Olvasok. (jó, hát van ilyen, ritkán, de van)

Elébem ötlik egy cetli.

Egy egyetemi könyvtérbéli nyugtaféle, arról, hogy milyen könyveket kölcsönöztem. 2008-ból :-) 

Ó, az kedves évem nekem, csak nem dobom ki (a szelektívbe, persze, szia, Greta :-)).

Nézem, miért, mikért jártam én a könyvtárba Vizkeresztkor született csecsemőmmel 2008-ban (akkor még csak a tárcsázós internetünk volt meg..., vagy az se')

Anselm Grün: Alulról induló lelkiség (Ó, emlékszem, ezt Jónás testvér ajánlotta...vékonyabb kötetke, mint a kisjujjam, de minden szava arany)

Cserzy Mihály: Az öreg Szeged (helytörténet rulez, ugyehogyugye)

Peter Walker: Babamasszázs kezdőknek (igen, elsőszülöttes anya voltam, MINDEN érdekelt, minden IS)

Horváth Alpár: A Hargita.hegység (igen, útra készültünk :-))

Zsigmond Enikő: Csíkik havasok és Gyimes-völgy (igen, mert nyilván útikönyv KELL, tudja már az elvárosiasodott lány fiatalasszony, hová mén, hiába járogattt már oda régebben es..de nem?!)

Bánffy Miklós: Erdélyi történet I, II, III (Ó, a zseniális Gróf, mennyire imádtam ezeket a könyveket)

Kútvölgyi Mihály: Regélő Torockó (eeezt minek?...mindent tudtam Torockóról ekkorra, MINDENT :-))

És az utolsó tétel, ezen még most is nevetek: 

Halász Lászlóné: Magyar-román társalgás

What's for?! De tényleg? Torockóra? Középlokra?! És beúszik, hogy Elsőszülöttünk keresztelője után, a megfáradt vendégség nyugovóra tért, a fiatal és végtelenül büszke anya (=én) kitolta a csöpp gyereket a Mátyás térre, és a fa alatt, tudjátok, az, amelyik a so-called focipálya és a pad között van, letelepedik, és szent elhatározással Halász Lászlóné könyvét betűzgeti...

Oh szent ártatlanság...

Abban volt szegényke, szerintem,ha ilyen szép fiút szült...ehhez képest az alapfok román igazán semmiség...

És tényleg.

(Kép: liveauctionworld)

Szemelvények következnek egy húszas években megjelent regényből -ha már úgyis újra a húszas években vagyunk..., nem igaz?

A regény címe: Ki-ki a párjával. Írta: Gárdonyi Géza. Megjelent: 1923-ban.

Itt van például az orvosi tájékoztatás este.   

- Nyugodt lehet, Olga: mi orvosok már úgy írjuk a levelet, hogy a beteg is elolvashassa. Sőt éppen ezért nem is küldjük postán, hanem adjuk az ő kezébe. Tudjuk, hogy felbontja.

- Felbontja? De vissza is ragasztja.

- Hát visszaragasztja. Azt is tudjuk, hogy visszaragasztja.

- De odaadja aztán az orvosnak, akinek címezve van.

- Odaadja.

- De hát akkor hogy tudja az a másik orvos, hogy mi az igazság?

- Tudja, az mégis tudja.

- De hát hogyan?

Az orvos nevetve vonogatta a vállát.

- Az a mi titkunk, Olgácska. De hogy rosszul ne aludjon a titok szótól, megsúgom: van egy jegyecske vagy betűcske a levél alján, amit a beteg nem lát meg. Ha meglátja is, véli, hogy tévedésből firkantott oda az orvos. Az a betű mondja meg az igazat.

- Kámpec - mondta Olga szinte megdermedve.

- Olyasféle.

- Hát nem igaz, hogy meggyógyul itten?

Az orvos a fejét rázta:

- De neki nem szabad tudnia.

Olga nézett. Elhalványult.

- Szegény...

 A körorvos-név háttere, avagy láncpraxisok nem most keletkeztek. De ebédet kapott azért a betegeitől a jó doktor. Továbbá felhívnám a figyelmet a kihívás és az érkezés közti időtartamra és annak magyarázatára :)

 

- Ebédre, doktor úr... hiszen dél van.

- Köszönöm: elfogadom.

- Beteghez jött? Vagy csak épp hogy a falunkon át?

- Egy haldoklóhoz jöttem volna, de megszökött. Az erdőben találtam rá. Pesti fiatalember. Jön majd több is. Egy pesti kollégám küldi. Kineveztük ezt a vidéket klimatikus gyógyuló helynek.

- Hiszen még tegnapelőtt hívták ide, doktor úr.

- Az ám, ha otthon ülnék. De körorvos vagyok én: kocsin a székem. Nyolc falu betege nyög a felelősségemre. Különben is hát megszoktam én, hogy ha paraszt jön értem, egyszerre érkezem Szent Mihállyal. Nem tudtam, hogy az a pesti úr hívat.

 

(Kép: körkép.sk)

 A tátrai szanatóriumok és s cigaretta...ötven-hatvan/nap...basszus!

Az már nagy történet, Habocska. Nem is tudom, hol kezdjem, hogy kezdjem? A Tátrában voltam harmadéve. Egy szanatóriumban. Akkor még csak kis tüdőcsúcshurut volt a bajom. Még cigarettáztam is. Ötven-hatvan cigaretta egy nap... No, aztán az a szanatórium... Többet ártott, mint használt. Az a hideg levegő... De mégis szerencsém... életem legnagyobb, legszebb szerencséje fordult szembe ott velem... Egy gyönyörű, komoly leány érkezett egy nap oda látogatóba. A bátyját látogatta ott meg, a szanatórium egyik orvosát... Fekete gyöngyös fekete ruha, fekete strucctollas fekete kalap. Szeme is fekete. De milyen szem. Habocska, milyen szem!... Nem is egyéb, csak szem. Meleg sugarú. Gyönyörű. Fekete két szem. Ahova ő lép, Habocska, ott egyszerre az igézete alatt van minden. Egy Anti-Medúza, a szépség és bűbáj Medúzája. Azt lehetne vélni, hogy ha kilép az utcára, a forgalom megáll*. Az emberek, lovak, ebek úgy merednek meg, mint a momentképeken, hogy egyik lábuk a levegőben...

