatin?
- Rothadási méreg. A légy azért van világon, hogy takarítson mindent ami rothad, ami mérgezi a levegőt. Tehát a nyelvén mindig van valami a rothadási mérgekből. Tehát van a nyelvén kadaverin, putreszein, neurin, kolin, gadinin, muszkarin, tirotokszin, mitilotokszin, tifotokszin, metilgvadinin, tetanin, tetanotokszin, szpamotokszin, antracin...
- Ugyan hagyd abba! Leszédülök a kocsidról!
Az orvos mosolygott:
- Hja barátom az orvosi tudomány... Hátha neked is olyan apróra kellett volna tanulnod, mint nekem! Bizony én is szédültem belé! Dehát az emberi test nagy világ. Ti azt gondoljátok, hogy aki az öt világrészt bejárta, csak az látott sokat. Az emberi test rejtelmesebb és megjárhatatlanabb világ az öt világrésznél. Több benne a fölfedezetlen!”
kiváló minőség, mérsékelt ár: közel van, nem kell várni, tisztességes ellátás de semmi extra, semmi személyes (a nevedet nem jegyzik meg)
egy csillag
megéri a területi rendelőtől arrébb menni érte, kedvesek...nevedet néha-néha eltalálják
két csillag
akár a város másik végéről is érdemes átjelentkezni a rendelőbe: kedvesek, rátermettek, igyekeznek megtanulni a nevedet
három csillag
a helység közigazgatási határain túlról is érdemes átjelentkezni: személyre szabott, professzionális ellátás, kedvesek MINDIG, türelmesek, nevedet, gyógyszereidet, betegségeidet, tudják (nemcsak a gondozásit, az akutat is, még mielőtt elmondanád)
három csillag plusz egy (tehát négy: LEGENDARY CARD/BRAWLER)
a háziorvos és csapata miatt érdemes akár odaköltözni is, mindent visz
Az edzőm is kisgyermekes anya, én kiskamaszos anya vagyok...szünet volt...folytassam? Ugyehogy.
Nem különösebben érdekel a súlyom tömegem (amíg a kedvenc sálam nadrágom rámjön)...de azért, csak éreztem, hogy most azért már...azok a felülések...illetve azok kiáltóan teljes hiánya, meglátszik majd, meg bizony!
Tehát, dolgos hétköznapok, irány a TEREM.
Tornázgatok becsülettel.
Érzésem szerint az edzőm be akarta pótolni az elmulasztottakat. :-)
"Ha nem elég az ötös súly...hozhatsz nagyobbat is, felmegyünk nyolcig" (kéretik nem röhögni, NEM TESTÉPÍTŐ vagyok, és egyébként is jólesik.)
Próbálok szorgalmasan lépkedni a dobozra.
Közben kérdezte kedvesen:
-Fogytál?
-Dehogy! Illetve fogalmam sincs. Nem szoktam a mérleggel bajlódni.
Azért a mosolyom nem volt őszinte, mikor láttam, hogy Edina indul a tízes tárcsáért :-D...reméltem, nem felülni kell vele. Hússzor. (és ebből 4 kört, okés?)
Mellettem tornázik egy másik lány (anyuka Ő is). Rám bámul.
-Fogytál?
-Nem tudom. Szerintetek?
-Tuti fogytál.
-Akkor jól van.
-De hogy? Diétáztál?
-(ééén? muhahaha) Dehogy!
Elfordul, félhangosan:
-SZEMÉT...!!!
És mindhárman nevetésben törünk ki.
Utóirat: Önbizalommal telve léptem ki az utcára...mennyire menő is vagyok! Beülök a kocsiba, Spotify maxra (mert menő vagyok, ugye) És akkor látom, hogy a gondosan kiválasztott parkolóhelyem jobbról-balról és még hátulról is körbe lett parkírozva szerintem férfiak által...úgy, hogy a tolatóradar egyfolytában, minden irányban csipogott, mit csipogott, visítozott.
Asszony kétségbeesik.
Spotify ki.
Férjet felhív.
"Drágám, ide tudnál jönni? Nem tudok kiállni a kocsival..."
Összességében elmondhatjuk, hogy a testméretek optimalizálása nem vonja magával EGYÉRTELMŰEN térlátás-térérzés javulását.
"- Ekkis himlő jár a faluba, iftyuram - felelte az öreg.
- De csak nem veszedelmes tán?
- Dehogy is, iftyuram. Mindössze két ember fekszik meg egy legény. Meg, igaz is, egy asszony, a Jósvai kanász felesége.
A himlő kevéssé érdekelt. Alig van tavasz, hogy egy-két ember meg ne ragyásodna. Kivakaródznak belőle, aztán dolgoznak tovább.
- Hát a Pajtás ló megvemhezett-e már?
- Meg, szerencsésen. Csődört.
...
A férfiembernek hét boldog napja van az életben. Köztük az egyik bizonyára az (és a maradék hat? :-)), mikor utolszor lép ki az iskolából.
Annak a boldogságnak napokra, hetekre kiterjed az édessége.
Én is boldog voltam azokban a napokban. A boldogságomat csak az zavarta meg, hogy a húgaimat elvitték a háztól. A doktor ajánlotta, hogy vigyék el őket. Jósvainé meghalt a himlőben, s utána a szomszédaira is ráragadt a himlő.
A húgaim ugyan be voltak oltva, de, ha csak egy-két szem himlőcske is kitör az arcon - riadtan siettek a Tátrába, az anyámmal együtt.
...
Beszélgetés közben előfordul a szegény Jósvainé halála is.
- Minden halál szörnyű - mondta a molnárné -, de a himlőhalál a legszörnyűbb. Nekem egy bátyám halt meg himlőben. Még most is, ha rosszat álmodok, hallom a nyöszörgését: Vizet, vizet! A pokol minden parazsa bennem ég! Nem győztük vízzel. Utoljára fölkelt, kitámolygott éjjel, mikor mindenki aludt, és beledőlt a zúgóba. Ott fulladt meg.
Szörnyű elbeszélés volt. Még most is borzong belé a hátam.
...
A kovács kedvetlen volt és zavaros szemű, mint dorbézolás után szokott lenni.
...
A suszternak egyszer csak elváltozik a képe. A térdére csap.
- Te, Pali! Nem-e a himlő kezd ki téged?
- Ördög! - feleli félvállról a kovács.
- De a Pilátusát! Így kezdődött ez Jósvainén is. Be vagy-e ótva?
- Nem vagyok.
...
Mi baja a kovácsnak?
- A keresztcsontja fáj.
- No lám - mondotta az apám -, nyáron is meghűlhet az ember.
Az orvos éppen a faluban járt. Etelka elfogta a műhely előtt. Könnyezve kérte, hogy nézze meg a vőlegényét.
Már akkor feküdt a kovács. Csak a díványra dőlt le azon bőrkötényesen, ahogy volt. Bosszankodott is, hogy az orvost behítták.
- Nincs nekem semmi bajom! - mondotta fölkelve. - Nagyot emeltem: megerőltettem a derekamat.
- Forróságot nem érez?
- De, olyan hideglelés-félét. Elmúlik az magátul is.
Az orvos bólintott:
- No, csak vetkőzzön le, majszter! Feküdjön le. Az ilyen erős ember kibírja - a himlőt.
A kovácsműhely két héten át be volt zárva. Aki véletlenül odament is, meglátta a piros cédulát a házán, ijedten fordult el onnan."