 Olga elővette a szalmiákos dobozkáját, és nyújtotta.

Momentképek...nahát...

*Megjegyzem, hogy József Attila Mikor az uccán átment a kedves c. verse 1925-ben jelent meg, ha jól tudom...tehát két évvel később.

És a régi gyógyszerek...igen, a Pantpon (az ópium sósavas sója...jól mondom?)volt, ami elsőre valósággal megütötte a szememet...hisz ezt fogysztotta, igaz vénásan, Csáth Géza...és feleségét, Olgáját meg is ölte(1919-ben), közvetve a függősége miatt...de ez közismert.

És hogy itt is Olga, meg Pantopon...

- Az a betegség lehet rajta, amelyik terajtad. Az orvosságainak a szaga, mint tieidé. Csupa kreozotszag a szoba. Mire jó már neki?

Ásított.

- Megkérjük a doktort, hogy az orvosságokat juttassa nekünk, ha mink is használhatjuk. Bizonyosan olcsón megkapjuk a hozzátartozóitól. Pantopon is van közte.

Olga a zsebébe nyúlt: neki is volt pantoponja, és szalmiákcukorkája is. A pantopon sárga dobozkában, a szalmiák feketében. A szalmiák olyankor való, mikor a torok viszketelődik köhögésre. Olga a szalmiákot kapta elő. Levette a tetejét, és sajnálkozó szemmel nyújtotta Síposnak.

- Üljünk le - mondta a karját megfogva -, pihenjünk.

Alternatív gyógymódok...

Maga hogy van?

- Testileg tűrhetően. Egy palack konyakot hozattam a városból, a patikából. Megittam. Mind megittam aznap. Hogy aludjak. Szörnyű nekem az est és az éj. Olyankor fáradtak az idegek: minden eszembe jut. Ajánlom magának is, Habocska. Többet ér a pantoponnál és minden patikai pancsnál. Hozok belőle.

- Isten ments! - riadt meg Olga -, köszönöm: nem, soha nem iszom semmi olyat.

- Én bizony iszom. Ezentúl iszom. 

És végül, a legszebb rész, ahol fölvonultatják szegények az egész terápiás arzenált...

Sípos szomorúan nézett rá.

- Minden orvosság megvan nekem. A levegő a legjobb orvosság.

Kvabkáné az ajtóközben dolgozott tovább a fakanállal.

- Iszik-e lipanint? A mi orvosunk azt ajánlotta.

Sípos a fejét rázta:

- Jobb az oleum jecoris aselli.

- Hát pedig azt ajánlta.

- Egy.

- Az én Olgámon mindig forróság van éjjel.

- Oda se neki.

- Agaricint szed.

- Én is néha.

- Hát köhögésre, Sípos úr, ha nagyon köhög?

Sípos vállat vont.

- Kodein, Dover-por, ópium, morfin... A zsebemben pantopon.

- Nekünk is van. Azért mégis köhög.

- Oda se neki.

- Vért is hány, Sípos úr?

- Csak ha muszáj.

Helyszín: vidéki nagyváros sétálóutcájának fotósboltja. (Kárász utca, Fuji, na).

Nemrég zsákmányolt fényképezőgépemmel izgatottan tartok a boltba.

Egész halványan, titkon remélem, hogy ha előveszem a kis Canont*, legalább egy elismerő pillantást bezsebelek a személyzettől és meglesz majd a kémia és tudok tanácsokat kérni…elvégre egy ritkasággal dolgozhatnak…az ebayen is alig van pár darab…de csalódnom kellett. Bár...voltaképpen nem csalódtam olyan nagyot.

Kettő női hölgy állt a pultban. Egy középkorú és egy fiatalka. A fiatalka szeme olyan egyiptomiasan van kihúzva, nem tudom, van erre valami szakszó?

FOTÓSBOLTI ELADÓ Szia.

KÍSÉRLETI FOTÓMŰVÉSZ ha szia, akkor szia Szia. Azt szeretném kérdezni, hogy ki tudnátok venni a filmet a sötétkamrában  EBBŐL a gépből? diadalmasan elővarázsolja a Canont

FOTÓSBOLTI ELADÓ közönyösen pillant a Drágaszágra Persze.

KÍSÉRLETI FOTÓMŰVÉSZ aggódva követi a szemével

FOTÓSBOLTI ELADÓ Bemegy, kijön, Drágaszág a félkezébe’ Kivettem. Milyen méretben szeretnéd?

KÍSÉRLETI FOTÓMŰVÉSZ érzi, hogy sarkaltos ponthoz érkeztek Tudod, ez egy felezős formátumú gép…

FOTÓSBOLTI ELADÓ üres tekintet 9x13? 10x15? Bármelyiket tudjuk. Amelyiket szeretnéd.

KÍSÉRLETI FOTÓMŰVÉSZ nem tűnt fel Neked, hogy nem szokványos filmet szedtél ki?! Szóval arról van szó, hogy a hatvanas években nagyon drága volt a színes film  és erre azt találták kifejleszteni…

FOTÓSBOLTI ELADÓ problémás/őrült vevőknek fönntartott, kevéssé érdeklődőnek maszkírozott tekintet

KÍSÉRLETI FOTÓMŰVÉSZ A…kétségbeesve….szóval, hogy a 36 kockára 72-őt fényképez ez a gép…

SZENIOR HÖLGY Jaaa, felezős.

KÍSÉRLETI FOTÓMŰVÉSZ megkönnyebbülve Igen, felezős, mint a Penti meg a Taxona…mert…

SZENIOR HÖLGY Majd bejön a Laboros Lujzi, Ő tudni fogja.

KÍSÉRLETI FOTÓMŰVÉSZ reménykedve Igen? És a kazettámat is visszakapom, ugye?

FOTÓSBOLTI ELADÓ Persze. 2 hétre tudjuk vállalni

KÍSÉRLETI FOTÓMŰVÉSZ egy árva tekercs filmet?!! Még, ha dupla kockás is? de kiszolgáltatva csak ennyit mond Köszönöm. És kérek szépen egy tekercs színes filmet.

SZENIOR HÖLGY Kodak, vagy Fuji?

KÍSÉRLETI FOTÓMŰVÉSZ dacosan Kodak.

*Canon Demi rapid, a hatvanas évek gyönyörű gyermeke (https://camerapedia.fandom.com/wiki/Canon_Demi_EE17) . Előnyeit lsd. fent, adatait fönt a netön. Annyi csak, hogy nekem egy olyan modellem van, amelyikbe nemcsakbeteszi-kiveszi az ember a filmet, hanem be kell tölteni egy kazettácskába, és egy másik kazettácskába továbbítódik ügyesen, de ugyanúgy 35 mm-es film kell bele…csak, ugye, 72-t lehet rá nyomni. Szerintem nagyon menő. De majd látjuk. Aprócska gond, hogy sokkal kevésbé (semennyire) értek hozzá, mint amennyire lenyűgöz (nagyon). #lifeiscruel

"...Este a karácsonyi ünnepre való tekintettel, kilenc óráig lehetett fennmaradni. A magyar karácsonyestre, amelyet budapesti diákok rendeztek noirmoutier-i fogoly-honfitársaiknak, az 5-ös
számú szobában terítettünk. Itt volt a legtöbb magyar és a többi lakó, kettő kivételével, meg
volt híva más szobákba. A két árva tiroli olaszt, akik még a fogsági élet könnyen kifejlődő
szolidaritásában sem kaptak egy ünneplő társaságban sem helyet, meghívtuk asztalunkhoz. A
meghívást és egyéb ünnepi formaságokat ezúttal komolyan lehetett venni. Hosszú hónapok
óta most először ültünk terített asztalnál. Az egymásra rakott, pokróccal betakart szalmazsákok díványul szolgáltak. Az asztal közepén hópelyhes, csillogó karácsonyfa állott. A
nyárfa száraz gallyaiból állította össze Nagy Zsiga, aki úgy látszik, női szabómesterségében
megtanulta, hogyan lehet értéktelen semmiségekből mutatós, illúziót keltő dolgokat elővarázsolni.
A vacsorának magyaros jellege volt. Stein Móric kapott hazulról paprikát, aminek segítségével Schnitta, az előkelő megjelenésű magyar pincér, kitűnő borjúpörköltet készített. A
pörkölt mellé bort is lehetett inni. Karácsonyeste ez is meg volt engedve.
Az alkoholtól elszokott kedélyekben a mámor hamar erőre kapott. A legfurcsább asztaltársaság, amelyet valaha csak láttam, kezdett egymás iránt felmelegedni és csakhamar mindenki
közös, nosztalgikus hangulatba olvadt fel.
Az asztalfőn ült Müller úr. Keménygallér, fekete nyakkendő, fekete kabát és csíkos szürke
nadrág volt rajta. Olyan feszesen tartotta magát ünnepi öltözékében, mintha ruhájába belevasalták volna. Az öltözet ünnepélyessége különben nemcsak őt, hanem a többieket is
egészen átváltoztatta. Eleinte furcsán, szinte idegenül néztük egymásban hajdani társadalmi
lényünk feltámadt kísérleteit. Fenyvesi rákvörös volt egész este a magas keménygallértól,
amelyet Perigueux óta nem hordott. Neufeld tanártársamnak majdnem be akartam mutatkozni,
amikor sötétkék ruhájában, frissen kiborotválva megjelent. A tökéletes előkelőséget a pesti
ügyvéd távozása után most egyedül Dudás, az aviatikus képviselte. Hatalmas utazóládájának
egyik legpompásabb remekművét vette fel erre az alkalomra, amely magából bódító
parfümillatot lehelt. Soltész és Németh Andor is újra olyanok lettek, mint amikor először
találkoztunk az osztrák-magyar konzulátus előtt a mozgósítás izgalmas napjaiban: Csak
önmaguknak árnyékává lettek. Lefogytak, arcuk sápadttá vált, szemük kidülledt az esős
hónapok elzártsága alatt. Megváltozott lényükön át nézve milyen messzire tolódtak már
emlékezetemben a háború első, párizsi napjai!...
Csak Rosenberg úr jelent meg őszikabátban, csuklóján lóbálva elmaradhatatlan lekváros
bödönét. Varga úr sötétkék ruhában ült mellette, mint előkelő képviselő, aki választói közé
ereszkedik. Megvolt az az örömük, hogy elválaszthatatlan társuk, az üvegfúvó fogatlan
Edouard is mellettük kapott helyet, mert amióta Maravics inasává szegődött, ő is magyarnak
számított. Ma este megfordított világrendnek kellett lenni. Maravics szolgálta ki Edouard-t, s
én raktam ki hatalmas porciót Vantur Jakab tányérjára. Egyébként Jakab is nagyon kicsípte
84
magát. Úri ruhájában sült ki róla, hogy ólába van, valamint Müller úrról is most tudtuk
megállapítani, hogy kissé púpos és erősen ikszlábú.
Valóságos új ismerkedés folyt le az első félórában.
Müller úrtól jobb és bal kézre a két főhelyet kor szerinti rangsorban Jakab és Bistrán Demeter
foglalták el. Bistrán megjelenésében is volt némi ünnepélyesség. Ragyás arcáról a felesleges
szőrt eltávolította, csak huszárosra kifent, hosszú, hegyes bajuszát őrizte meg. Azonkívül
Németh Andornak egyik eldobott rézbarna nadrágjából huszársipkát szerkesztett magának,
amelynek három gombja három fokozatosan kisebbedő tükördarabkából állott. Azt mondta,
hogy ebben a három tükörben látja a jelent, múltat és jövőt.
Bistránnak zavaros elméleteiből sohasem lehetett tisztán kivenni, hogy milyen érzései vannak.
Hiszen azt sem tudta róla senki, hogy milyen szülőktől és hol született. Erdély, Nagyszeben
szerepelt sokszor előadásaiban. Valószínűleg román lehetett. Mindez nem volt biztos. A
háborút elítélte, és úgy lehetett kivenni szavaiból, hogy a németekkel szemben a franciákkal
rokonszenvezik... Most, amikor a tányérja mellé elhelyezett ajándékot megkapta, s végignézett a fényesen felterített asztalon, ahol húsznál többen foglaltunk helyet, vállamra tette
kezét, és szokása szerint mélyen, kutatva szemembe nézett.
- Te, ezek a diákok, ezek a budapesti diákocskák, hogy is mondjam - kezdte el a beszélgetést
Demeter testvér, akivel már hosszabb ideje tegező viszonyba kerültem. - Szóval, ez mind
tőlük jött?... És nekem is, külön, érted, megérted?... Külön nekem is?... Bistrán Demeternek?
A fejemmel igent bólintottam.
Demeter csak nézett rám, hosszan, jelentősen, és a bajuszát húzogatta, pödörgette.
- Ne mondd! - szólalt meg végre, hosszabb idő után. - Ne mondd! - ismételte, és a szeme
könnybe lábadt.
Bistrán ezután egy darabig nem szólt hozzám, maga elé nézett, és tűnődött. Azalatt
Boromisszával, másik szomszédommal merültem el beszélgetésbe. Elmondta, hogy mialatt
fogságban ül, „feleségét” újabb istenáldás érte. Megszületett a tizenkettedik gyereke. El is
határozta, ha kiszabadul a fogságból, okvetlenül törvényesíteni fogja barátnőjével való életét.
Közben a hangulat kezdett felmelegedni. Koródy és Jakuts, a két legjobb énekes, belekezdtek
magyar karácsonyi énekekbe. Erre Demeter testvér is felugrott az asztaltól, mint aki végre
megtalálta, amit keres.
Vállára vette az egyik, falon lógó kabátot, botot vett kezébe, s előadta a Betlehemmel járó
falusi gyerekek mondókáit, majd lefeküdt a földre, mint öreg pásztor, s maga elé könyökölve,
halkan, meghatódva elénekelte a pásztorok dalát.
Bistrán énekébe azután belekapcsolódott mindenki.
Csak Müller úr nem énekelt velünk. Nagy, zöldessárga, kopasz fejét ide-oda forgatta, hogy
elkapjon egy-egy szót, mert a szöveget már teljesen elfelejtette. Úgy fájt neki, hogy nem
tudott beleolvadni a kórusba. Ötven év óta talán először érintette gyermekkori emlékeinek
elfelejtett közössége. Meg azután őt is nagyon meghatotta, hogy a budapesti diákok megemlékeztek róla. Akárcsak Bistrán, ő is ezt egészen személyi ajándéknak tekintette, amelyet
nem egy fogolynak, hanem egyenesen neki, Müller bácsinak küldtek.
Mikor az ének elhangzott, Müller úr felállt, megköszörülte torkát, és töredezett magyarsággal
felköszöntőt mondott a budapesti diákokra, akik nem feledkeztek el a szegény noirmoutier-i
magyar internáltakról. Azután megkért bennünket, hogy elszavalhassa az egyetlen verset,
amire még emlékezik, s amit második elemista korában tanult. Ezzel akart hódolni
magyarságának. Nevetve, ujjongva biztatták az öreget, hogy csak tegye meg.
85
Müller bácsi kiállt a szoba közepére, széles, ráncos bőrű kezét combjához szorította, s különös
fejhangon hadarva, elkezdte mondani:
Ej, mi a kő, tyúk anyó, kend
A szobában lakik itt bent...
Néha elakadt, akkor körmeivel idegesen kaparászott nadrágján, kínlódott, gyötrődött, szája
majd sírásra görbült, de mégiscsak kivágta magát. Arca belesápadt az izgalomba, nagy,
kopasz feje a verejtéktől gyöngyözött. Irtózatos lelki felindultságába került, amíg ötven év
távlatán át visszaküzdötte magát azokba az időkbe, amikor még magyarul tudott.
Az öreg cipész szavalata mulatságnak készült, de nem nevetett rajta senki, mikor visszaült
helyére. Megindultan ölelték meg, és azután egész este neki énekeltek, őt ünnepelték.
Fél kilenc felé megtelt a szoba a többi foglyokkal. A hangulat fokról fokra magasabbra szállt.
Most már a német karácsonyi dalokat is végigénekeltük. A mulatság olyan arányokat öltött,
hogy nem hallottuk a kilencórai kürtjelt, amely a lefekvést rendelte el. Külön kellett az
őrségnek feljönni, hogy a lámpákat eloltassa.
Az őrség halotti csendben vonult végig a szobán. Mikor kiléptek, a lámpafény kialudt, és a
sötétben mindenki botorkálva kereste meg helyét.
Énekszó, mámor, ünnepi hangulat egyik pillanatról a másikra elvágódott.
A szobafőnökök kiadták a jelszót:
- Kein Wort mehr! Schlafen!73...
Órákig hánykolódtam alvás nélkül a szalmazsákon. Régi karácsonyesték emlékei újulnak fel
képzeletemben, és mindegyiket újra meg újra átélem.
Éjfél felé jár az idő, mikor a szobánkhoz vezető facsigalépcsőn, sűrű, szabályos lépések
koppannak meg. Az őrség jön vissza. Vajon kit keresnek? Mindenki ijedten ül fel fekvőhelyén. Rendszerint éjszaka szokták azokat elvinni, akiket fegyelmi okból más fogolytáborba
deportálnak.
Most az 5-ösben vannak. Ajtónk alatt a rés kivilágosodik... Most mihozzánk nyitnak be. A
kézilámpák fénysávja kettészeli a sötétséget. Mindnyájan visszabújunk a szalmazsákra, s úgy
teszünk, mintha aludnánk.
Erélyes, rideg hang nevemen szólít. Riadtan ülök fel, s ebben a pillanatban, amikor nem
tudhatom, milyen végzetes döntést közölnek velem sorsom felől, még komédiázni is van
kedvem: szememet dörzsölöm, és értelmetlenül bámulok a katonákra, mintha aludtam volna.
- Öltözködjék fel, s jöjjön a sergeant-hoz - hangzott a parancs.
Dideregve, remegő kézzel kapom magamra holmimat. Hová visznek ebben a fagyos, hideg
éjszakában? A szalmazsák, amelyen feküdtem, a kékesen világító ablak, az egész, fülledt
levegőjű szoba egyszerre kedves és marasztaló lesz...
A katonák közrevesznek, s megindulunk. Az ajtó nyikorogva csukódik be utánunk.
Az őrmester egyik épen maradt bástyaszobában lakott. Átszeljük a sötét udvart és a kis
lépcsőn, amely hozzávezet, már magam mászom fel. A katonák alul maradnak.

73 Egy szót se többet! Alvás!
86
Benyitok. Guillaume sergeant barna trikóban, piros nadrágban a jól fűtött kis szoba közepén
áll, és mosolyogva néz rám. A kandalló tüze fölött kék edényben illatos bor fő, amely előtt
Georges térdepel.
Ó, itt baj nem lehet! Az aggodalom, a bizonytalanságtól való félelem egy pillanat alatt leválik
rólam, és olyan könnyen érzem magam, mintha súlyos terhet raktam volna le.
Guillaume közel lép hozzám, vállamra teszi kezét, s kedves, lágy hangon mondja:
- Maga ajándékot vett szegény fogolytársainak. Lássa, ez tetszik nekem. Egyszerű pékmester
vagyok, sok gyermekem van. Tudom, mi az a Jézus, tudom, mi az a szeretet. Életemben
sohasem bántottam senkit, és kiküldhetnek százszor is a frontra, mégsem fogok senkit sem
megölni... Ezt akartam magának mondani, és most igyunk egy pohár bort a szent, a boldog
karácsonyestére!...
Georges tölt, koccintunk, és szürcsölve ízleljük az édes, forró italt.
Több mint egy órát tartózkodom náluk. Közben sok mindent megtudok az elejtett vagy félig
elmondott szavakból.
Ünnepek után nagy változások lesznek. Guillaume-ot és Georges-t elküldik. Új őrmester jön,
aki egyszersmind az adminisztrációhoz is ért. Szigorú rendszabályokat fognak életbeléptetni,
de rendbe hozzák az udvart. Kéthetenként egyszer katonai kíséret mellett séták lesznek.
Megállapítják a levelezések rendjét is.
Guillaume megmondja véleményét:
- Szóval tilalomfákat állítanak erre a szemétdombra: ez szabad, ez nem szabad!... Mintha
ezzel segítenének valamit. Én legalább nem piszkáltam magukat. Nem volt semmi. Sár volt,
piszok volt, de legalább itt belül a várban nem ült senki a maguk nyakán. Nem igaz?...
Az őrmester szavaiból jövőnknek szomorú távlata nyílik... Kezet rázva, melegen búcsúzik
tőlem. Azt mondja, többet aligha látjuk egymást. Ővele pedig mi lesz?...
Két rövid karját élénken a levegőbe csapja: ki tudja?... Arcán ott borong a frontra való küldés
réme...
Az is történt vele. A fényképért, amelyen a két német tanárral és diákokkal levétette magát,
megbüntették, és a frontra küldték. Később megtudtuk, hogy mindjárt az első napokban
elesett. Katonáit rohamra vezette, de maga nem nyúlt fegyveréhez, s úgy esett el, hogy a
kezében szorongatott pisztolyból egy golyó sem hiányzott."

in: Kuncz Aladár:  Fekete kolostor, 83-86. old , eredeti megjelenés 1931.  http://mek.oszk.hu/05300/05368/05368.pdf

Kép:https://mult-kor.hu/20140623_kuncz_aladar__ot_ev_pokoljaras_a_nagy_haboruban?print=1

"A szánkó súlyát csak akkor érezte, mikor háromórai gyaloglás után, tizenöt kilométeres út után megérkezett a városba, s a lovak éles patkói nyomán, az oroszok autó nyomán széles darabokon kibújtak a macskakövek a hó alól. A kórháznak jórészét  szétbombázták, a régi orvosok valamilyen bűneik miatt miatt börtönben ültek. Két fiatal, de jóhírű orvos vezette a kórházat. Kettejüknek egy rendelőjük volt, az is hiányos. Ilonát ráterítették egy vörös gumilepedővel letakart díványra, s a két orvos közül a belgyógyász megvizsgálta. 

Nem tartott ez a dolog tíz percig Akkor behívták Patkós Jóskát, és megmondták neki, hogy a  testvére  tífuszban szenved (szerintem agyvérzése volt, de ki tudja), tegye vissza a szánkóra és vigye a járványosztályra, aztán menjen a gondnoki irodába a fizetés végett. 

A járványosztály a főépülettől vagy kétszáz lépésre volt. Azelőtt deszkapalánk választotta el ezt a barakképületetet a pavilontól, s csak az utcán át lehetett odajutni, de a palánkot eltüzelték s most a parkon át könnyű volt oda a közlekedés. Egy csíkosruhás ápoló vette át az asszonyt a karbolszagú házban. Sivár volt ez az épület és olyan csendes, mintha halottak lennének csupán benne.

Az üres szánt azután a gondnoki iroda elé húzta maga után Jóska. A régi gondnoknak is nagy bűnei lehettek, mert ebben az időben éppen követ talicskázotta vásártéren Az új azonban meglepően hasonlított hozzá, kerekfejű, puhakezű, kövérkés ember volt, s éppen olyan serény, tele ügybuzgósággal, mint  a másik. Ez az emberke egy életre meg akarta alapozni a jövőjét és derekasan ki akarta venni a részét az újjáépítésből . Szorgalmas, megbízható, okos ember volt.  A szegény államtól nem várhatott támogatást, csak a betegekre számíthatott, de azok közül is csak kevésre. A tisztviselő nem fizethetett, a munkás a biztosító intézet fillérein élvezte az intézmény áldását, a kereskedő, akinek pénze lett volna, nem hozta ide a betegét, Maradt hát a paraszt. Repesett a szíve, ha parasztember nyitotta be az iroda ajtaját. 

A pénz, ami hivatalosan járt a kórházi ápolásért, nem ért már egy fabatkát sem, ettől ugyan felkophatott volna az orvosok és a betegek álla. " De a a parasztnak van még az éléskamrájában, van, ha mégannyira sír is." (óédesjóIstenem, az ötvenes évek nemsokára itt vannak). A betegséget meg nyilván azért méri rá az Isten, hogy kulcsot adjon a gondok keze a kamrájához. Mert  a gondnoknak sok éhező beteg meg egy rombadőlt kórház van a nyakán, s a betegeknek valamit enni kell, a kórháznak fel kell épülni. Vastag ceruzát vett elő. Diktálta a természetbenit, de írta is egyszerre, hogy a cédulát magával vihesse a paraszt.

"Naponta 1 kilogramm kenyér- vagy főzőliszt, 

                1/2 kilogramm nullás liszt, 

                1 liter tej, ha van tehén. Ha nincs, kecsketej is elfogadtatik.

                1 liter bor.

Hetente hozzá

                1/2 kilogramm zsír

                 2 kilogramm zsír 

                 2 kilogramm savanyúkáposzta."

Még ezenkívül egy csomó apróság. De ha valamiből éppen nincs a háznál, lehet más hasonló értékkel pótolni."

Tatay Sándor: Vulkán Magvető, Bp. 1958, 70-73. old.

Szántó Piroska illusztrációival

Kép: gallery.hungaricana.hu

Félkövér kiemelések tőlem. BK

Nincs szerencsém az ifjúsági- ill. gyermekfilmekkel nowdays.

Kettőbe botlottam bele az elmúlt hónapokban, egyes részeikről fölállt a szőr a hátamon.

 Kép:https://www.puliwood.hu/trailerek/a-kis-kedvencek-titkos-elete-2-uj-trailer-259022.html

Ad 1.

A kis kedvencek titkos élete 2.

A sztorit nem részletezném (mert nincs), hangulatfestésnek annyit talán, hogy a főhősnő 40 kg, min. 80 cm-hosszú combja van, imádja a metropoliszt és a polcán Yoga in the Kitchen, Vegan Life, ilyesmi feliratú könyvek sorakoznak.

Take home message (továbbiakban THM): a vegán városi nő JÓ.

A főgonosz hegyes orrú és orosz akcentussal beszél (nem uncsi? De.).

De ami az ami: az egyik kiskutya-lány (tudom, állatorvos olvasóim fölhördülnek most…

mégsem írnék szukát, mert ez egy mese. És a forgatókönyvírókkal ellentétben nem tartom helyesnek a gyerekek...na, hagyjuk.)

Szóval, a kiskutya elveszít egy rábízott csipogó játékot, ami egy macskákkal teli lakásban landol. Ezért azt találja ki hogy a kövér és bölcs macska tanítsa meg neki, hogy kell macskaként viselkedni. Fejére biggyeszt egy rózsaszín hegyesfülű hajpántot, bolyhos farkára zoknit húz…és Ő most már macska, Nehogy a biológia mondja már meg a fajtáját...ugye.

THM:  Kérem, az, hogy ki milyen testbe születik, csupán társadalmi konstrukció.

Zárójelben megjegyzem, hogy ez sértés a macskákra nézve, hisz bár én nem vagyok egyértelműen cicabarát, azért elismerem, hogy okos állatok…majd egy kutyaszagú hajpánt megvezeti Őket…na ne már.

És igen, képzeljétek, a macskának öltözött kutya táncol, a cicukák valósággal ünneplik…és a kutyusnak igen megtetszik ez az átváltozósdi. Le se veszi a cicahajpántot a hepiendig.

Hát nem cuki?

Ad 2.

JUMANJI

BEFORE...

Kép: https://jumanji.fandom.com/wiki/Bethany_Walker

Habkönnyű sztoricska, miszerint a renitens tanulók egy régi videójátéra bukkannak és beszippantja őket a game. A nyiszlett fiú izmos félvér, a szemüveges lány vörös bombázó lesz (szigorúan haspólóban, tökéltesre esztergált hasizmokkal)…és…na, mit gondoltok…a helyes szőke lány kövér szemüveges (=tehát kutató) férfi testében születik újjá.

Hát nem édes?

 És milyen vicces, mikor a kövér fickó kijelenti, hogy belezúgott az izmos félvér akcióhősbe…hisz valójában az alacsony, izzadt pasikában alkalmasint egy bájos szőke lány rejtőzik….(most tegyük félre, hogy a tudósokat miért kell ügyefogyottnak ábrázolni folyton, unalmas és sértő #wannabesnowflake :-D).

Conflict of interest: csak a trailert láttam.Cseppben a tenger.  Elég volt.

 ...AFTER (a duci szemöveges csávó testében lakik most Bethany)

https://www.vox.com/culture/2017/12/18/16780992/jumanji-review-welcome-jungle-rock-jack-black-kevin-hart-karen-gillan

Most biztos azt gondoljátok, Kölönte (nem)kicsit paranoiás.

Ó, bár igazatok lenne...!

+ 1

Felkészül: Dumbledore&Gellert Grindelwald. Jó, értem én, jóképű Johnny Depp és Jude Law is…megértem, hogy Dumbledore nem Fritch-et, vagy Mrs Norrist választotta…de így UTÓLAG, mit a Dallasban, mikor Bobby feltámadt…gáncsvetés. És alattomos nem őszinte.*

*(https://edition.cnn.com/2019/03/18/entertainment/jk-rowling-dumbledore-grindelwald/index.html) 

A dúsgazdag és a szegény Lázár.

¹⁹Volt egy gazdag ember. Bíborban és patyolatban járt, és mindennap nagy lakomát rendezett. ²⁰Volt egy Lázár nevű koldus is, ez ott feküdt a kapuja előtt, tele fekéllyel. ²¹Örült volna, ha jóllakhat abból, ami a gazdag ember asztaláról hulladékként lekerült. De csak a kutyák jöttek és nyalogatták a sebeit. ²²Történt, hogy a koldus meghalt, és az angyalok Ábrahám kebelére vitték. Meghalt a gazdag ember is, és eltemették. ²³Amikor a pokolban kínjai közt feltekintett, meglátta messziről Ábrahámot és kebelén Lázárt. ²⁴Felkiáltott: Atyám, Ábrahám! Könyörülj rajtam! Küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét vízbe mártva hűsítse nyelvemet. Iszonyúan gyötrődöm ezekben a lángokban. ²⁵Fiam – felelte Ábrahám –, emlékezzél csak vissza, hogy milyen jó dolgod volt életedben, Lázárnak meg hogy kijutott a rosszból. Most tehát neki itt vigasztalásban van része, a te osztályrészed pedig a gyötrelem. 

²⁶Ráadásul köztünk és köztetek nagy szakadék tátong, hogy akik innét át akarnának menni hozzátok, ne tudjanak, 

(már miért akarna átmenni a bárki a mennyből a pokolba? Vagy ez csak a szimmetrikus szerkezet miatt van?)

se onnét ne tudjon hozzánk átjönni senki. ²⁷Akkor arra kérlek, atyám – mondta újra –, küldd el legalább az atyai házba. ²⁸Van még öt testvérem, hadd figyelmeztesse őket, nehogy ők is ide jussanak a gyötrelmek helyére. ²⁹Ábrahám ezt felelte: Van Mózesük és vannak prófétáik. Azokra hallgassanak. ³⁰De az erősködött: Nem hallgatnak, atyám, Ábrahám! De ha a halottak közül megy el valaki, bűnbánatot tartanak. ³¹Ő azonban így felelt: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, ha a halottak közül támad fel valaki, annak sem hisznek.”

Ekkor megszólalt a Mennyei Atya: "Ábrahám, Ábrahám! Lásd, ez szerencsétlen gazdag még a pokol lángjai között gyötrődve is a családjára gondol, és neked nem esik meg rajta szíved...! Én viszont ura vagyok Mennynek és Pokolnak is, ezért leküldöm Mihályt ezért az elveszett Bárányomért...és megengedem Neki, hogy családjának üzenjen. Álmukban megjelenhetsz, Gyermekem-fordult a gazdag emberhez, akinek forró könnyei eloltották a hideg lángokat. És most jöjj, szereteted megmentett Téged..."

Akár így is lehetett. 

A vastagon szedett részt természetesen nem szent Lukács írta.

Sőt, a dőlt betűset sem.

Kép: Josef Danhauser: A gazdag pazarló (kb.); forrás:https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Josef_Danhauser_-_Der_reiche_Prasser_-_2087_-_%C3%96sterreichische_Galerie_Belvedere.jpg

A vasárnapi evangéliumban szemet szúrt (fület), hogy Jézus mi módon szemléltette az örömöt, amit az elveszett bűnös fölött éreznek a mennyben. Most eltekintenék a metaforális értelmezéstől, csak arra szorítkoznék, hogy

szerintem egész egyszerűen besavanyodtunk az évszázadok alatt.

Itt van, ni: mit csinál a pásztor, miután megtalálja az elveszett juhot? Összehívja a cimbiket és rendez egy nagy bulit nekik.

¹A vámszedők és a bűnösök mindnyájan Jézushoz igyekeztek, hogy hallgassák őt. ²A farizeusok és az írástudók pedig így zúgolódtak: Ez bűnösöket fogad magához, és együtt eszik velük. ³Ő ezt a példázatot mondta nekik: ⁴Ha valakinek közületek száz juha van, és elveszít közülük egyet, vajon nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy-e addig az elveszett után, amíg meg nem találja? ⁵És ha megtalálta, felveszi a vállára örömében, ⁶hazamegy, összehívja barátait és szomszédait, majd így szól hozzájuk: Örüljetek velem, mert megtaláltam az elveszett juhomat.⁸

Vagy az asszony is, aki a pénzét keresi: megtalálja és örömében összecsődít a csajokat, hogy örüljenek Ők is...! Szerintem ez gyönyörű...

Vagy ha egy asszonynak tíz drahmája van, és elveszít egy drahmát, vajon nem gyújt-e lámpást, nem söpri-e ki a házát, és nem keresi-e gondosan, míg meg nem találja? ⁹Ha pedig megtalálta, összehívja barátnőit és szomszédasszonyait, és így szól: Örüljetek velem, mert megtaláltam a drahmát, amelyet elvesztettem. ¹⁰Mondom nektek, így fognak örülni az Isten angyalai egyetlen megtérő bűnösnek.

A tékozló fiú történetét mindenki ismeri, nem írnám le, a világirodalom egyik gyöngyszeme, DE ebben is mulatozás van :-) (miután hazatért a fiú az atyai házba)

Az apa viszont ezt mondta szolgáinak: Hozzátok ki hamar a legszebb ruhát, és adjátok rá, húzzatok gyűrűt az ujjára és sarut a lábára! ²³Hozzátok a hízott borjút, és vágjátok le! Együnk, és vigadjunk, ²⁴mert ez az én fiam meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott. És vigadozni kezdtek. ²⁵Az idősebb fiú pedig a mezőn volt, és amikor hazajövet közeledett a házhoz, hallotta a zenét és a táncot....

(Lk 15, kiemelések tőlem)

Úgyhogy szerintem Jézus kifejezetten pártolta, mikor az emberek jókedvűek voltak (nem véletlen, hogy az első csodáját is egy menyegzőn "alkalmazta", ráadásul borrá változtatta a vizet, hogy ne romoljon el a mulatság...).

Szóval, Lányok, ha megkerül a szép fülbevalóm párja, vendégeim vagytok....:-D

Kilincs. Nyitókép 

Nakovanára* gyakorlatilag mellékleletként bukkantunk: a Sveti Ilija hegycsúcsra vezető turistautat kerestük. Aznap nem is találtuk meg, és itt szeretném figyelmeztetni a Dalmáciában kalandozni kívánókat, hogy nincsenek különösebben kitáblázva  a kirándulóösvények…és a térképek sem okvetlenül egyértelműek. Úgyhogy érdemes jóval előtte és több forrásból tájékozódni.

A hely már az újkőkor óra lakott volt (8000 éve), találtunk egy ősi barlang-szentélyt, ahol csomó erre utaló cuccot, csontot, cserepet találtak anno.

K. e. 4. századtól az első századig áldozatokat mutattak be itt egy fallosz alakú sztalagmitnál. 

Az akkori emberek kapcsolatot tartottak fent a szomszéd szigetekkel, Kocsulával, Vissel, sőt itáliai interakcióknak is van nyoma. Az illírek Kr.e. 2000 körül érkezének, állítólag Dél-Adria legkomolyabb erődje volt egy kisebb magaslaton (Grad). Ezt a helyszínen könnyű megérteni, mert ideális a pozíciója: az egész környék belátható, viszont maga a falu védett.

Alsó-Nakovana házai, az út mellett nem sokkal, itt jelenleg él valaki (1 fő kb); háttérben a tenger

Fölső-Nakovana: Na itt 19 éve nem él senki (hivatalosan), pedig milyen jó kis helyen van, háttérben a tenger; az egyetlen cserepes házról még lesz szó

Aztán jött Octavianus (Kr.u. 30), majd a Raguzai Köztársaság (14-18. sz.). Nakovana lakói nagy vitorlásaikkal szuper tengerészek voltak.

Minden Horvátországgal kapcsolatos szócikk megemlíti, hogy 1806 és 1815 között Napólon hadai elfoglalta a Raguzai Köztársaságot és említett császár 1815-ben történő bukása után a Habsburgokhoz került.

Aztán 1918-ban a Szerb-Horvát-Szlovén állam, majd a Jugoszláv Királyság következett, de akkor már nem volt olyan fényes a gazdasági helyzet...és a java csak eztán következett! A második világháborúban az olaszok (1943.január hatodikán), majd a németek égették porig a falut (ami két részből állt: Alsó-és Felső Nakovana, útközben a közös, Kisboldogasszonynak szentelt templom). A falu lakosságát elhurcolták koncentrációs táborokba (El Shatt, Sínai félsziget (!); valamint Bosznia), a rátermett férfiak többsége partizánnak állt. Akinek a házát elpusztították ÉS életben maradt, a szomszédos települések valamelyikére  költözött.A fiatalok többsége kivándorolt Ausztráliába és Ú-Zélandra (Miért pont oda?! Micsoda exodus...).

1991-re az utolsó lakos is elhagyta Gorni Nakovanj-t (a fönti falu), Alsó-Nakovanában (Dolni) csak egy háromfős család maradt (akkor).

Az utolsó lakók távoztával a fosztogatók tették teljessé a pusztítást.

 Képriportunk következik, a fölső, rejtettebb faluval kezdünk.

Először azért még nem látszik az igaz való: ez ez egyetlen cserepes ház

 A fa áthidaló még tartja magát, de már nem sokáig

Lsd. mint fent.

Festett kapu, de már nem nyit, nem zár

Csipkerózsika ablaka

 Lépcső a szomszédhoz

 A hordó ellenáll, alighanem szakrális tárgy

 Nemigen forgatja már meg senki

Számomra az egyik legdrámaibb kép: figyelmes szemek RUGÓS MATRAC romjait fedezhetik fel. ez nem kellett a sírrablóknak

 Ajtó

Ezen otthon kinti padja

És serpenyője

Az egyetlen cserepes ház, ezt viszont föntről, a  GoogleEarthről is meg lehet ismerni

Electricité: modernité

Barátságos (nem én tettem oda, becsszó; ÉS el sem hoztam, annyira becsületes vagyok**)

Szerződés 1959-ből

Ephetussin

Sulphaguanidin

Ercefuryl: ez vajon mi?

1987- ben ide még újság járt

Eutizon. B6. (?) 

Hordó, bent 

Amoksicillin :-D

Házszám-féleség

Bakelit. Tereza. Ki hallgatta vajon utoljára?

Ablakocska

A szín az erős nappal is dacol

"Zvijezda" finomított olaj

Amikor még nem volt Zvijezda nevű finomított olaj: olajütő, Alsó-Nakovana

Emléktábla, vers Nakovanához, írta: Milica Pamic, az utolsó itteni család sarja

Alsó-Nakovana

Fügefa; háttérben a fenti tábla

*Nakovanj: üllő

**Na, nem mintha nem akartam volna. De a tisztelet a hely iránt és családom várható ellenállása megálljt szabott.